Az ember, aki megvezette az USA-t

Éveken át az orránál fogva vezette az USA-t. Pénzt kunyerált az Egyesült Államoktól a szélsőségesek elleni harcra, miközben lepaktált a vallási fanatikusokkal. Országában mára befészkelte magát az al-Kaida, az afgán szélsőségesek, de saját törzsi vezetői is a fejére nőttek. A hétfőn lemondott Pervez Musarraf alatt Pakisztán az egész világot fenyegető terrorizmus melegágyává vált.

Hétfőn bejelentette lemondását Pervez Musarraf pakisztáni elnök. Egyórás tévébeszédben taglalta uralmának pozitívumait, tagadta az ellene felhozott vádakat - többek között alkotmánysértés és hivatali visszaélés miatt akartak ellene alkotmányos eljárást indítani -, és azzal indokolta távozását: az ország érdeke, hogy elkerüljék válságot.

Olyan vezető távozik, aki kilenc éven keresztül volt az USA egyik legfontosabb - és egyben legmegbízhatatlanabb - szövetségese - kommentálta távozását a New York Times.

Musarraf közel kilenc éven keresztül vezette a közép-ázsiai országot - 1999-ben jutott hatalomra vértelen puccsal -. A hatalmat rossz gazdasági és kaotikus politikai helyzetben ragadta el egy megosztott, tehetetlen és korrupcióval terhelt polgári kormánytól, amelyet egy ugyancsak megosztott, és az általa sokáig korrupciós vádakkal üldözött politikusokkal teli újabb polgári kormánynak adott át februárban, megint csak rossz gazdasági helyzetben.

Első pillantásra úgy tűnhet, ismétli magát a történelem. Van azonban, ami jelentősen megváltozott uralma alatt, és ez az egész világ számára súlyos következményekkel járhat. Pakisztán ugyanis időközben a nemzetközi terrorizmus melegágyává vált úgy, hogy Musarraf az USA legfontosabb szövetségese volt - pont a terrorizmus elleni háborúban.

Melegágy

Hírhedt, Afganisztánnal közös határvidékén, Vazirisztánban nem érvényesül a pakisztáni alkotmány. A hegyes-völgyes, törvényen kívüli vidék a világ egyik legveszélyesebb és legeldugottabb szeglete: az egész világon tevékenykedő terroristák, afgán vallási fanatikus tálibok, pakisztáni tálibok, illetve törzsi milíciák, szélsőséges szervezetek és vallási csoportok egész sora fészkelte be magát ide - írja az indiai Covert folyóiratban Daniel Markey, az amerikai Council of Foreign Relations kutatója.

Az amerikai titkosszolgálat tavaly nyári jelentése szerint itt telepedett meg az al-Kaida vezetése - állítólag itt bujkál Oszama bin Laden is -, itt tervezik, innen finanszírozzák és ösztönzik a terrortámadásokat. Itt kaptak többek között ideológiai képzést a 2005-ös londoni metrórobbantások elkövetői, de a tavaly szeptember elején a németországi Frankfurtban leleplezett terrortámadás-sorozatot tervező három férfi is járt pakisztáni terrorista kiképzőtáborban.

Itt leltek menedékre az afgán tálibok is, miután 2002-ben kiűzték őket Afganisztánból az amerikai csapatok. Számukat jelenleg 10 ezerre becsülik, utánpótlásukat az afgán menekülttáborok, szélsőségesek által irányított medreszék (vallási iskolák) adják, a csatlakozók többsége iskolázatlan, szegény, egyéb munkalehetőséget nem találó pastu fiatal.

Fegyverműhely a törzsi területeken

A pakisztáni tálibok törzsi milíciák laza szövetsége, vezetőjük Bejtullah Mehszúd, az a hadúr, akit a legendás pakisztáni nagyasszony, Benazir Bhutto elleni tavaly év végi merénylet mögött sejtenek. Mehszúd a hírhedt afgán tálib vezető, a 2001 óta - jelenleg feltehetően a pakisztáni Kvettában - bújkáló Omár molla közeli szövetségese. A pakisztáni hadúrral a pakisztáni vezetés már 2005-ben békét kötött, de mostanra teljesen a fejükre nőtt: idén nyár elején a pakisztáni katonaság sajtótúrát szervezett, hogy bemutassa a kaotikus határtérségben elért sikereit; pár hétre rá ő is megszervezte saját túráját, ahova többek között a BBC tudósítóját is elhívta, és ugyanazokat a területeket mutatta meg, mint a katonák, saját szemszögéből kommentálva a helyzetet.

