"Több mint dühös, haver" - mondja Igor pizzaevés közben az utcán gyalogolva, úton a tüntetés felé, amikor megkérdezem, dühös-e, amiért Koszovó kikiáltotta függetlenségét. A katonai gyakorlóruhát viselő szerb fiatalember az 1999-es koszovói háború veteránja, saját bevallása szerint maradandó lelki sérüléseket okoztak neki a borzalmak, amelyeknek tanúja volt a szerb erők és a Koszovói Felszabadítási Hadsereg közi harcokban.
"Erről a gazságról mindenki tehet. Az albánok, akikről mindenki tudja, hogy nem civilizált nép, hanem törzsekben élnek a hegyekben, rohadt terroristák mind, Milosevic, amiért hagyta, hogy fegyverhez jussanak, aztán azt is, hogy lejárassuk magunkat az egész világ előtt a különítményeseink gazságai miatt, meg persze a nyugati politika képmutatása" - fejtegeti. Társa, aki maximum 18 éves lehet, lelkesen közbeszól, hogy "csak a háború lehet a megoldás", de Igor csak legyint, ő már látott olyat.
Mire Igor befejezi a pizzát, a belgrádi parlament épülete előtti téren, ahol a politikusok és sportolók tartanak gyújtó hangú beszédeket, már százezres a tömeg, a demonstrálók egy része, jellemzően futballhuligán külsejű, gyakran símaszkot viselő alakok mindenhova felmásznak, ahova csak lehet, a lámpaoszlopoktól a bódék tetején keresztül az építkezések állványaira. Belőlük rengeteg van. Itt-ott egy petárda, fáklya, rengeteg szerb nemzeti lobogó, a szerb radikálisok zászlaja, meg különböző halálfejes megoldások. "Koszovó Szerbia, Koszovó Szerbia szíve" - skandálják emberek csoportokban, miközben a beszédeket hallgatják.
Úgy tűnik, többségben vannak a nacionalista miniszterelnök, Vojislav Kostunica, és a szerb radikális párt hívei a pártlobogókból ítélve (no meg mert a nyugatos pártok nem vettek részt az esemény szervezésében, Boris Tadic demokrata párti államelnök el se jött). Mégis van mindenféle ember, minden társadalmi és korosztályból. Egy részüket úgy buszozták be vidékről. "Mi nem vagyunk nacionalisták. Európa részei akarunk lenni, de közben meg akarjuk őrizni a nemzeti identitásunkat is" - mondja az ártatlan tekintetű és meglepően jó kedvű, barátaival nevetgélő 32 éves Dragan, aki egy zenei produceri irodában dolgozik.
Kicsit később a tömeg símaszkos-sörösüveges része (sokan) a nem messzi McDonald's, pár nagykövetség, bolt, pár autó meg sok kuka felgyújtásával és szétverésével próbálja megőrizni nemzeti identitását, ugyanazzal a svunggal az [origo] fotósával is alaposan elbánva (köszöni, jól van, ellátták, semmije nem tört el, bár a szája vérzik, mindene fáj és elég ideges). Hülye utcai rohangálás a rohamrendőrökkel, akik addig mintha nem is lettek volna sehol. Aztán szemét mindenütt, összetört sörösüvegek, meg egy csomó rom.
Az épületek nagyon égtek, de Sasa Mirkovic, a B92 - független, nyugatos rádió - egy alapító szerkesztője szerint ez az egész dolog nem feltétlenül olyan súlyos, mint amilyennek kinéz. "Igaz, hogy Koszovó érzelmileg jelentős kérdés a szerbség számára, a nemzeti mitológia része. De a gyakorlatban az emberék többségének nem olyan fontos, nyolc éve már, hogy gyakorlatilag elveszítettük a tartományt, a többség belátja, hogy nem szerezhetjük vissza. És egyébként is jobban érdekli őket, hogyan alakul az életszínvonal, része lehet-e Szerbia Európának. A két héttel ezelőtti elnökválasztás is ezt bizonyítja, ahol az Európa-párti Tadic legyőzte a radikális Nikolicot. Koszovó függetlensége jogilag persze illegális, de ezt a békát alighanem le kell nyelnünk" - fejtegeti irodájában hidegvérűen, igaz, még az esti őrjöngés előtt.
Egy, a múlt héten készült, hivatalosan egyelőre nem közölt IPO-közvéleménykutatás szerint a szerbek 31 százaléka csatlakozna tiltakozó aláírásgyűjtéshez Koszovó elszakadása miatt, 19 százalék tüntetne is, 7 százalék volna hajlandó harcolni, 34 százalékukat pedig hidegen hagyja az egész.
Mirkovic szerint a nacionalista hangulatot egyébként is elsősorban a politikusok gerjesztik. "Három évvel ezelőtt Koszovó nem volt téma. Kostunica demokratái és a radikálisok vették elő, mert nem tudnak mással politizálni. Ők euroszkeptikusok, a nyugatos reformokkal nem tudnak jönni, csak ezzel tudnak politikai pontokat szerezni maguknak."
Szerinte a nyugati országok is elhibázott politikát követnek Szerbiával kapcsolatban. "Koszovó megkapta, amit akart, de mi lesz velünk, szerbekkel? Sarokba vagyunk szorítva. Nyolc évvel a demokratikus fordulat után még mindig nincs vízummentességünk Európába. Az európai integráció sehogy nem halad, az európaiak folyton csak azzal jönnek, hogy szolgáltassuk ki a háborús bűnösöket Hágának, aztán majd meglátjuk. De mi közöm ehhez nekem meg a lányomnak? Még Milosevic alatt is jobban mentek a dolgok, utazhattunk, járhattunk-kelhettünk. Ma a lakosság 70 százaléka még soha nem hagyta el az országot. Nem csoda, hogy annyian kiábrándultak Európából, annyian várják Oroszországtól a segítséget, a megoldást."
Szlankó Bálint - Belgrád
Fotó: Vanik Zoltán