Nem féltik a Rábát a láthatatlan habtól az osztrák pecások

Az osztrák horgászok nem értik, miért tiltakoznak a magyarok a Rába habzása miatt, bár a folyó szennyezésével vádolt bőrgyár környékén már ők sem lesnek pisztrángra. A vadregényes folyó mellett száraz csőcsonkok utalnak az elmúlt hetek vitáira, de habnak vagy egyéb idegen anyagnak nyoma sincs. Igaz, akad olyan környékbeli, aki szerint a helyiek csak nem akarják látni azt, ami nyilvánvaló. Az [origo] kenuban eredt a Rába szennyezésének nyomába.

A stájerországi St. Ruprechtet határában büszkén hirdeti a tábla, hogy a falu Tiszta, virágos település, és valóban: muskátlik virítanak minden ablakban, minden lámpaoszlopon, a kertek ápoltak, az utcák patyolattiszták. Az [origo] innen indult el, hogy egy kenuban evezzen végig a Rába felső folyásán, és megtudja, mit gondolnak az osztrákok a folyó szennyezéséről.

A Rába vadregényes, szinte érintetlen folyónak tűnik az osztrák oldalon. Nem sokkal St. Ruprecht után azonban megláttuk az első csövet, amiből bő sugárban ömlött a mosógépek öblítővízéhez hasonló folyadék. A folyó itt mégsem habzott, és ahhoz képest, hogy egy, a környékbeli falvakat kiszolgáló szennyvíztisztítóból származott, nem is volt elviselhetetlenül büdös a szennylé.

A kiömlőt még több mint egy tucatnyi különféle csőcsonk követte a folyó mentén, de egyikből sem folyt olyan víz, amely a Magyarországon tapasztalható habzást magyarázná. Még az első, nem sokkal St. Ruprecht alatt, Wollsdorfban működő bőrgyárba sem botlottunk volna bele, ha nem keressük. A folyóban ugyanis csak két cső mutatja, hol folyhat be a szennyvíz, de ottjártunkkor ezek is szárazon meredeztek. Hogy miért, arra nem sokkal lejjebb egy horgász adott választ, aki már negyven éve jár ki a Rába-partra.

A idős férfi könnyeden kacsáztatta a víz felszínén a villantót, aminek meg is lett az eredménye: épp megérkezésünkkor rántott ki egy pisztrángot. "Tíz éve még büdös volt a víz" - magyarázta az orrát befogva, amikor arról kérdeztük, tapasztalt-e valamiféle környezetszennyezést, majd a wollsdorfi bőrgyár felé mutatott. De ennek már vége, mert "a tartományi kormány azt mondta, hétfőn jönnek ellenőrizni, és láss csodát, megszűnt a szennyezés". Igaz, szerinte lentebb, Feldbach után még mindig szennyezik a folyót. Mi lehet a megoldás? - kérdeztük, mire keresztbe tett csuklóval mutatta, milyen sorsot szánna a bőrgyárak vezetőinek.

Gólyák, gémek, nutriák

Túl sok a gát a folyón, e miatt nem járnak ide túl sokan evezni - magyarázta a helyi önkéntes tűzoltóegylet egyik tagja azon sulzi mezőn, amelyet mi sátorverésre néztünk ki. A férfi szerint - aki állítólag egy ideig kenuépítőként kereste a kenyerét Kanadában - sajnálatos, hogy Ausztriát környezetszennyezőként hozzák hírbe. De - mondta - ő járt már a Rába magyarországi szakaszán, ahol ipari szennyezést nem, csak rengeteg szemetet visz a víz.

Szemetet Ausztriában szinte alig láttunk a folyónál. Az a kevés, ami a szemünk elé került, általában magasan a parti fák ágai közt függött, tehát egy korábbi árvíz ragadhatta magával valahonnan. A folyó felső szakasza pedig szinte pezseg az élettől: kacsákat, gólyákat és szürkegémeket riasztottunk fel, pisztráng ugrott ki előttünk, egy felduzzasztott szakaszon pedig többtucatnyi nutria úszkált teljes nyugalomban.

A Rába Feldbach felett a horgászok paradicsoma is, apró horgásztanyák és stégek állnak végig a folyó mellett, a zúgóknál pisztrángra lesnek a kellőképp türelmes emberek. Studenzen után még egy horgászversenybe is belefutottunk.

"Feldbach után nincs pisztráng"

A pecások szerint a Rába kiváló horgászvíz, a Clement-féle malomtavon ráadásul még jegyet sem kell váltani. Van itt mindenféle hal - mondta egyikük -, de ők igazából pisztrángra hajtanak, időnként pedig rákot próbálnak fogni. És mi van a feldbachi bőrgyár után? - kérdeztük, mire kissé elbizonytalanodtak. Van ott is hal, persze - mondta a verseny egyik szervezője, de ott jegyet kell venni, és különben is: Feldbach után nincs se pisztráng, se rák.

Az alig ötezer lelkes Feldbach a környék legfontosabb települése, itt működik az a Boxmark bőrgyár, amelyet a magyar hatóságok és környezetvédők is a Rába-habzás fő felelősének tartanak, de itt is inkább csak hallottak vagy újságban olvastak a szennyezésről, látni nem igazán láttak semmit. Ennek - derült ki a focipálya melletti imbiszben, ahol hatalmas adag sült oldalast pakolt elénk a pincér - két oka lehet: vagy tényleg nem látszik semmi, vagy az emberek nem akarják látni, hiszen a Boxmark a legnagyobb munkaadó a környéken, nyolcszáz ember dolgozik náluk.

A Greenpeace néhány hete készült felvételein még sűrű fehér hab lepte el a folyót a gyár kiömlője körül, de mire mi odaértünk, lehegesztették a túlfolyót, ahonnan a környezetvédők mintákat vettek. Így a szennyvíz a vízvonal alatt folyik a Rábába, habnak pedig nyoma sincs. Csak a horgászok maradoznak el látványosan az alsóbb szakaszon.

Találtunk azonban rengeteg információs táblát, amelyek a bicikli- és túrautak mellett felváltva mutatják be a Rába-vidék természeti értékeit és azt az áldozatos munkát, amelyet a Boxmark végez ezek megőrzéséért. Ránézésre minden rendben van, hiszen sem Feldbachban, sem a magyar határhoz közelebb eső Jennersdorfnál (ahol szintén a Boxmark tulajdonában van az a bőrgyár, amelynek vízjogi engedélyét Magyarország visszavonta) nem találtunk se habot, se olyan embert, aki saját szemével látta volna a szennyezést.

Valahonnan jönnie kell

A szentgotthárdi zúgónál viszont feltűnt a sokat emlegetett sűrű, szürkés-barnás szennyezés. A helyiek szerint ez a habzás még nem is az igazi, hiszen esett az eső, így viszonylag magas a vízállás. Szárazság idején azonban - ez a korábbi fényképeken is látszik - a felvert tojásfehérjéhez hasonlít, csak éppen nem fehér. A habzás okáról a helyi fiataloknak elég sommás elképzelésük van: "az osztrákok tesznek ránk magasról".