Fegyvereseinek számát 20 ezer főre teszik, maga Mehszúd közvetlenül ötezer embernek parancsol. A Bhutto elleni merényleten kívül őt teszik felelőssé számos az országot 2007-ben elborító öngyilkos merényletért (tavaly július óta több mint 700 ember vesztette életét ezekben), és tavaly augusztusban 250 pakisztáni katonát is túszul ejtettek erői.

Kettős játék

A szélsőségesek mind Musarraf uralma alatt erősödtek meg, aki kettős játékot játszott: a 2001. szeptemberi Amerika elleni terrortámadások után az USA szövetségese lett, és az évek során összesen több mint tízmillió dollár segélyt húzott Washingtontól, hogy harcoljon a térség fegyveresei ellen, útját állja a vallási fanatizmus terjedésének.

Az amerikai és a pakisztáni titkosszolgálat együttműködött az al-Kaida emberei utáni hajszában, és Musarraf belegyezett, hogy az USA katonai akciókat hajtson végre pakisztáni területen a szeptember 11-i terrortámadásokat kitervelő szervezet ellen. Az USA - és később a NATO - pakisztáni felségterületen végrehajtott akciói azonban korlátozottak voltak: az al-Kaida-vezetők elfogására, az ide menekülő fegyveresek üldözésére, illetve pilóta nélküli repülőgépek által végrehajtott csapásokra terjedt ki. A szélsőségesek elleni közvetlen harcot, a terület pacifikálását Pakisztánra bízták.

Idővel azonban a kormány, felmérve a katonaság korlátait, a terület megszállásának nehézségeit, és a törzsi vezetők további elidegenítésének veszélyét 2004 áprilisától kezdve sorra vitatott tűzszüneti megállapodásokat kötött velük. Ezek szerint fel kellett hagyniuk államellenes tevékenységükkel, cserébe békén hagyták őket. A megállapodások azonban semmit sem értek, az afgán-pakisztáni határon akadálytalanul áramolhattak a fegyverek és a fegyveresek, a területen vígan éldegélhettek a külföldi terroristák. Amerikai becslések szerint csak a 2006 szeptemberében Észak-Vazirisztánban megkötött fegyverszünet után 300 százalékkal nőtt a törzsi területről a szomszédos Afganisztánba az amerikaiak és a NATO ellen harcolni induló fegyveresek száma - állítja Markey.

Vazirisztáni látkép

Miközben Musarraf és George Bush amerikai elnök személyes kapcsolatot alakítottak ki egymással, a pakisztáni titkosszolgálat (Inter Sercice Intelligence - ISI) soha nem adta fel az afganisztáni tálibokkal ápolt kapcsolatait. Pakisztán már az 1980-as években is támogatta a szovjet uralom ellen harcoló afgán mudzsahedeket (szent harcosokat). A pénz nagy részét az Egyesült Államok és Szaúd-Arábia adta össze titokban. Az 1990-es években az Afganisztánt véglegesen romlásba döntő polgárháború idején az ISI a tálibok mellé állt. Célja ezzel saját befolyásának érvényesítése volt Afganisztánban. A szélsőségesek titkos támogatása azonban más célokat is kitűnően szolgált - álltja Ahmed Rasid pakisztáni újságíró, aki több könyvet írt a térségbeli terrorizmusról (a legutóbbi nyáron jelent meg Descent into Chaos (kb. Lecsúszás a káoszba) címmel).

A pakisztáni vezetés - jóllehet alapvetően ellenezte a terrorizmust - gyakran vette igénybe a szélsőségesek szolgálatait, főleg a Kashmír miatt Indiával fennálló területi vitában, de az általuk jelentett fenyegetés pénzt is hozott Pakisztánnak, hiszen erre hivatkozva lehetett támogatást kérni az Egyesült Államoktól, illetve Musarraf az ellenük való védekezéssel igazolhatta katonai rezsimjének antidemokratikus lépéseit - állítja Rasid. Tavaly ősszel például számos alkalommal tiltották be az ellenzéki nagygyűléseket lehetséges merényletekre való hivatkozással, de amikor október elején Musarraf felfüggesztette az alkotmányt, és rendkívüli állapotot vezetett be, az indokok között ugyancsak szerepelt a szélsőségesek jelentette veszély.

