Konzervatív ikon támogatja Obamát

Christopher Buckley közíró egy néhány nappal ezelőtt megjelent cikkében bejelentette, hogy az amerikai elnökválasztási kampányban a Demokrata Párt jelöltjét, Barack Obamát támogatja. Buckley a cikkben azt írta, tudja, hogy közlése vihart fog kavarni, mert apja az amerikai konzervatív mozgalom egyik legfontosabb alakja, az idén februárban elhunyt William F. Buckley volt. Igaza lett, s a támadások hatására kedden ki is lépett az apja által alapított fontos konzervatív lap, a National Review stábjából.

William F. Buckley 1955-ben indította el a National Review című, kéthetente megjelenő folyóiratot, amely hamar a konzervatív politikai gondolat egyik legfontosabb műhelye lett. Mai önmeghatározása szerint az immár természetesen az interneten is elérhető lap "a republikánus/konzervatív hírek, kommentárok és vélemények legolvasottabb és legnagyobb hatású fóruma Amerikában". William F. Buckley 1990-ig volt a National Review aktív szerkesztője, de idén februári haláláig folyamatosan publikált a lapban és másutt is.

William F. Buckley fia, Christopher Buckley elsősorban szatirikus cikkek és regények sikeres szerzőjeként ismert (ő írta például a Thank You for Smoking (Köszönjük, hogy dohányzik) című regényt, mely a washingtoni lobbista-kultúrán gúnyolódik, s amelyből Aaron Eckhart főszereplésével film is készült), és világnézeti tekintetben is mindig apja nyomdokain járt. Néhány hónappal ezelőtt vette át a National Review utolsó oldalas rovatát - mint kiderült, összesen hét lapszám erejéig, mivel Obamát támogató írásának megjelenése után két nappal, e hét keddjén bejelentette, hogy nem folytatja.

Az október 10-ei cikkben - címe: Bocs, papa, Obamára szavazok - Christopher Buckley méltatja a rebublikánus elnökjelölt pályáját és jellemét, de leírja, hogy úgy látja, McCaint - akit 1982. óta ismer - a kampány megváltoztatta, s már nem méltó önmagához. Buckley szerint McCain betarthatatlan ígéreteket tesz, követhetetlenül változtatja az álláspontját, hatásvadász bejelentésekkel próbál előnyhöz jutni és hatástalan, de durva negatív reklámokra költi a pénzt. Buckley szerint Sarah Palin komolytalan figura, s az a hab a tortán, hogy ő lett McCain alelnökjelöltje.

Obamáról Buckley azt írja, hogy nemcsak első osztályú jellem, hanem első osztályú intellektus is. "Valamint balos. Én nem vagyok az" - írja, majd azzal folytatja, hogy szerinte Obama tudja: hagyományos baloldali (vagyis demokrata párti) politikával "nem fogunk tudni kimászni a gödörből, amit ástunk magunknak". Obamában benne van a lehetőség, hogy jó, vagy akár nagy vezetője legyen az országnak, írja Buckley, s azzal zárja a cikket: életében először fog demokrata párti jelöltre szavazni a novemberi elnökválasztáson.

Chrostopher Buckley cikke viszonylag nagy visszhangot keltett - ahogyan ő maga megjósolta az írás elején, elsősorban azért, mert William F. Buckley fiáról van szó -, s a National Review olvasói körében a fogadtatás korántsem volt pozitív. A cikket Buckley eleve azért jelentette meg Tina Brown (egykori Vanity Fair-főszerkesztő) nemrég indult internetes magazinjában, a Daily Beastben, mert nem akart úgy járni, mint a lap egy másik állandó szerzője, Kathleen Parker.

Az ismert konzervatív publicista szeptember végén írt a National Review Online-ban arról, hogy szerinte Sarah Palin, McCain alelnök-jelöltje, "szégyenteljes" választás, ráadásul veszélyes is.

Buckley saját cikkében írta meg, hogy Parker ezután tizenkétezer "habzó szájú", gyűlölködő mailt kapott, köztük olyat is, amelynek a szerzője azt fogalmazta meg: jobb lett volna, ha a publicista édesanyja elvetél és a kukába dobja a magzatot. Buckley azt írta, nincs gyomra ugyanennyi támadást elviselni. Az eredeti cikk megjelenése után négy nappal a Daily Beasten újabb írásban számolt be arról, hogy így is kapott hideget-meleget: "Úgy tűnik, a jobboldalon a személyemet illetően jelenleg egyetlen dolog képezi vita tárgyát: az, hogy forró olajban megsüssenek-e, vagy egyszerűen állítsanak a falhoz és lőjenek agyon." Mivel úgy vélte, jelenléte ezek után "súlyos probléma" a National Review számára, egy e-mailben másnap felajánlotta, hogy távozik a laptól. Az ajánlatot a National Review azonnal elfogadta; Rich Lowry szerkesztő egy rövid jegyzetben felhívta a figyelmet arra, hogy Buckley tulajdonképpen csak próbaképp helyettesítette a rovat állandó szerzőjét. (Buckley egyébként először Bocs, papa, kirúgtak címmel publikálta ezt a második cikket, amit Lowry nehezményezett; a Buckley-cikk címét később át is írták.)

Christopher Buckley felhívja a figyelmet: apja, William F. Buckley több ízben is támogatott demokrata párti politikusokat, mivel szigorú mércével mért, de minden további nélkül elismerte azokat, akik a másik táborból megfeleltek ennek a mércének. Buckley azt írja: sajnálja a fejleményeket, de nem gyászol, mivel számára már nem világos, hogy ma mit képvisel a konzervatív mozgalom. (William F. Buckley maga hol konzervatívként, hol libertáriusként határozta meg magát, s Christopher Buckley világnézetére is az uróbbi definíció illik inkább. Vagyis a többek között a melegek házasághoz vagy a nők abortuszhoz való jogát vitató, a mai Republikánus Pártban hangadó úgynevezett szociálkonzervatívokhoz egyikük sem áll közel, ahogy a George W. Bush külpolitikáját nagyban befolyásoló, Amerika globális primátusát képviselő neokonzervatívokhoz sem.) A cikk végén Buckley ezt írja: "Nyolc év 'konzervatív' kormányzás elhozta a duplájára nőtt az adósságállományt, a kártékonyan hízó támogatási programokat, a semmibe vezető hidakat, Jack Abramoffot és a lélegzetelállítóan arrogáns politikusok által irányított, hamis feltevéseken alpuló és rosszul vezetett háborút".