Ragadozó múzsájától függhet McCain sorsa

Egyszerű hokianyukának tartja magát, aki a politikai elittel szembeszállva tisztítja meg a közéletet. A republikánus párt beleszeretett Sarah Palin alelnökjelöltbe, akinek színre lépése óta új életre kelt John McCain kampánya. A demokraták nem is igazán tudnak mit kezdeni a helyzettel, de ha ügyesen keverik a lapokat, akkor akár hasznot is húzhatnak az új ellenfél megjelenéséből. Az [origo] amerikai tudósítója vizsgálta meg közelebbről a Palin-jelenséget.

Augusztus 29-én John McCain az ohiói Daytonban készült beszédet mondani mintegy 15 ezer ember előtt. A republikánus elnökjelölt épp aznap töltötte be 72. életévét, és több évtizedes politikai pályafutásának egyik legfontosabb bejelentése előtt állt. Véget vetett a hónapok óta zajló találgatásoknak, és nagy meglepetésre közölte, hogy Sarah Palin alaszkai kormányzó lesz az alelnökjelöltje. "Megvan benne az a határozottság, becsületesség, józanság és odaadás a közjóért, amire ma szükségünk van Washingtonban" - fogalmazott McCain.

A bejelentéskor az [origo] munkatársa a Minnesota Egyetem egyik épületében ült, a politika és a vallás kapcsolatáról hallgatott egy előadást. Az érdekcsoportokról és tévés igehirdetőkről beszélő szociológusprofesszor egy középkorú nő volt, aki a hír hallatán felkiáltott: "Hoppá, John McCain épp most nyerte meg a választást."

A magát demokratákhoz húzó függetlenként jellemző tanár szerint ugyanis egyértelmű, hogy Palin kiválasztásával a republikánus elnökjelölt maga köré fogja gyűjteni a Hillary Clinton bukása miatt elkeseredett nőket. Hamar kiderült azonban, hogy ez nem általános vélemény. "Mit képzelnek? Csak azért rá fogunk szavazni, mert ő is nő?" - fakadt ki a bejelentés másnapján egy elkötelezett demokrata nő egy magánbeszélgetés során az [origo] tudósítójának.

Őszinte lelkesedés

A republikánus táboron belül persze nincsenek ilyen kétségek. A párt múlt heti elnökjelölő konvencióján az [origo] tudósítójának nők és férfiak egyaránt lelkesedve beszéltek Palinről, akinek beszédét nagyobb ováció kísérte, mint McCainét.

Ezeket a gyűléseket másodpercre pontosan megtervezik, még azt is, hogy mikor tapsolnak és ujjonganak a küldöttek. A különböző államokból érkező delegáltak csoportjai mellett áll egy-egy tapsfelelős, aki jelzi a többieknek, mikor álljanak fel és lengessék táblájukat. A legtöbb beszéd alatt ez gépiesen működött: az egymás között beszélgető küldöttek két-három percenként felálltak, ujjongtak egyet, majd visszaültek a helyükre, és folytatódott tovább a zsibongás. Amikor azonban az alaszkai kormányzó állt a színpadon, akkor mindenki feszülten figyelt, és az ováció is őszintének, szívből jövőnek tűnt.

A rajongás egyik oka Sarah Palin személyes története. Az elnökválasztási kampány ugyan fontos, az emberek mindennapjait érintő témák - adók, egészségügy, munkahelyteremtés, energia - körül forog, legalább ekkora szerepet játszhat a választók döntésében az, hogy a jelöltek honnan jöttek, mit tettek le az asztalra, és hogyan élnek, a kampánystábok pedig tudatosan formálják ezeket az üzeneteket.

A demokraták egy fekete apától és fehér anyától származó, hátrányos helyzetéből saját erejével kiemelkedő, a jó lfizető állások helyett közösségi munkát vállaló, a régi politikai elittől független jelölt képével próbálják megnyerni a választókat. A republikánusok eközben egy a vietnami háborúban hősiességét bizonyító, a hazáját maga elé helyező, elvei mellett a végsőkig kitartó politikus portréját rajzolták meg.

Személyes történet

Barack Obama alelnökjelöltjének, a szenátusban megőszült Joe Bidennek is megvolt ugyan a maga drámája (felesége és lánya épp első választási győzelme után halt meg autóbalesetben), élettörténete mégsem olyan könnyen eladható, mint republikánus riválisáé.

Az 1964-ben született Sarah Palin egy alaszkai kisvárosban, Wasillában nőtt fel, apja tanár volt, anyja pedig iskolai titkár. Tehetséges kosárlabdázónak bizonyult a középiskolában, kemény játékstílusa miatt a Barrakuda (csukához hasonló tengeri ragadozóhal) becenevet kapta. Nemcsak a sportpályán tűnt ki a többiek közül: megnyerte a helyi szépségversenyt, az állami megmérettetésen pedig második lett.

