Tapasztalatra cserélte a hitet a lélek gyógyszerésze

Rajongott a természetért és a spirituális élményekért. A gyógyászatban sikeresnek ígérkező találmánya elszabadult, világszerte tiltott drog lett. Pedig Albert Hofmann élete végéig kitartott amellett, hogy a lizergsav-dietilamid a lélek gyógyszere.

"Teljesen lenyűgözött a természet szépsége" - idézett fel egy több mint 90 évvel azelőtt, egy erdei ösvényen megtapasztalt misztikus élményt a The New York Timesnak két évvel ezelőtt Albert Hofmann, akit akkor századik születésnapja alkalmából kerestek fel az amerikai lap munkatársai. Az LSD-t felfedező Hofmannt teljesen elbűvölte a rendszer, amellyel a növények előállítják testünk építőelemeit a napfényből. "Minden a Napból jön a növénykirályságon keresztül" - mondta. Úgy vélte, az a természettudománnyal foglalkozó kutató, aki nem misztikus, nem igazi tudós. A kedden elhunyt svájci vegyész nemcsak hogy misztikus volt, de felfedezésével nagyon sokakat segített hozzá az általa nagyon fontosnak tartott spirituális élményekhez.

Természetszeretetének nagy szerepe lehetett abban, hogy a növényekből kinyerhető, orvosi szempontból fontos vegyületek után kutasson. "Nagyon-nagyon veszélyes elveszíteni a kapcsolatot az élő természettel... A nagyvárosokban élnek olyan emberek, akik soha nem látták és ahol minden dolgot emberek készítettek... Minél nagyobb egy város, annál kevésbé látják és értik meg a természetet" - mondta az amerikai lapnak. Szerinte erre a problémára az először általa szintetizált szer, a "problémás gyerek" nyújthat megoldást.

A huszonötödik

A Sandoz (ma Novartis) gyógyszercégnél az volt a dolga, hogy azonosítsa és szintetizálja a gyógynövények hatóanyagait, a '30-as évek végén az anyarozzsal foglakozott. Ez egy rozson élősködő gombafaj, amelyet régen terhességmegszakításhoz használtak. A kémikusok soha nem találták meg azt a vegyületet, amely ezt a hatást kiváltotta. Hofmann azonban talált valami mást, miközben a gombában amerikai szakemberek által azonosított, felettébb illékony lizergsavat próbálta egyéb molekulákkal kombinálni, hogy gyógyszerészeti szempontból használhatóvá alakítsa.

Először 1938-ban szintetizálta a lizergsav-dietilamidot, amit előbb Delysidnek kereszteltek el. Ez volt a 25. anyag, amit kivont a növényből, ám akkor úgy tűnt, nincs különösebb jelentősége. Volt helyette más, ugyanabból a növényből származó vegyület. Például az, amit máig alkalmaznak gyerekszülés utáni vérzés csökkentésére. A lizergsav-dietilamiddal csak akkor kezdett újra foglalkozni, amikor már befejezte az anyarozson végzett munkát. Újra teszteknek vetette alá. Azt várta tőle, hogy az emberi test keringési rendszerét stimulálja. Egy áprilisi pénteken 1943-ban aztán néhány mikrogrammnyi az ujjhegyeiről bejutott a szervezetébe.

Tudatállapota módosult. "Mindent egy torz tükrön keresztül láttam...fantasztikus képeket, különleges formákat, hevesen, kaleidoszkópszerűen játszó színeket..." - elevenítette fel emlékeit 100 évesen a The New York Timesnak. "Azonnal felismertem, hogy ugyanazt tapasztalom, mint amit gyerekként (az erdőben)... Nem tudtam, hogyan okozta, de azt igen, hogy fontos volt."

Biciklinap

Először azt hitte, hogy egy kloroformszerű oldószer gőzei okozták a furcsa élményt, de hiába lélegezte be ismét a következő hétfőn, nem érzett semmit. Akkor sejtette meg, hogy feltehetően lenyelt egy keveset a lizergsav-dietilamidból. "Az LSD beszélt hozzám" - mondta az amerikai lapnak. "Odajött hozzám, és azt mondta, 'Meg kell találnod'. Azt is mondta, 'Ne adjál gyógyszerésznek, semmit nem fog találni'".

Kipróbálta hát saját magán. Annyira kis adagot vett be, amelyből semmilyen akkor ismert méregnek nem lett volna rá hatása. Ennek ellenére intenzív élményeket élt át, miközben hazabiciklizett egyik kollégájával. Ez 1943. április 19-én történt, a napot az LSD rajongói csak "biciklinapként" emlegetik. Az élmények között azonban voltak riasztóak is, és a svájci vegyész rájött, hogy a szert csakis óvatosan, megfelelően ellenőrzött körülmények között szabad alkalmazni.

Idővel pszichiáterek próbálgatták magukon és pszichoanalízishez, mások katonai és állatkísérleteket folytattak az anyaggal. Amikor a Sandoz még legálisan forgalmazta a szert, a vele adott kis tájékoztatófüzetecskében az azt alkalmazó pszichiáternek azt javasolták, előbb próbálja ki magán is. A személyes megtapasztalást Hofmann különösen fontosnak tartotta. Az LSD azonban a '60-as években kétes népszerűségre tett szert, nem kis részben Timothy Leary amerikai pszichiáternek köszönhetően, aki nagy lelkesedéssel alkalmazta, és másokat is használatára buzdított. Ismert emberek, rocksztárok és nyomukban rajongóik kaptak rá a drogra, ám sokan szereztek rossz élményeket, és volt, akinél maradandó pszichikai károsodásokat is okozott az LSD fogyasztása. 1966-ban az USA-ban, majd számos más országban is betiltották.

