"Megragadok egy téglát, és eldobom" - beszámoló Iránból

Zűrzavaros utcai összecsapásokról, nevetséges vízágyúkról, lángoló motorokról, kőzáporról és a legfőbb vezető ellen forduló tömegről írt a Guardiannak küldött beszámolójában egy teheráni egyetemi oktató. Az álnéven publikált írás szerint a tömeg győzelmi hangulatban volt szombaton, de másnapra jött a depresszió.

Szinte háborús viszonyok uralkodtak szombaton Teherán utcáin - derül ki egy Beszandiar Púrgiv álnéven jelentkező teheráni egyetemi oktató leírásából, amit a brit Guardian című lap közölt. A halálos áldozatokat is követelő zavargásokon Púrgiv szerint már nem az elnökválasztás eredményéről, vagy Mir Hoszein Múszaviról szól, az emberek a rendszert is elutasítják.

Az álnéven író oktató egy diákjával együtt ment a szombati tüntetésre. "Elszántak vagyunk, de félünk, mint a legtöbb ember a tüntetésen" - írta Púrgiv, aki szerint tudták, hogy Ali Hamenei ajatollah, Irán legfőbb vezetőjének pénteki beszéde után másként bánnak majd velük (Hamenei pénteken többek közt azt mondta, ha újabb tüntetések lesznek, és vérontásba torkollanak, azért az ellenzék lesz a felelős).

"A buszon mindenki ugyanoda megy. Minden, az Engelab térre vezető utca le van zárva" - írta Púrgiv. A Teheráni Egyetemnél a tüntető diákokkal szemben, a barikád másik oldalán két sor rohamrendőr és egy sor Baszidzs-milicista vonult fel. A milicisták a tüntetések résztvevőit hergelő feliratokat tartanak a magasba, az egyiken az áll: "A bajkeverők az MI6-hez (a brit hírszerzés - a szerk.) tartoznak!"

"Ekkor jön az egyik főattrakció, két vízágyú" - írta Púrgiv, aki szerint a tüntetők nevetésben törtek ki, amikor azt látták, a rendőrök nem tudják rendesen használni a gépeket: belőttek vele egy második emeleti ablakon, eltalálták a rohamrendőröket, de a forró napon az embereknek sem volt kellemetlen a nem túl erős vízsugár. "Mintha a füvet locsolnák" - jellemezte a vízágyúkat Púrgiv.

A rendőrök azonban agresszívan léptek fel, és botokkal szorították vissza a tömeget, majd egyszer csak visszavonultak, senki nem tudja, miért. "Megfosztva a kommunikációtól nem látod a nagy egészet" - írta Púrgiv. A tömeg az Azadi-torony, Teherán egyik szimbolikus épülete felé indult. A rendőrség útját állta, de a tüntetők harcba szálltak: "Kőzápor. Könnygáz. A csata kiterjed a környező utcákra." A tömeg azt kiabálta: "Le a diktátorral!"

"A rohamrendőrök visszadobják a köveket. Én is megragadok egy törött téglát, és eldobom. Meglepett vagyok. Soha nem gondoltam volna, hogy megteszem. De kell a tapasztalat: nagyon rossz dobás volt. Felkapok egy másik, gránátalma méretűt, és elrejtem a hátam mögé. Részben egyetemi tanár vagyok, részben huligán" - írta saját szerepvállalásáról Púrgiv.

A tüntetők hamar megtanulták, hogyan kell egy spray segítségével felgyújtani a Baszidzs-milicisták motorjait - írta Púrgiv. A tömeg ordítása az egyetemi tanár szerint olyan volt, mintha egy római amfiteátrumban lettek volna, és a tömeg már nem is Ahmadinezsaddal foglalkozott, haragja a legfőbb vezető ellen fordult, az emberek azt kiabálták: "Le Hameneijel!" Egy nő azt mondta: "Többé nem Múszaviról vagy a választások eredményéről van szó. 30 éve szenvedünk. Nem éltünk igazi életet."

Púrgiv szerint szombaton sokan, így ő is győzelmet éreztek. Később azonban ez az érzés átadta a helyét a depressziónak. Pár barátja ugyan megjelent nála, de nem jött hír újabb tüntetésről. Azt írta, Múszavi legutolsó megszólalásai is csalódottságot keltettek: "Nem halok meg olyasvalakiért, mint Múszavi. De ha nagyobb változás forog kockán, megéri."