Bebetonozzák magukat székükbe a dél-amerikai elnökök

Fontos reformjait félti - ezzel magyarázza elnöki ciklusának meghosszabbíttatását számos dél-amerikai államfő. Az elnyomott társadalmi rétegek életének jobbításán fáradozó, demokratikusan megválasztott elnökök fondorlatos módszerekkel kerülik ki hatalmuk alkotmányos korlátait. Hatalomhoz való ragaszkodásuk azonban kísértetiesen hasonlít a térséget korábban uraló diktatórikus népvezérek rosszemlékű uralmához.

Caudillo - így nevezik spanyol nyelvterületen, elsősorban Dél-Amerikában a karizmatikus, demagógiától sem mentes autokratikus hatalmat gyakorló politikai vezetőket. A kifejezést körülbelül népvezérnek lehetne fordítani, eredete a spanyol gyarmati uralom ellen küzdő katonákból lett politikai vezetőkig nyúlik vissza.

A caudillók közé sorolják a Dél-Amerika középső és nyugati részét a spanyol gyarmati fügésből felszabadító Simón Bolívart, illetve a térség hasonló módszerekkel tevékenykedő kortársait, de például Franco 20. századi spanyol diktátor is előszeretettel hívatta magát caudillónak. Újabban az új generációs dél-amerikai baloldali vezetőket is így becézik.

"Kétségtelen, hogy ez a múltbeli caudillizmus visszatérése... A demokrácia meggyengült, nem csak Bolíviában, de az egész régióban" - kommentálta az amerikai Arizona Republicnak az alkotmányról szóló vasárnapi bolíviai népszavazást Roberto Laserna professzor, a bolíviai Cochabambában működő szociális és gazdasági kutatóközpont munkatársa.

A bolíviai alaptörvény módosítását Evo Morales 2005-ben megválasztott baloldali elnök kezdeményezte. A változások nagyban érintik az őslakos kisebbségek jogait - maga Morales is ajmara indián, az első őslakos származású elnök - egy egész fejezet szól erről: többek között nagyfokú autonómiát kapnak, és saját ítélkezési gyakorlatukat is hivatalosnak ismerik el. De a módosítás értelmében például a bírákat ezentúl kinevezés helyett a kongresszus választja, állami irányítás alá vonják a kulcsfontosságú iparágakat, a hatalmas gázlelőhelyeket, és 5000 hektárban maximalizálják a magánbirtokok területét (ez az intézkedés nem visszamenőleges).

Egymást másolják

A legfontosabb változás azonban Morales hivatali idejére vonatkozik. A módosítás értelmében 2009-ben az elnök újraindulhat elnöki posztért, és lehetősége nyílik rá, hogy két egymást követő ciklust is kitöltsön. Morales ezzel egy több mint fél évszázada életben lévő gyakorlatot borít fel, és akár 2019-ig is elnök maradhat. Pedig eredetileg azt ígérte, hogy csak 2014-ig töltené be a pozíciót.

Morales, Correa és Chávez középen, jobb szélen Ortega

Morales ezzel beállt a Hugo Chavez venezuelai elnök hatalmi technikáit átvevő dél-amerikai baloldali államfők sorába. Ők azok, akik hasonló forgatókönyv szerint igyekeznek minél hosszabb ideig kitolni hivataluk idejét. Thomas Legler, a Mexikóvárosi egyetem professzora szerint ez a következőképp néz ki: megválasztásuk után népszavazást kezdeményeznek az alkotmányreformról, majd saját híveikkel tömik meg az alkotmányozó gyűlést, amely lehetővé teszi többszöri újraválasztásukat, sőt egyes esetekben a ciklus idejét is megnyújtják. Az új alkotmányt népszavazásra bocsátják, és ha az emberek megszavazzák, új választást tartanak, de az addig hatalomban töltött időt már nem számítják bele az új szabályokba, így tolva ki még tovább idejüket.

Csak még egy ciklus... meg még egy ciklus

A 1999-ben hatalomra került, szocialista rendszert építő Chávez is szinte azonnal alkotmánymódosítással kezdett: 2000-ben 5 évről 6-ra emelték az elnöki ciklus idejét, és engedélyezték az addig tiltott újraválasztást is. Az új alkotmány értelmében új választást tartottak 2000-ben. Chávez azonban nem elégedett meg ennyivel, 2007-ben ismét népszavazással akarta elfogadtatni, hogy teljesen eltöröljék az elnöki hatalom két ciklusos korlátozását, ám elbukott. Akkor azt ígérte, 2012-ig tölti ki hivatást, ám tavaly újra felvetette korlátlan újraválasztását, most február 15-én szavaznak erről a venezuelaiak.

Nicaraguában a 2007-ben elnökké választott Daniel Ortega dolgozik azon, hogy meghosszabbítsa a jelenlegi szabályok értelmében 2011-ig tartó mandátumát. Ortega egyszer már volt elnök 1985 és 1990 között. Ecuadorban pedig Rafael Correra tavaly szeptemberben hagyatta jóvá a szavazókkal azt az alkotmánymódosítást, amelynek értelmében 2017-ig elnök maradhat. Őt is 2007-ben választották meg, egyetlen 4 éves ciklusra.

A hatalom hosszú időn át történő kisajátítása azonban nem csak a baloldali elnökök körében ragadós Dél-Amerikában.

Kolumbiában 2005-ben hagyták jóvá azt alkotmánymódosítást, amely lehetővé tette, hogy Alvaro Uribe 2002-ben megválasztott konzervatív elnök újrainduljon a posztért 2006-ban. Előtte száz év alatt egyetlen elnököt sem választottak újjá az országban. Hívei azonban már gyűjtik az aláírásokat, hogy Uribe 2010-ben megint újraindulhasson. Az előző alkotmánymódosítás után egy volt képviselő bejelentette, hogy Uribe kormánya vesztegetéssel szerezte meg a javaslathoz szükséges törvényhozási támogatást. Az ügyben jelenleg is folyik a vizsgálat.

A Dominikai Köztársaságban Leonel Fernandez 9 éve elnök, de ő is alkotmánymódosításon dolgozik, hogy hatalmon maradhasson.

Hogy a népnek jó legyen

Visszafelé forgatják a kereket

Általában mindannyian azzal takaróznak, hogy egy ciklus alatt nem tudják megszilárdítani fontos reformjaikat - Bolíviában példádul az őslakosok életminőségének javítását, Venezuelában pedig az olajkincsből származó bevételek újraelosztását. Chávez egy alkalommal egyenesen antidemokratikusnak nevezte az újraválaszthatóság korlátozását.

Az új trend szöges ellentétben áll a 20. század második felében terjedő gyakorlattal, amikor a térség országai, beleunva a hatalomhoz hosszú évtizedekig ragaszkodó vezérekbe (a paraguayi Alfredo Stroessner 35, a mexikói Porfirio Diaz 30 évig volt hatalomban), sorra drasztikusan korlátozták az elnökök újraválasztását. Bolívia 1967-ben, Venezuela 1961-ben tiltotta meg, hogy egy-egy elnök két egymást követő ciklusban is betöltse hivatalát, de az 1990-es években a Dominikai Köztársaság, Nicaragua, Paraguay, Kolumbia, Panama is korlátozó rendelkezéseket hozott.