A gazdag országok térségi és államközi kereskedelmi egyezményekkel igyekeznek olyan engedményeket kiharcolni a fejlődő országoktól, amelyekre a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által szabott keretek között nem lennének képesek - állítja az Oxfam.
A szegénység ellen küzdő brit szervezet szerint jelenleg több mint 250 gazdasági különmegállapodás működteti a világkereskedelem 30 százalékát, az ilyen egyezmények azonban kártékony hatással vannak a szegényebb országok fejlődésére.
"A kereskedelem fontos a növekedéshez, de ezek a szerződések rosszul érintik a fejlődést. Nagyszabású, viszonzatlan engedményeket igényelnek a fejlődő országok részéről, cserében viszont szinte semmit nem várnak el a gazdagoktól" - állítja Celine Charveriat, az Oxfam programvezetője.
Charveriat szerint a különmegállapodások fő problémája, hogy túl nagy tempót diktálnak. A WTO által elfogadott kereteknél gyorsabb piaci liberalizációt várnak el, a szellemi tulajdon védelmére viszont szigorú szabályozásokat vezetnek be, ami elsősorban azért fontos, hogy a gazdag országoknak ne nyomott áron kelljen adniuk termékeiket. Az ilyen megállapodások összességében oda vezetnek, hogy a szegény országok nem képesek megvédeni legkiszolgáltatottabb állampolgáraikat a versenytől és az új piaci helyzettől.
Az Oxfam két példát említ hasonló esetekre. Az egyik az EU és a nyugat-afrikai államok között készülő gazdasági partnerségi szerződések, amely értelmében 15 százalékkal emelkedik majd az afrikai országok által felvásárolt alapvető élelmiszerek (hagyma, krumpli, marhahús, szárnyasok) aránya. A brit szervezet szerint ennek pusztító hatása lesz a helyi mezőgazdaságra.
A másik eset a NAFTA (észak-amerikai szabadkereskedelmi egyezmény) bevezetésének hatása. A Kanada, Mexikó és az Egyesült Államok között 1994-ben létrejött megállapodás aláírása után, tíz év alatt 1,3 millió mezőgazdaságban dolgozó mexikói vesztette el munkahelyét - írja az Oxfam.
"A szegény országokat arra kényszerítik a szabadkereskedelmi egyezményekkel, hogy drasztikusan megnyissák piacukat, a fejlett országokat viszont semmi nem kényszeríti rá, hogy hozzányúljanak masszívan túltámogatott mezőgazdaságukhoz, ami csak a túltermelést és hulladék-felhalmozódást segíti. Ez erősen igazságtalan" - állítja Charveriat.