Új történetet keres a céltalan EU

"Túl sok a duma, mert nem megy a szekér" - ez a lesújtó véleménye az [origo] által megkérdezett európai elemzőknek, akik Oxfordtól Budapestig úgy vélik: új sztorit kell keresni az 50 éves Európai Uniónak, ha nem akarja, hogy elveszítse hatalmát és legitimitását. A bírálók szerint az európaiak többsége számára ugyanis - a határok lebontása, az euró bevezetése és az egyre bővülő hatásköre ellenére - nem világos, mi az EU, mit akar és legfőképpen, hogy merre tart.

"Csak dumál és dumál, ilyen-olyan csúcstalálkozókat tart, pótcselekvésként alkotmányt ír. Hazugságban kezd élni: nem megy a szekér, ezért kommunikálni kell" - ez a lesújtó véleménye az Európai Unió jelenlegi állapotáról Pogátsa Zoltánnak, a Magyar Tudományos Akadémia kutatójának, aki szerint az uniónak az emberek számára értelmes sztorit kell kitalálnia magáról.

A március 25-én 50 éves Európai Unió szívét éles tőrrel döfködi Timothy Garton Ash, az Oxfordi Egyetem Európa-tanulmányok professzora is. Nemzetközi vitaindító felhívásában azt írja: "Európa elvesztette a fonalat, és sürgősen ki kell találnia, mit akar... A régi nagy narratíva és eurómítosz - amely Nagy Károlytól a közös valutáig tart - már nem elég."

Európa kiadó

Az EU hétvégi berlini születésnapi buliján tortával, zenével, ingyensörrel és tűzijátékkal ünneplik az unió vezetői, hogy 50 éve alakult meg a szervezet. Bár az EU felmérései szerint az emberek többsége (54 százalék - 2005) "jó dolognak tartja az uniót", az európai alkotmány francia és holland elutasítása egyértelműen jelezte: valami nincs rendben.

Garton Ash szerint a hidegháború végéig az EU-nak "három generáción át volt közös politikai narratívája", de ez a közös történet szétesett a kommunizmus bukása után. Pogátsa szerint sokáig két közös magyarázat élt: az egyik "a soha többé háborút ma már hétköznapi adottság". A másik nagy európai közös történet a gazdasági integráció, a verseny előnyeinek ecsetelése. "Ideig-óráig a kontinens újraegyesítése is ilyen narratíva volt, de ez ma már senkit sem hoz lázba" - mondta Pogátsa.

Mi itt a probléma?

"Az európaiak egész nap csak kávéházakban ülnek, és nem csinálnak semmit" - fakadt ki néhány éve Donald Rumsfeld volt amerikai védelmi miniszter az Irakról szerinte csak filozofálni kész, de tenni nem akaró európaiakra. Az évek óta folyó vita az EU irányáról és küldetéséről egy kicsit Rumsfeld megjegyzésére emlékeztet, ezért kézenfekvőnek tűnt, hogy egy pesti kávéházban keressük a választ arra: mi a probléma?

A hely első ránézésre jól jellemzi mit ért el az Európai Unió a hétköznapokban: kinézetre lehetne Párizsban, konyhája alapján bárhol Európában, fizetni euróval is lehet, és a szomszéd asztalnál - nagy eséllyel személyivel utazó vagy akár Magyarországon élő - franciák ebédelnek. "Ez mind igaz, két okból azonban muszáj változtatnia az EU-nak: nem hatékony, és nagy az igény, hogy demokratikusabb legyen" - feleli a a látványosabb eredményeket firtató kérdésre Hudecz Gergely, a Budapest Economics elemzője, aki az Oxfordi Egyetemen részt vesz Garton Ash "találjuk ki Európát" projektjében.

Szerinte a változásokhoz támogatásra van szüksége az uniónak, de ahhoz, hogy ne csak "toldozza-foldozza" a régit, tudnia kell, hogy "merre megy, mit akar és milyen értékek mentén". "Ha csak a tagállamok akaratából történhet változás az unióban, mint most, akkor a tagállamok meg is vétózhatják a változást. Ahhoz, hogy az EU-nak önálló akarata, hatalma lehessen, szüksége van a polgárok közvetlen támogatására, és ennek elnyeréséhez kell az új sztori" - tette hozzá.

Van sztorijuk

Timothy Garton Ash hat alapértéket javasol - szabadság, béke, törvényesség, jólét, sokféleség, szolidaritás - amelyekre az Európai Uniónak törekednie kellene. "Ezek az értékek nem kizárólag európaiak, de a legtöbben egyetértenének, hogy jól jellemzik a célokat, amelyekre a mai európaiak törekednek". Az elképzelés szerint ezek vezérelhetnék a konkrét döntéseket.

"Értelmes narratíva kell, amely az embereket foglalkoztató kérdésekre keresi a választ" - húz vissza a földre Pogátsa. "Szépen, csöndben dolgozni kell" - teszi hozzá, hasonlóan az Economist kommentárjához, amely szerint "józan politikára van szükség, mint a környezetvédelem, a további bővítés és a gazdasági reform".

"A lisszaboni célkitűzéseket - hogy az EU a világ legversenyképesebb térség legyen 2010-re - meg kell csinálni. Ez adhatná az unió belső célját és történetét" - mondta Pogátsa. A terv azonban az EU saját bevallása szerint nem fog megvalósulni a kitűzött időpontig. "Ezt eddig nem vették komolyan: a tagállamok és az Európai Bizottság egymásra mutogattak, hogy a másiknak kell változtatni, mint egy bomlófélben lévő párkapcsolatban" - érzékeltette a nehézségeket Pogátsa.

Az Európán kívüli világ számára pedig három üzenetet fogalmazhatna meg az EU Pogátsa elképzelése szerint. Az ökológia, amelyben "Európa már most is vezető nagyhatalom", az emberi jogok határozott képviselete, ami "aktívabb külpolitikát feltételez", és a nemzetközi fejlesztések, az "amerikai rezsimváltás politikája helyett".

Az optimisták szerint azonban nincs ok félreverni a harangot. Jacques Chirac francia elnök emlegeti előszeretettel, hogy az unió története "a megoldott válságok története". Hasonló állásponton van az is, aki Timothy Garton Ash vitaindítóját véleményezve azt írta: nincs sürgős szükség új mítoszra. "Az európai államok úgy viselkednek, mint egy idős házaspár" - szól a kommentár -, "talán kevésbé látványosan mutatják ki egymás iránti vonzalmukat, mégis mély tisztelettel és megértéssel viseltetnek egymás hibái iránt."

Izsák Dániel