Újságírást, valamint politikatudományt tanult, és néhány évig sportriporterként is dolgozott, később azonban egyre inkább a család kötötte le az energiáit. Középiskolai szerelméhez, a halászként és olajipari munkásként dolgozó, az Iron Dog nevű hómobilversenyt négyszer is megnyerő Todd Palinhez ment feleségül. Öt gyermekük született, a legidősebb 1989-ben, a legfiatalabb idén tavasszal. Sarah Palin sokáig az átlagos családanyák életét élte: háztartásbeli volt, vitte a gyerekeket hokiedzésre, és - mint az a Time magazin portréjából kiderül - időnként eljárt a barátnőivel aerobikedzésre, utána pedig leült kávézni, sütit enni és persze beszélgetni.

Beleszerettek a republikánusok

Aktív tagja lett a helyi iskola szülői munkaközösségének, és ez volt az, ami elindította a politikához vezető úton. Előbb bekerült a wasillai önkormányzatba, majd 1996-ban versenybe szállt a wasillai polgármesteri székért, amelyet el is nyert. 2002-ig irányította a tavalyi becslés szerint alig tízezer lakosú települést, majd indult a kormányzóhelyettesi posztért, de ezen elbukott. A Time szerint fájdalomdíjként helyet kapott az állami energiabizottságban, ahonnan azonban 2004-ben kilépett, tiltakozva a republikánus tisztviselők - tehát saját párttársai - korrupciós ügyei ellen. Ezzel szert tett némi hírnévre és elismertségre, ami jól jött a 2006-os választáson, amikor kiütötte a székéből Frank Murkowski republikánus kormányzót. Palin két éve áll Alaszka élén, és a felmérések szerint az állam lakói kifejezetten elégedettek vele: 80 százalékuk véli úgy, hogy jól végzi a munkáját.

Ügyek, amelyek nem passzolnak a képbe

"Csak egy egyszerű hokianyuka voltam, és azért szálltam be a szülői munkaközösségbe, mert azt akartam, hogy a gyerekeim jobb oktatást kapjanak" - a konvención mondott beszédében Sarah Palin így indokolta a politikai pályára való lépését. Ez az a kép, amelyet McCain stábja is igyekszik kialakítani róla: itt van egy átlagos, konzervatív értékeket valló, gyerekeit hokiedzésre cipelő anyuka, aki úgy futott be karriert, hogy szembeszállt a politikai elittel. A jelölés bejelentése utáni első napokban ugyanakkor úgy tűnt, hogy a republikánusok elszámították magukat. Több olyan részlet is kiderült Palinről, ami nem illett bele ebbe a képbe:

• Vizsgálat folyik ellene hivatali visszaélés gyanújával, mert állítólag kirúgott egy tisztviselőt, amiért az nem akart felmondani Palin egykori sógorának. A kormányzó testvére és a férfi között csúnya válási vita alakult ki, a férj állítólag fenyegetőzött, amit ő azonban tagad. Palin tagadja, hogy bármi tisztességtelenséget elkövetett volna, de ügyvédet fogadott magának, ami jelzi, hogy komolyan veszi az ügyet.
• A republikánus konvenció első napján közölte Palin, hogy 17 éves lánya gyermeket vár. Ez nem igazán passzolt a konzervatív családi idillbe, és bár a politikai ellenfelek is azt mondták, hogy ez magánügy, az amerikai sajtó hosszan foglalkozott a témával.
• A republikánusok úgy állítják be Palint mint a reformok, a közélet megtisztítása és az állami pazarlás elleni küzdelem élharcosát. Egyre több jel utal azonban arra, hogy ez nem teljesen így van. Az alelnökjelölt gyakran hangoztatja, hogy ellenezte a "híd a semmibe" néven ismert beruházást, ami a felesleges állami költés mintaképe lett (több százmillió dollárt terveztek elkölteni lényegében értelmetlenül egy alaszkai hídra), viszont a sajtó hamar kiderítette, hogy korábban ő is támogatta a projektet.
• Palin a lobbiérdekek által vezérelt washingtoni politika felszámolását ígéri, de kiderült, hogy Wasilla polgármestereként ő is lobbistákat alkalmazott, hogy támogatást szerezzen a településnek. Az is árnyalta a képet, hogy a Washington Post hétfőn megírta: Palin a 19 hónapnyi kormányzása alatt sokszor - összesen 312 alkalommal - akkor is vett fel váratlan költségekre szolgáló napidíjat, amikor hazautazott.
• Sarah Palin előszeretettel hangoztatta, hogy fontos szerepe volt egy gázvezetékprojektben, amely Alaszkából vezetne a délre fekvő többi államba. A New York Times azonban kiderítette, hogy a terv még csak papíron létezik, és erősen kétséges a megvalósítása is.