Eltérítették

Hofmann Learyről azt mondta egy 1996-os interjúban - amit Charles Grob pszichedéliát kutató pszichiáter készített vele -, hogy nagyon intelligens embernek ismerte meg, jókat beszélgettek, de Leary túlságosan szerette magára vonni a figyelmet, és élvezte, ha provokatív lehet. Hofmann szerint az LSD-t Leary és a '60-as évek ifjúsági mozgalmai térítették el eredeti felhasználási céljától, majd azok a kormányok, amelyek ellen ezek a mozgalmak tiltakoztak, démonizálták. Azt ugyanakkor elismerte, hogy az LSD veszélyes lehet, és nem helyeselte azt sem, hogy Learyék népszerűsítették.

Brummbaer német-amerikai digitális művész Hofmann-portréja

Szerinte a gondot az okozta, hogy rosszul használták fel a szert. "Amíg az emberek nem képesek igazán megérteni a pszichedéliát, és továbbra is örömdrogként használják, anélkül, hogy megbecsülnék az általa szerezhető mélységes mély pszichikai tapasztalatokat, orvosi alkalmazása akadályokba ütközik" - mondta 1996-ban.

Bejárat a spirituális világba

A szer használatának félrecsúszását azzal magyarázta, hogy elvesztek az emberek életének spirituális alapjai. "Még a vallás, az egyházak sem meggyőzőek dogmáikkal. Az embereknek mély spirituális alapokra van szükségük, amelyben hihetnek, de ma már ezek a dogmák nem működnek. Nem hihetünk olyan dolgokban, amelyekről tudjuk, hogy nem valósak. Olyan alapot kell teremtenünk, amit ismerünk, amit mindenki meg tud tapasztalni. Ezen az alapon kell megtalálni a bejáratot a spirituális világba. Mivel sok fiatal keres értelmes élményeket, azért úgy tekintenek erre a dologra, mint az anyagi világ ellentétjére. Nem minden fiatal akar pénzt és hatalmat. Néhányan boldogságot keresnek, és megelégedést, amely a spirituális világé, nem az anyagié. Keresnek, de nincs szentesített ösvény. És természetes, hogy az egyik ilyen út a pszichedelikus szerek használata" - olvasható a Pszichedelikus Tanulmányok Multidiszciplináris Egyesületének 1998. őszi számában megjelent vele folytatott beszélgetésben.

"Ha csak olvasunk a spirituális dolgokról, akkor azok csak szavak. Meg kell tapasztalnunk közvetlenül. Ez pedig csak kitárt tudattal és kitárt érzékekkel lehetséges. Meg kell tisztítani az érzékelést. És ha az élmény nem jön spontán, magától, akkor talán használhatjuk azt, amit Huxley csak fölösleges kegynek nevez. Talán tudatmódosító szerrel élhetjük át, vagy drogok nélkül, egy módszer, például a jóga segítségével. De ami a legfontosabb, hogy legyen személyes tapasztalatunk. Nem szavak, nem hit, hanem tapasztalat" - mondta Grobnak.

Persze kitartott amellett, hogy ezt csak megfelelően ellenőrzött körülmények között lehessen megtenni. "Ugyanúgy kellene ellenőrizni, mint a morfiumot" - idézte a The New York Times.

A lélek gyógyszere

Hofmann élete végig úgy vélte, hogy az LSD nagyon fontos a pszichiátriában és a pszichoanalízisben. "Szerencsétlenül alakult, hogy ilyen hosszú ideig tabuként kezelték ezeket a szereket. Remélhetőleg a '60-as évek problémái nem ismétlődnek meg" - mondta 1996-ban, 90 évesen. Hofmann két éve is "a lélek gyógyszerének" nevezte az LSD-t, és felettébb dühítette, hogy betiltották és ezzel az illegalitásba kényszerítették a szert. "10 éven keresztül nagyon sikeresen alkalmazták a pszichoanalízisben."

Hofmann az ötvenes években sokszor próbálta ki az LSD-t. Ernst Junger német regényíróval együtt utaztak. 1951-ben kezdték, mindketten 0,05 milligrammot vettek magukhoz Hofmann házában, rózsák között, Mozart zenéjére és japán füstölők illatára. "Ez volt az első pszichedelikus teszt" - mondta. Utána több tucatszor próbálta ki, egy alkalommal azonban, amikor fáradt volt, és előtte amfetamint szedett be, horrorisztikus élményei voltak.

Ezeken a napokon azonban már rég túl van. "Ismerem az LSD-t. Nincs szükségem arra, hogy éljek vele" - mondta 100 évesen. "Talán majd ha meghalok, mint Aldous Huxley." A brit író 1969-ben halt meg torokrákban, utolsó óráiban kézzel írt üzenetben kérte feleségét, adjon neki izomba 100 mikrogramm LSD-t. A nő két injekciót is beadott neki. Hofmann-nak erre nem volt ideje, április 30-án, 65 évvel és 11 nappal a biciklinap után szívroham vitte el.

"Visszamegyek oda, ahonnan jöttem, ahol azelőtt voltam, mielőtt megszülettem" - mondta mosolyogva százévesen a The New York Timesnak arra a kérdésre, hogy az LSD hozzásegítette-e a halál jobb megértéséhez.