Görbülő répákkal szimbolizált, a 'g' hangot jelképező írásjellel - ezzel kezdődik a hindiül répát jelentő gádzsar -, vagy épp a 'b' hangot jelölő medve formájú jellel - a medve hindiül balu - veri az indiai nők fejébe a hindi ábécét egy angol férfi. Az egészségügyi oktatóként öt éve Indiába érkezett Victor Lyons saját tapasztalataiból kiidulva - miközben megtanult hindiül - fejlesztette ki módszerét, a Tara Aksar-módszert.
Állítása szerint ez az irás-olvasás megtanításának leggyorsabb módszere a világban. A Yorkshire-ben született, de az indiai Delhiben élő Lyons 30 nap alatt 90 százalékos sikerrel tanítja meg írni-olvasni az indiai asszonyokat, miközben a delhi kormány által finanszírozott programok keretében 1-2 év is kell ehhez.
"Amint Pandzsábban sétálgattam, azon gondolkodtam, hogyan vegyem rá az embereket a vécék és a tiszta víz használatára, hogy csökkenjen a gyerekhalálozások száma. Rájöttem azonban, hogy ez nem fog menni, ha nem tudnak olvasni" - idézi az Independent Lyonst. A férfi összefogott a Tarahaattal - egy falusi számítógépes oktatási központokat alapító szervezettel - és kitanított 25 mesteroktatót a módszerre. Ők 200 további oktatót, illetve 50 "minőségellenőrt" tanítanak be. Az oktatók laptopokkal és könyvekkel felszerelkezve járják Észak-India elmaradt térségeinek poros útjait.
Az Independent beszámolója szerint az oktatási porgramnak nagy sikere van. Asszonyok ezrei állnak sorban India legszegényebb és legtöbb analfabéta által lakott térségében, Bihar és Dzsarkhand között. A brit kormány által is finanszírozott program annyira népszerű, hogy az oktatóknak 15 ezer tanulni vágyó nőt kellett helyhiány miatt elküldeniük. Így is sokan tanulnak meg azonban olvasni: havi ezer írástudót nevelnek ki úgy, hogy minden egyes helyen háromszor hatos csoportokban 18 asszonyt tanítanak meg a betűvetés tudományára. Céljuk, hogy a következő 12 hónapban 50 ezer írástudatlan asszonnyal ismertessék meg a betűket, 2012-ig pedig egymilllióval csökkentsék az analfabéták számát.
"Azelőtt a férjem azt gondolta rólam, hogy semmire nem vagyok jó, mert nem tudtam olvasni. Sose vont bele a döntésekbe. Most azonban, hogy már tudok olvasni és írni, teljesen megváltozott a kapcsolatunk. Tisztelettel bánik velem, és először szólhatok bele én is az otthoni dolgokba" - idézi az Independent a program pozitív hatásának ékes példájaként a húszas éveiben járó asszonyt, Asát. "Egy olvasni frissen megtanult asszonynak megnő az önbizalma. Már el tudja olvasni azokat az iratokat, amelyeket a bankban íratnak alá vele vagy a férje tesz az orra elé otthon. Ráadásul a gyerekeit is nagyobb sikerrel bátorítja arra, hogy bent maradjanak az iskolában" - mondta a lapnak Lyons.