"Musharraf menedéket nyújtott a táliboknak, de közben éveken keresztül sikerült elhitetnie az amerikaiakkal, hogy nem játszik kettős játékot. Ez figyelemre méltó kötéltánc-mutatvány volt" - idézte Rasidot a New York Times. És ez még nem minden. Musarraf egy idei amerikai kongresszusi jelentés szerint a szélsőségesek elleni harcra kapott amerikai segélyeknek csak körülbelül felét költötte a lázadók elleni küzdelemre, a másik felét szépen beépítette a költségvetésbe.

Az amerikaiak azonban elnézték a trükköket, hogy megtartsák Musarraf barátságát. A Bush-kormány annyira fontosnak tartotta megbízhatatlan szövetségesét, hogy még azt is elviselte, hogy visszautasítsa Bush elnök bírálatát, amikor Musarraf rendkívüli állapotot vezetett be tavaly ősszel. Rasid szerint az USA teljesen rábízta magát a segélyekért cserébe a szélsőségesek elleni kemény fellépést lelkesen ígérgető Musarrafra. Elsősorban azért, mert a tálibok elleni háborútól elvonta figyelmüket Irak.

Bombatámadás után

A tálibok elhanyagolásának meg is lett az eredménye: már több amerikai katona veszti életét Afganisztánban, mint Irakban, de a fegyveresek nem kímélik a többi Afganisztánban szolgáló katonát sem. Kedden Kabul mellett támadtak tálibok a NATO-erőkre. A rajtaütésben 10 francia meghalt, 21-en megsérültek. A veszteség a legsúlyosabbak közé tartozik, ami az Afganisztánban szolgáló nemzetközi erőket érte.

"Aha-élmény"

A Bush kormány számára augusztus elején vált nyilvánvalóvá, amit már régen sejthetett: Musarraf átverte őket. Az amerikai titkosszolgálat olyan telefonbeszélgetéseket hallgatott le, amelyek az ISI emberei és azok között a merénylők között zajlottak, akik július 7-én felrobbantották India kabuli nagykövetségét, ráadásul azt is kiderítették, hogy a pakisztáni titkosszolgálat az ellenük tervezett amerikai akciókról is tájékoztatja a szélsőségeseket. "Ez egyfajta aha-élmény volt" - idézett augusztus elején a New York Times egy amerikai külügyi illetékest.

"Bush elnök méltányolja Musarraf elnök Pakisztán demokratikus átalakításáért tett erőfeszítéseit, ahogy az al-Kaida és más szélsőséges csoportok elleni harcban mutatott elhivatottságát is" - közölte hétfőn Musarraf távozásának hírére Gordon Johndroe, a Fehér Ház szóvivője. A texasi birtokán időző Bush személyesen nem szólalt meg az ügyben. Szóvivője útján szűkszavúan jelezte az új vezetésnek, hogy "készen áll együttműködni a pakisztáni kormánnyal, a rájuk váró gazdasági, politikai és biztonsági kihívások terén".

Ezekből pedig lesz elég, de az USA és a nyugati országok szempontjából a legfontosabb a terrorizmus kérdése. Markey szerint azonban eddig a polgári kormány nem sok jelét adta, hogy nagyon parancsolgatni akarna a hadseregnek, sőt egyes jelentések szerint a titkosszolgálat vette át a vezető szerepet a szélsőségesekkel folytatott tárgyalásokon. A szélsőségesek ügye "túl magas" az új kormánynak - mondta a New York Timesnak Aftab Ahmed Khan Serpao volt belügyminiszter. "Belső használatra ez a politikájuk: 'Legyen béke, ne használjuk a hadsereget', miközben a külföldieknek ezt mondják: 'Harcolni fogunk'" - idézte a lap.

Vannak azonban biztató jelek. Rasid szerint ilyen például, hogy a februári választásokon nem szerepeltek jól a szélsőséges muszlim szervezetekkel és eszmékkel szimpatizáló pártok, Markey pedig azt a következtetést vonja le írásában, hogy a demokratikusan megválasztott kormány révén sokkal élénkebb és konstruktívabb politikai vitára nyílik lehetőség arról, miként lehetne a Musarraf idején megszokottnál hatékonyabban fellépni a szélsőségesek ellen.