Simlisek és taktikázók asszisztálnak Mugabénak

Az afrikai vezetők vagy homokba dugták a fejüket, vagy asszisztáltak Robert Mugabe zimbabwei elnök vitatott újraválasztásához. Mugabe támogatóinak tétlensége néhány esetben érthető: többüknek vaj van a fején. Zimbabwe legfejlettebb szomszédja, Dél-Afrika a saját kezét kötötte meg azzal, hogy jóformán felvásárolta szomszédját. Az EU pedig az afrikai államokra mutogat, és csak szavakban kemény. Állítólag azért, hogy ne forduljon még rosszabbra a helyzet.

Egész Afrika tudja: két hete pénteken olyasmi történt Zimbabwében, ami még a kevésbé demokratikus afrikai államokban is ritkaságszámba ment az elmúlt három évtizedben. Elnökválasztást tartottak, ám a jelenlegi elnök - az 1980 óta hatszor megraválasztott Robert Mugabe - kihívója a zimbabwei holland nagykövetségről szurkolhatott azért, hogy a szavazás közeledtével minél kevesebb hívét bántsák. Morgan Tsvangirai ugyanis a folyamatos fenyegetőzések hatására két hete visszalépett a zimbabwei elnökválasztás második fordulójától. Nevét még a szavazólapokról is törölték.

A Zimbabwében kialakult helyzet miatt az ENSZ, több nemzetközi jogvédő szervezet, sőt egyes afrikai civilszervezetek is kemény gazdasági embargó bevezetését sürgetik. A választási csalások, az ellenzék támogatóit ért támadások és az ellenzéki szavazók megfélemlítése - noha sok afrikai állam vezetője elítélte a Zimbabwében történteket - az Afrikai Unióban (AU) szinte szó nélkül maradt: a közösség tagjai semmit sem tettek annak érdekében, hogy nyomást gyakoroljanak a 28 éve hatalmon lévő Mugabéra.

Sőt, hevesen tiltakoztak a holland nagykövetségről vasárnap telefonon interjút adó Tsvangirai kritikus megjegyzése ellen. Az ellenzék vezetője ugyanis azt mondta: az AU-nak határozottan ki kell állnia a zimbabwei ellenzék mellett, máskülönben értelmét veszti mindaz, amit a kontinens országai tesznek Afrika demokratizálódásának érdekében.

Egyik kutya

A New York Times szerint az afrikai politikusok tiltakozásának hátterében az áll, hogy Zimbabwéhez hasonlóan - választási időszakban - több afrikai államban felrúgják a demokratikus játékszabályokat. Ezt Mugabe is elismerte, amikor egy két héttel ezelőtti beszédében a választások idején alkalmazott módszereiről elmondta: hozzá hasonlóan több afrikai ország vezetője is visszaélésekkel biztosítja be győzelmét.

Az AU tagállamainak múlt hétfőn kezdődött csúcsértekezletén - ahol az előzetes tervek szerint az egyik kulcskérdés épp Mugabe választási csalása nyomán kialakult helyzet kezelése lett volna - a részt vevő államfők megosztottak voltak Zimbabwe ügyében. Egyesek ugyanis homokba dugják fejüket, és úgy tettek, mintha mi se történt volna. Több ország, így Dél-Afrika, Gabon, Mozambik, Szenegál vagy Tanzánia vezetői pedig gratuláltak Mugabe választási győzelméhez.

Korrupció és bebörtönzés

A zimbabwei elnök győzelmének elismerői közül talán Omar Bongónak, Gabon jelenlegi elnökének van a legtöbb vaj a fején. A rendszeresen korrupcióval vádolt Bongót a világ legtehetősebb államfőjének tartják. A francia hatóságok évek óta nyomoznak ellene, mert a francia Elf olajcég állítólag több százmillió euróval vesztegette meg az országban található kőolajforrások kiaknázásának monopóliumáért. (A cég egyik volt alkalmazottja szerint az Elf évi 50 millió eurót fizet a monopólium meghosszabbításáért.) Bongo emellett aktív részese volt az ezredforduló legnagyobb afrikai korrupciós botrányának is, amikor Kongó, Burkina Faso, Egyenlítői-Guinea és Angola államfőivel közösen közpénzből vásároltak volna fel több francia érdekeltségű céget.

