Négy évvel ezelőtt a republikánusok egyik leghatékonyabb fegyvere az volt John Kerry demokrata elnökjelölt ellen, hogy azt állították róla, összevissza váltogatja álláspontját fontos kérdésekben. Ennek illusztrálására még egy olyan videót is találtak, amelyen Kerry látható szörfözés közben. Ezzel ráerősítettek arra, hogy a demokrata jelölt véleménye a széljárásnak megfelelően változik, és így megkérdőjelezték alkalmasságát az elnöki posztra.
Az efajta határozatlanságra az amerikaiak a "flip-flop" kifejezést használják, és úgy tűnik, ez a fordulat állandó kelléke lesz a mostani elnökválasztási kampánynak is. A napokban mindkét nagy párt jelöltjét érték olyan vádak, hogy korábbi nézeteiknek homlokegyenest ellentmondó állásponttal rukkoltak elő.
McCain fúrása
A republikánus John McCain múlt kedden közölte, támogatja a partmenti olajfúrásokra vonatkozó szövetségi tilalom megszüntetését. A szenátor korábban épp a tiltás mellett kardoskodott, ezért mostani bejelentését sokan - különösen a környezetvédők körében - megdöbbenéssel fogadták. A tilalom felfüggesztése mellett érvel a Fehér Ház is, amely szerint az átlagembereket sújtó magas olajárakon lehetne enyhíteni az olajfúrások engedélyezésével. Szakemberek azonban rámutattak arra - írta múlt héten a New York Times -, hogy ennek legfeljebb évek múlva jelentkezhetnének az előnyei.
A demokraták lecsaptak McCain véleményváltozására. "Meglepetéssel fogadtuk az újabb flip-flopot John McCain részéről" - mondta Tom Daschle korábbi demokrata szenátor, Barack Obama kampányának társelnöke. McCain stábja szerint azonban indokolt volt a korábbi álláspont megváltoztatása, mert most "nagy a tét a gazdaság és a lakosság számára". A jelölt gazdasági tanácsadója, Carly Fiorina pedig azt hangsúlyozta, hogy "egy jó vezető figyelembe veszi a tényeket".
Obama pénze
A demokrata Barack Obama is szolgáltatott muníciót kritikusai számára. Múlt csütörtökön bejelentette, hogy nem közfinanszírozásból, hanem kizárólag magánadományokból fogja fedezni kampányát. Korábban azonban ennek az ellenkezőjét ígérte. Támogatta a közfinanszírozás intézményét, és tavaly igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy ha a republikánus jelölt ezt a megoldást választja, akkor követné-e őt.
A republikánusok szerint ezzel Obama bizonyította, hogy ő sem különb azoktól a régivágású politikusoktól, akiket kritizál, és ha úgy diktálja az érdeke, akkor megszegi ígéreteit. Ha a közfinanszírozást választotta volna, akkor 85 millió dolláros keret állt volna rendelkezésére a kampány utolsó hónapjaiban, és annál többet nem költhetett volna. Így viszont nincs számára felső határ, és annyit fordíthat a kampányára, amennyit össze tud gyűjteni.
Obama stábja azonban azzal érvel, hogy az egész kampányfinanszírozási rendszer romokban hever. Hiába válallja ugyanis egy jelölt a 85 milliós korlátozást, a hozzá közel álló érdekcsoportok ennek a sokszorosát képesek elkölteni. Erre is jó példa a 2004-es kampány, amikor a demokrata Kerryt nem is feltétlenül Bush, hanem a vele közvetett kapcsolatban lévő szervezetek támadták fizetett hirdetésekben.