Csupán az esetek negyédben volt bármiféle hatásuk az ENSZ Biztonsági Tanácsa által bevezetett fegyverembargóknak - derült ki egy jelentésből. A Stockholmi Nemzetközi Békekutató Intézet (SIPRI) kutatói első ízben vizsgálták a szankció hatásait. Megállapították, hogy az embargó gyakran egyáltalán semmit nem ért - főként nyugat-afrikai konfliktusok esetében. Olyankor azonban, amikor a fegyverembargót ENSZ-békefenntartók helyi bevetésével is megtámogatták, már hatásosabb eszköznek bizonyult.
Az ENSZ BT 1990 óta 27 esetben rendelt el fegyverembargót, amelyek célja, hogy megakadályozzák a fegyvereladásokat egyes országokba, egy-egy katonai konfliktus lecsillapítása vagy megelőzése érdekében. Az embargónak elvileg politikai hatása is van, például egyes kormányok politikájának megváltoztatását is el kellene vele érni.
Csakhogy a SIPRI szerint az eszköz ritkán működik. A 27 fegyverembargó közül például egyik sem volt képes teljes mértékben megakadályozni a fegyverek beáramlását az általa sújtott országokba, kisebb-nagyobb mértékben mindig megsértették. Az embargóval sújtott komrényoknak csupán a negyede változtatott valamilyen mértékben a politikáján a szankció miatt. Azokban az országokban, ahova békefenntartókat is küldtek, ez az arány 47 százalékos volt. A kutatók szerint elsősorban a nyugat-afrikai országokban volt hatástalan az ENSZ-intézkedés, Irak esetében azonban hatékonyan csökkentette a haderő képességeit.
A SIPRI szerint a hatékonyság érdekében az ENSZ-nek rá kellene vennie a tagállamokat, hogy hozzanak törvényt, ami bűncselekménnyé nyilvánítaná a fegyverembargó megsértését.