Új arca van az olasz baloldalnak. Walter Veltroni római polgármestert vasárnap választotta meg több mint hárommillió párttag háromnegyedének szavazatával az új olasz baloldali gyűjtőpárt, a Demokrata Párt vezetőjének.
Veltroni meghatározó, népszerű politikus Olaszországban. Róma jelenlegi polgármestere nem kezdő a politikában. Az eredetileg hivatásos újságíró Veltroni 1996-98 között Romano Prodi jelenlegi olasz miniszterelnök első kabinetjében kormányfő-helyettes és kulturális miniszter volt, ezután lett baloldali demokraták párttitkára.
Gyerekkora óta elhivatottságot érez a politika iránt, legendásan rajongott Robert Kennedy-ért. Számos politikai esszéje, könyve jelent meg, afrikai humanitárius kalandtúrájáról útikönyvet írt, tavaly kiadott regénye is nagy sikert aratott.
Ismerői szerint "mindig mindenhol jelen van", rendkívüli aktivitással intézi Róma ügyeit, és ügyesen kezeli a sajtót. Kritikusai szerint hajlamos saját imázsát ápolgatni a város ügyeivel való törődés helyett.
Ugyanakkor népszerűsége és kedveltsége mögött leginkább Róma reneszánsza áll: a város gazdasága évek óta sokkal gyorsabban növekszik, mint az ország egésze (tavaly például 6,1 százalékkal nőtt az olasz főváros gazdasága), de rekordot döntöget a városba látogató turisták száma. A Colosseumnál tartott ingyenes, sztárokat felvonultató éjszakai koncertek is évek óta emelik a város fényét (Veltroni maga is dzsesszrajongó).
Veltroni új pozíciójának jelentősége óriási. A megtépázott népszerűségű kormánykoalíció a jobboldal szerint agonizál. Erre utal, hogy a kormány társadalmi támogatottsága a közvéleménykutatások szerint vészesen megingott, a kezdeti 55-ről mára alig 20 százalékra esett vissza.
Sokan a jelenlegi kormányfő, Romano Prodi utódját látják Veltroniban, ráadásul nem zárható ki, hogy a szélsőbalos pártokkal folytatott állandó háborúskodás annyira felőrli a kormányt, hogy alig két évvel a hatalomra kerülése után jövő tavasszal előrehozott választásokat kell tartani. Ez jelentős kudarc lenne a baloldalnak, hiszen a II. világháború óta eddig egyetlen kormány, Silvio Berlusconi 2006-ban leváltott kabinetje tudta csak kitölteni a teljes ciklust.
Az olasz kormányra szinte minden irányból - kommunista koalíciós partnerei, a szakszervezetek és a szenátus felől, ahol egyetlen szavazatnyi többségük van - nyomás nehezedik. A gazdaság ugyanis évek óta pang, a költségvetési hiány bőven túllépi a három százalékot, a régóta ígérgetett nyugdíjreformot a szakszervezetek ellenállása miatt csak felvizezett formában sikerült elfogadtatni.