A posztkommunista vezetők egykoron nagyformátumú, nemzetközileg ismert emberek voltak - írja a The Economist. A brit lap szerint a lengyel Lech Walesa, a cseh Vaclav Havel a mai napig ismerősen csengő nevek, a volt lengyel köztársasági elnök Aleksander Kwasniewski diplomáciai érzékét pedig világszerte csodálták. A reformpolitikusok, mint az észt Mart Laar, az orosz Jegor Gajdar, vagy a szlovák Mikulas Dzurinda lenyűgözték a politikai gurukat buzgó szabadpiaci intézkedéseikkel és egykulcsos adórendszereikkel.
A The Economist szerint manapság más a helyzet, csak két vezető emelkedik ki a mezőnyből: Vlagyimir Putyin orosz elnök és Toomas Hendrik Ilves észt államfő. Putyint sokan bírálják, de amikor megszólal, az emberek odafigyelnek. A svédországi születésű, Amerikában tanult észt elnök pedig a Szovjetunió egykori tagállamainak szószólója lett. A brit lap szerint Ilves az egyetlen magasrangú politikus a térségben, akinek egyszerre van washingtoni, és volt európai parlamenti képviselőként valódi brüsszeli tapasztalata.
Tipikus Gyurcsány és Fico
Másutt azonban kevés fajsúlyos vezetőt találunk - állítja a lap. Ukrajnában a politikusok láthatóan vég nélküli és kimerítő háborúskodásba gabalyodtak. Románia elnöke, Traina Basescu ugyan lelkes atlantista és európai, de a kormánnyal folytatott harc köti le figyelmét. A Lengyelországot irányító ikrek ugyan üdítően őszinték, de ingerlékenyek és provinciálisak. Vaclav Klaus cseh elnök ugyan beszélni szeret, de mást meghallgatni nem.
"Sokkal tipikusabbak az olyan politikai vezetők, mint Robert Fico szlovák, vagy Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök: ravasz politikusok, jó üzleti kapcsolatokkal és némi populista beütéssel. Kevés érdeklődést mutatnak a reformok újrakezdése, vagy a külpolitika iránt" - írja a The Economist. Gyurcsány - ellentétben a The Economist írásával - saját kormányát reformkormánynak tartja, és külpolitikai kérdésekben is aktívnak igyekszik mutatkozni.
Elrettentik az új politikusokat
A lap szerint azonban régió többi vezetője fölött már vagy elmúlt az idő, vagy egy kissé unalmasak. Közép-, és Kelet-Európának azonban szüksége lenne erős kormányokra, hogy felzárkózzanak a kontinens régebbi demokráciáihoz. A reformok által elkerült közszolgáltatások nyelik a pénzt, miközben a minőségük rossz. A demográfiai hanyatlás - különösen a legszegényebb országokban - ijesztő, és a kivándorlás csak még inkább súlyosbítja a helyzetet - írja a lap.
Amikor a nyugat-európai országok élén olyan kiégett vezetők álltak, mint Jacques Chirac francia elnök, Silvio Berlusconi olasz miniszterelnök és Gerhard Schröder német kancellár, a kontraszt kevésbé volt ilyen éles. De Angela Merkel német kancellárrá, Nicolas Sarkozy francia elnökké választása, és Gordon Brown szerdai miniszterelnöki beiktatása Nagy-Britanniában éles fényt vet a keleti sztyeppékre - írja a The Economist. "Jó lenne ha új, lenyűgöző politikusok lépnének előre a térségben. Sajnos a jelenlegi politikusok bohóckodása nem inspirálja, inkább elrettenti az újakat" - írta a brit hetilap.