A gaboni elnökhöz hasonlóan Kenneth Kaunda volt zambiai államfő is meleg szavakkal méltatta Mugabe újraválasztását. A 84 éves korábbi elnök - aki szerint Mugabe az afrikai gyarmatosítók elleni harc egyik legfontosabb személyisége volt - egy 1991-es választási kampány alakalmával például megpróbált merényletet elkövetni a jelenlegi államfő, Levy Patrick Mwanawasa ellen. Az autóbalesetnek álcázott gyilkossági kísérlet nem sikerült, de a későbbi elnök maradandó sérüléseket szenvedett.

Egyelőre hallgatnak az AU vezetői

Zimbabwe szomszédjai közül - Dél-Afrika kivételével - valamennyi állam vezetője legalább egyszer használt tisztátlan eszközöket azért, hogy hatalmon maradjon. A szomszédos Mozambikban a 2004-es választások alakalmával - az ENSZ megfigyelő szerint - a választási bizottság a szavazatszámláláskor több olyan hibát is elkövetett, ami az államfő, Armando Guebuza számára kedvezően befolyásolta az eredményt.

Csendestárs

A Mugabe-rezsim visszáságai felett szemet hunyó államfők közül egyedül a dél-afrikai Thabo Mbeki támogatása tűnik szokatlannak. A választási csalások, a korrupció és a visszaélések vádját elkerülő dél-afrikai elnököt Mugabe legelszántabb támogatói között tartják számon. Mbeki - aki a zimbabwei ellenzék és a Mugabe közötti párbeszéd közvetítője volt - ugyanis az egyetlen olyan államfő, aki rendszeres látogatásokat tesz Mugabénál, és minden alkalommal úgy nyilatkozik, hogy minden rendben zajlik Zimbabwében.

A dél-afrikai elnök - akit egyszerűen csak Mugabe csendestársának csúfolnak - évek óta jó viszonyt ápol zimbabwei kollégájával. A BBC szerint a szoros kapcsolatnak gazdasági okai vannak. A dél-afrikai tőke ugyanis szinte az egész országot felvásárolta, miután a brit befektetők nyolc éve minden tartalékukat kivonták Zimbabwéből. A dél-afrikai felvásárlások következtében Zimbabwe gazdaságilag kiszolgáltatottá vált Dél-Afrikának.

Európai képmutatás

Az afrikai politikusokhoz hasonlóan az EU sem tett semmit azért, hogy megelőzzék és kezeljék a Zimbabwében kialakult helyzetet - állítja egy múlt héten közzétett uniós jelentés. Az euobserver.com által közölt nyilatkozat szerint, noha több uniós diplomata név nélkül elismerte, hogy a zimbabwei elnökválasztáson csalás történt, egy tagállam sem léptetett életbe szankciókat az afrikai országgal szemben.

Bár az uniós államok szinte egytől egyig kijelentették, nyomást kell gyakorolni Zimbabwére, egyik sem vállalta a keményebb fellépést, inkább közös uniós állásfoglalásra várnak. Az EU diplomatái pedig az Afrikai Unióra hárítják a felelősséget. Az uniós külkapcsolatokért felelős Javier Solana azt mondta: az EU elítéli a Zimbabwében történteket, ám Mugabe ügyében elsősorban az afrikai nemzetek léphetnek. A külügyi biztos ezért felszólította az egyiptomi Sarm-el-Sejkben összeülő AU-t: először nekik kell egységes álláspontra lépniük, az EU csak ezt követően tehet bármit is.

Az Európai Bizottság - Solana kijelentéseihez hasonlóan - múlt hétfőn elítélte a zimbabwei választás visszásságait. A közleményt kiadó Louis Michel a felelősséget szintén az AU tagállamaira hárította, és felkérte az Afrikai Uniót, hogy találjon politikai megoldást a válságra. E törekvéshez az EU nevében teljes támogatást ígért.

A tényleges gazdasági szankciókkal kapcsolatban egy uniós diplomata az euobservernek név nélkül azt mondta: az AU hallgatólagos beleegyezésével ellentétben az EU tétlenségének oka az, hogy ha az Európai Unió elzárná a csapokat, akkor Zimbabwében még rosszabbá válhat a jelenleg is igen kritikus helyzet, és több millió embert tennének ki Mugabe teljes önkényének. "Ezt pedig senki sem vállalná."