"Ha Barack Obama egy állam lenne, akkor ő lenne Kalifornia"

A fenti mondatot Maria Shriver mondta, Kalifornia First Ladyje - a grazi izomember és helyi kormányzó Arnold Schwarzenegger felesége, egy Kennedy lány -, aki annak a csendes-óceáni idő szerint délután kettőkor kezdődött kampányeseménynek volt a fellépője, melyet a Los Angeles-i egyetemen (UCLA) szerveztek, hírességfelhozatalban az Oscar-díjkiosztóra hajazott, résztvevői pedig tevékeny asszonyok voltak. Michelle Obama (Barack felesége), Caroline Kennedy (JFK lánya), és Oprah Winfrey, akire most mondhatnánk azt, hogy ő az amerikai Mónika-show háziasszonya, de ezzel roppant nagyon alábecsülnénk. Ne szaladjunk azonban előre: ez a vasárnap délután nemcsak a csajoknak, de a politika iránt mérsékelten érdeklődő csávóknak is kínált valamit a televízió világában.

Februrár 3-án tartották az arizonai Glendale-ben a negyvenkettedik SuperBowlt, az NFL (amerikai futballiga) rájátszásainak végét, mindközönségesen: döntőjét. Drámában nem volt hiány, az eddig 100 százalékos New England Patriots az utolsó 35 másodpercben veszített a New York Giants ellenében, mikor is a New York-i quarterback, Eli Manning indítását követően Plexico Burres hétpontos touchdownnal volt eredményes, így esélyt sem hagyott Tom Brady csapatának, hogy visszavegye a vezetést. Pedig a másik quarterback Tom Bradynek - aki a szomszédos San Mateo egyik középiskolájából indult, ezért sokan drukkoltak neki San Franciscóban - esélye lett volna, hogy a futballtörténet legnagyobbjai (Terry Bradshow és Joe Montana) közé emelkedjen, akik négy SuperBowl-győzelemre vezették csapataikat.

Egy SuperBowl Sunday egész napra tévé elé köti az amerikai férfiak (és nők) zömét, nem véletlen, hogy a közvetítés alatti reklámok egyrészt cseppet drágábbak, mint máskor (2,7 millió dollár per 30 másodperc), másrészt a cégek mindebből következően (nagy nézettség, nagy ár) külön SuperBowl-reklámokat készítenek. A Coca-Cola például úgy értette meg a kor szavát, hogy ezúttal James Carville-t - az 1992-es Clinton-kampány főnökét - szerepeltette a reklám főszereplőjeként. Ez az esemény már utalt arra, milyen időket is élünk most. Elnökválasztó időket.

Az elnökválasztás pedig lehet, hogy Kaliforniában, a legnagyobb, leggazdagabb államban dől el. Októberben Hillary Rodham Clinton még 20 százalékponttal vezetett itt Barack Obama előtt, ma reggelre ez a statisztikai hibahatáron belüli 2 százalékra szorult vissza. Hillary abban bízik, Barack nem tud fordítani, Barack meg a nőkben bízik. Hillary nősége, női elnöksége fontos faktor, Obama ezt támadta ma a televízióban a maga szubtilis módján. Nem kis erővel! Hogy a felesége mellette áll, az normális. Azt is tudtuk, hogy az amerikai televíziózás legnépszerűbb személyisége, Oprah Winfrey támogatja. A Kennedy lány endorsement-je a múlt hétvége híre volt, Caroline Kennedy - az 1963 novemberében meggyilkolt elnök lánya - megjelenése ezzel együtt üdítő színfolt volt a UCLA nagytermében.

Az viszont, hogy a napokban a republikánus John McCain jelöltsége mellé a garast letevő republikánus kormányzó, Schwarzenegger felesége is őt támogatja, az mai hír. Annyira mai hír, hogy még Maria Shriver is megpróbálta a C-SPAN kamerái előtt úgy beállítani a dolgot, mintha csak vasárnap reggel, gyermekei unszolására vállalta volna el ezt a kora délutáni szereplést. (Ahol fejből olyan szöveget mondott, mely után Démoszthenész vagy Cicero is elégedetten nyalta volna meg a szája szélét.)

Hiába, a televízió a maga egészében romantikus műfaj, a drámai show-elem mindig, MINDIG felülírja a tényvalóságot. Oprah Winfrey úgy beszélt, mintha gospelmisén lenne prédikátor, szabad asszonynak nevezte magát, és ezt nem csak úgy kell érteni, hogy vélhetőleg többet keres képernyős munkásságával, mint Havas Henrik és Szulák Andrea együttvéve, sőt!, hanem úgy is, hogy az ő szavazatát nem a neme határozza meg (nő), és nem a bőrszíne (fekete), hanem az, amit ő egy jelöltről tud.

És ő azt gondolja Obamáról, az irodalmi Nobel-díjas Toni Morrissont idézve, hogy bölcs ember, változást jelentő ember, a korban visszakanyarodva: Kennedy elnökre hajazó ember, olyan, akinek a szájából jól hangzik az, hogy: Yes we can! (Útmutató lehet hazai kampány-szakembereknek: ennyire tömör és pozitív üzenetet a szűk honi körülmények között és a magyar nyelv sajátosságai mellett ugyan hogy fogalmaznának meg?)

Yes we can, ez volt ennek a superbowlos, tévézős vasárnap délutánnak az üzenete, mely vélhetőleg válaszolt is a San Francisco Chronicle aznapi számában több Obamát támogató értelmiségi kérdésére - hogyan nyerhet a chicagói szenátor Kaliforniában (meg a több mint húsz fennmaradó államban) -, Obama celebnők gyűldéjével kísérelt meg bizonytalan női szavazókat maga mellé állítani Kaliforniában és másutt. Ennek sikerét vagy sikertelenségét kedden tudjuk meg.

San Francisco