Drukkoljunk-e Clintonnénak?

Miért is ne? Márcsak galantériából is illik ilyenkor az underdognak drukkolni, pláne, ha hölgy az illető. Ahogy november-decemberben Obamának hívták az esélytelenebbet, úgy hívják most Hillary Rodham Clintonnak, s ha még néznénk ezt a nemes versengést, márpedig miért ne néznénk, a sportértéke megvan, és mégis kecsesebb, mint egy pitbull-viadal, akkor tantrikusan nyújtsuk el az élvezetet április 22-ig, mikoris Pennsylvania választ majd.

Gyanús lehet, miért mindig a demokratákról beszélünk, a republikánus oldal miért mostohagyermeke e blognak. Nos, két oka van ennek, az egyik, hogy az Egyesült Államok következő elnöke kábé kétharmados valószínűséggel demokrata lesz - nyolc év Bush és sivatagi homok után ez érthető -, másrészt John McCain stabilan vezet a republikánusoknál, mai felmérések szerint Texasban is, pedig nem-matematika-hanem-csoda-szakos versenytársa, Mike Huckabee már csak itt reménykedhetett politikai mirákulumban. Plusz a demokraták versenye érdekesebb is.

Clinton szenátornak mindeddig Texas és Ohio (választ: március 4-én, pont egy hét múlva), eddig nem rés volt, de erős bástya, biztos lehetett a tejano-szavazatokban (tex-mex), az idősebb fehérekben és főként az ő asszonyaikban. Igenám, de mára Hillary Clinton előnye Texasban 50 százalékra apadt Barack Obama statisztikai hibahatáron belül lévő 48 százalékához képest. Obama viszi a fekete szavazatok 80 százalékát, Clinton a spanyolajkúak 2/3-át. Ohioban a szavazok többsége azt gondolja Clintonné jobb lenne elnökként az egészségügy és a gazdaság kérdéseiben, míg Obama üti őt Irakkal. Kérdés itt is: kinek mi a nünükéje, mire van rágyógyulva. Egyébként a nagy napon, március 4-én nemcsak Texas és Ohio, de Vermont és Rhode Island is szavaz, bár ott kisebb a kampányforgalom, egész pontosan a delegáltak arányában kisebb.

Aki régebben követi ezt a blogot, és a videós részeket is nézi a www.bushwhackaz.blogspot.comon, az tudhatja, hogy már január elején voltak olyan hangok (pl. Novobatzky Mariann New York-i divattervező) az idősebb, sok mindent látott amerikaiak körében, mely azt mondta, hogy "szimpatikus fiú ez az Obama, sokban emlékeztet Martin Luther Kingre és Bobby Kennedyre, csak nehogy az legyen a vége, hogy lelövik őt is". Épp negyven éve, 1968 tavaszán két hónap alatt végeztek a polgárjogi mozgalom e két szimbolikus figurájával, az utóbbi mintegy mellesleg esélyes elnökjelölt is volt. Az egyik amerikai híradás arról számol be a texas-i kampány örvén, hogy a titkosszolgálat által védett Obama kocsikonvoja a Dealey Plaza és a texas-i könyvraktár épülete mellett haladt el a napokban (innen lőtt egyidejűleg több helyről is a "magányos elkövető" Obama példaképére, John Fitzgerald Kennedy elnökre 1963 novemberében).

A kampánytanácsadók és a testőrök szótlan elgondolkodásban emésztették a helyszínt. Ám maga Obama - állítólag - bele sem gondolt, következő kampányfeladatait rendezgette, s nem történelmi összehasonlítást végzett. "Meglehetősen tisztában vagyok a történelemmel", mondta Obama. "Természetesen borzalmas nemzeti trauma volt, de se Bobby Kennedynek, se Martin Luther Kingnek nem volt titkosszolgálati védelme. A világ egyik legjobban védett embere vagyok." Megszólalt az ügyben Gary Hart volt szenátor is, ő az 1972-es kampányban a demokrata George McGovern kampányfőnöke volt, később (1984, 1988) maga is demokrata elnökjelölt, híresen bukott bele egy eltitkolt csajozási ügybe. "Némely jelöltek inkább célpontok, mint mások - minden jelölt, aki a változást személyesíti meg, inkább célpont. Az izgalom megidézése, mely John és Robert Kennedyt körülvette, pozitívan és negatívan is érvényesül." Ami tényvalóság.

Viszont az izgalmat nézni jó és jó együtt izgulni, jó volna - kibicnek semmi sem drága! - kitartani ezt az izgalmi állapotot a lehetséges végpontig (április 22.). Persze ne fokozódjon az izgalom fizikailag merényletkísérletes mértékig, hamár korunk amúgyis a virtualitás és a gondolatkísérletek kora. Az már persze problémásabb lenne, ha az augusztusi denveri konvenció is mutatna némi hasonlóságot a negyven évvel ezelőtti chicagói konvencióval (rendőrattak, a demokrata establishment árulása a változásügynökökkel szemben; a korabeli köznyelv Czechcagónak hívta az eseményt a prágai tavasz néhány nappal korábbi szovjet-keletnémet-lengyel-magyar-bulgár T55-ös páncélosokkal való lerohanása nyomán).

Rossz lenne, ha akkor majd, a meleg coloradói augusztusban szuperdelegáltak, kétséges legitimációjú michigani és floridai jelöltek döntenék el Hillary Clinton javára ezt a versenyt. Ott Obamának kéne győznie, mint ahogy novemberben is! De addig ugyan izguljunk még egy kicsit!