Ezek a külön-külön nem túl nagy jelentőségű ügyek azért vertek fel nagy port, mert felvetették a kérdést, vajon mennyire alaposan nézett utána a republikánus stáb Palin múltjának. Az alelnökjelöltek kiválasztását rendszerint több hónapos folyamat előzi meg, amelynek során próbálják feltárni a gyenge pontokat, a támadási felületeket. Előfordul, hogy ezt a munkát a sajtóval végeztetik el: a kampánystábok bedobnak egy nevet, és megvárják, mit derítenek ki róla az újságírók. Ebben az esetben erről szó sem volt, a bejelentés meglepetésként érte a nagy hírcsatornákat és lapokat is, amelyek aztán persze a Palinre nézve negatív információk előbányászása után már tényként kezelték, hogy McCain elhamarkodott döntést hozott az alaszkai kormányzó kiválasztásával.

Vigyáznak rá

Palin ugyan több kampányrendezvényen is részt vett már John McCainnel, de a sajtót eddig gondosan elzárták tőle. Két héttel a jelöléséről szóló bejelentés után adta első interjúját (az ABC televíziónak) amelyben határozott fellépést ígért Oroszországgal szemben, egyben szorgalmazta az oroszokkal nemrég háborúzó Grúzia NATO-tagságát, és finomította korábbi álláspontját, amely szerint az emberi tevékenységnek nincs köze a globális felmelegedéshez. McCain ezzel ellentétes véleményen van, és most Palin is arról beszélt, lehetnek emberei okat a klímaváltozásnak.

A kampánystáb feltehetően azért várt olyan sokat az első interjúval, hogy megfelelően felkészíthesse Palint az esetleg kínos kérdésekre. Ő most az egyik leginkább figyelemmel kísért politikus, úgyhogy a legapróbb baklövés is veszélyes lehet a republikánusokra nézve. Akárcsak az, ha előkerülnek újabb, vitatható részletek Palin múltjából. "Kulcsfontosságú, hogy vajon lesznek-e újabb kérdések. Ha Palin állandó kérdésözön alá kerül, akkor az sértheti McCain kampányát" - magyarázta az [origo]-nak Lawrence R. Jacobs, a Minnesota Egyetemen működő, politikatudománnyal foglalkozó Humphrey Institute igazgatója.

"Egyszerű hokianyuka voltam"

Egyelőre ugyanakkor úgy tűnik, hogy jól sikerült Palin belépője. Konzervatív nézetei (az abortuszt például akkor sem engedélyezné, ha nemi erőszak során fogan meg a gyermek, illetve ha fennáll a vérfertőzés lehetősége) segíthetnek mozgósítani a mérsékelt liberálisként elkönyvelt McCaintől ódzkodó vallásosokat. Annak pedig már látható jelei is vannak, hogy Palin hatására lendületet kapott a republikánus kampány. Egyre nagyobb tömegek jelennek meg McCain rendezvényein, a napokban pedig egy a Michigan állambeli Sterling Heightsben tartott gyűlésen - a Los Angeles Times beszámolója szerint - a tömeg nem is az elnökjelölt nevét skandálta, hanem azt, hogy "Sarah-Sarah".

Kérdés, mennyire lesz megosztó

A demokraták mintha nem is igazán tudnák, mihez kezdjenek a Palin-jelenséggel. Folyamatosan hirdetésekben támadják Palint, és a kampányrendezvényeken Obama és Biden is többször odaszúrt neki. A Los Angeles Times szerint viszont demokrata politikusok attól tartanak, hogy ezzel csak azt érik el, hogy Palin felértékelődik a választók szemében, és közben Obama elveszíti az eddig őt körüllengő frissességet.

A CNN legutóbbi összesítése szerint nagyon kiélezett a verseny - McCain támogatottsága 46, Obamáé 45 százalék - és egyelőre nem látni pontosan, hgy Palin mennyire játszik majd döntő szerepet a kampányban, például a női szavazók körében. "Lázba hozta pártjának híveit, de egyúttal mobilizálhatta ellenfeleit, a demokratákat is. Márpedig a republikánusoknak szükségük lesz némi demokrata támogatásra is ahhoz, hogy nyerni tudjanak" - közölte Lawrence R. Jacobs, aki szerint a kérdés így az, hogy vajon Palin mennyire osztja meg majd a szavazókat. Ha kevésbé, akkor a szociológusprofesszornak lesz igaza, ha azonban az elkötelezett demokrata nő társai lesznek többségben, akkor az alaszkai kormányzó el is vághatja a Fehér Házba vezető utat John McCain előtt.

Los Angeles, Kalifornia - Egyesült Államok