Csak keserűség jutott a hős asztronauták feleségeinek

Elszigeteltség, válás, depresszió - a NASA holdraszállási missziójáért az asztronauták feleségei fizettek igazán nagy árat. Férj nélkül, pénz nélkül kellett tökéletes feleségnek, tökéletes anyának lenni, miközben a szakmai karrierről is örökre lemondhattak.

"A NASA tökéletes feleségeket, tökéletes gyerekeket, tökéletes otthonokat akart. Természetesen folyamatosan megpróbáltak nyomást gyakorolni" - nyilatkozta a BBC-nek Susan Borman, az Apollo-8 egyik asztronautájának felesége. Ma már kevesen vitatják, aki fel akart jutni a Holdra, boldog családi életet kellett felmutatnia.

A férfiak kalandját az egész világ ismeri, hősök lettek, a nevüket mindenki ismeri. De az asszonyok, akik a Földön maradtak, hallgattak azokról a rendkívüli kihívásokról, amikkel ezekben az időkben szembesültek.Ahogy férjük belépett a NASA-ba, hirtelen tömegek figyelték minden lépésüket. Folyamatosan divatbemutatókra és jótékonysági rendezvényekre kellett járniuk, napi politikai ügyekről kellett elmondaniuk a véleményüket, és egyáltalán, az egyszerű amerikaiak modelljévé kellett hirtelen válniuk. A feleségek együtt próbáltak megfelelni az elvárásoknak, megalakították a világ egyik legválogatottabb társaságát, az Asztronauta-feleségek Klubját.

"Érdekes, hogy a nők a mai napig nagyon szoros barátságot ápolnak, miközben a férfiak már csak nagy ritkán futnak össze" - mondta Faye Stafford, az Apollo-10 egyik asztronautájának volt felesége. "Olyan éles volt a verseny a férfiak között, hogy a mai napig nehezen kezelik az akkor kialakult konfliktusokat".

A média figyelme

"Nem voltunk a nyilvánosságra felkészülve. Én szégyenlős vagyok, nem szeretem, ha figyelnek. És azok a vacsorák! De támogatni kellett a férjemet, és én támogattam" - mesélte Faye Stafford. A média pedig nem kímélte őket, folyamatosan követték a családokat. A legfélelmetesebb pillanatokban is nyugalmat kellett mutatniuk, miközben a férjüket kiszíjazták egy rakétába, a televíziós csatornák odatelepültek az otthonaik elé, és a feleségek, gyerekek minden rezdülését nyomon követték. "Beköltöztek a házunkba, az arcunkat filmezték ahogy a televízióban néztük a kilövést" - idézte fel az eseményeket Susan Borman.

Egyetlen asztronauta-feleségnek sem volt saját karrierje, az életük annyiból állt, hogy minden felelősséget levettek a férjük válláról, hogy teljes egészében a versengésre koncentrálhassanak.

Az átlagos fizetség

"Időnként felkeresett minket a NASA protokoll-szakértője, és figyelmeztetett minket, hogy adjunk megfelelő reggelit a férjünknek, és mindent tegyünk meg azért, hogy megkíméljük őket a legkisebb stressztől is. De azért sok mindenben támogattak." - mondta Valerie Anders, az Apollo-8 egyik asztronautájának felesége.

Szemben azzal, amit sokan hisznek, az asztronauták egyáltalán nem kaptak magas fizetést, a hadseregben megszokott életszínvonalon éltek. "Állandóan elegáns társadalmi eseményekre kellett járnunk, csupa kalap és kesztyű. Teljesen figyelmen kívül hagyták, hogy ezt mi nem engedhetjük meg magunknak".

Ebben az időben alakult meg az Asztronauta-feleségek Klubja, hogy megoszthassák egymással a gyakorlati és érzelmi problémáikat. Mindig annak a házában gyűltek össze egy kávéra, akinek a férje távol volt. Gyakran vacsoráztak együtt a magányos estéken, nevelték egymás gyerekeit. Voltak azonban olyanok, akiket nem tudott megmenteni az asszonyok önsegítő csoportja: Dotty Duke-t - férje Charlie Dotty, az Apollo-16 legénységének a tagja - annyira megviselte az állandó magány, hogy az öngyilkosság mellett döntött. "Charlienak csak a munka számított, csak az űrprogramra tudott gondolni. Tudtam, soha nem fog rám figyelni, nem fog nekem szeretet adni, úgyhogy úgy döntöttem, megölöm magam" - nyilatkozta Dotty Duke.

Mivel a NASA azonban azt a képet rajzolta meg az asztronautákról, hogy jó családapák és jó férjek, senki nem mert még az egészen egyértelműen megromlott viszonyokból sem kilépni. Az első válás sokkolta az asztronauta-közösséget, azonban megnyitotta a kapukat. Viszonylag gyorsan egyre több és több pár vált el ezután.

"Időnként sétálgatok, és csak elnézegetem a Holdat. Nekünk feleségeknek nehéz volt megérteni, hogy mit él át a férjünk. Királyok voltak. Nehéz volt nekik hazajönni. Mi versenyezhetett volna ezzel. Szerencsés voltam, hogy én lehettem a második legfontosabb dolog az életében" - nosztalgázott Faye Stafford, aki elvált férjétől.