"Nem vágják le a csalást kiáltó fejét" - saját útját keresi a demokráciával birkózó Irán

A nyílt választási kampányra vezeti vissza az iráni zavargások elszabadulását az [origo]-nak nyilatkozó Irán-szakértő, aki szerint a forrongás ellenére senki sem akarja megdönteni az iszlám köztársaság vallásos politikai rendszerét. Az emberek inkább csak az elmúlt években megnyesegetett szabadságjogaikat követelik vissza.

Nem tudják és nem is akarják elsöpörni a tekintélyelvű iráni iszlám köztársaságot a hétvégi elnökválasztás eredménye ellen tiltakozó tömegek - állítja az [origo]-nak nyilatkozó Irán-szakértő. Bár hétfőn már éles lőszerrel lőttek a tüntetők közé, egy amerikai lap pedig kedden az 1956-os magyar forradalomhoz hasonlította a helyzetet, a dühödt iráni tüntetők nem a rendszer alapjait döngetik, hanem csupán demokratikus alapjogaiknak próbálnak érvényt szerezni.

"Az iszlám köztársaság egyik eddigi legsúlyosabb belpolitikai krízisével állunk szemben" - mondta Sárközy Miklós, aki egyetemi tanársegédként, perzsatolmácsként és iráni idegenvezetőként is kötődik a közel-keleti országhoz. Évente 3-4-szer jár Iránban, rendszeresen olvassa a helyi sajtót, és tartja a kapcsolatot több iráni barátjával is. Szerinte hiába rázta meg a választási csalás gyanúja most az országot, a katonailag, gazdaságilag és politikailag is stabil Iránt ez nem fenyegeti polgárháborúval és összeomlással.

A múlt pénteki választásokon a hivatalos közlés szerint közel kétharmados többséggel győzött a jelenlegi elnök, Máhmúd Ahmadinezsad, míg Mir Hoszein Múszavi reformpárti jelölt állítólag csupán 33 százalék körüli szavazatot kapott. Múszavi és hívei szerint az eredményt elcsalta a hatalom, ezért az ellenzék támogatói már szombat óta több tömegtüntetést szerveztek Teheránban. Több tüntető meghalt a biztonsági erők és a kormánypárti milíciák, illetve az ellenzékiek közti összetűzésekben. A tiltakozások hatására az ország vallási vezetői beleegyeztek a szavazatok részleges újraszámlálásába, de az ellenzék új választásokat akar.

Demokratikus jelek, saját út

Bár egyre egyértelműbbnek tűnik, hogy a választást manipulálták, és a hatalom a katonai erő használatától sem riad vissza, Sárközy szerint a mostani felfordulás Irán demokratikus oldalára is rámutat. "Ez az ország sokkal demokratikusabb, mint a környezete: már önmagában érdekes, hogy fel lehet vetni a választási csalás lehetőségét, és nem vágják le érte az illető fejét" - mondta.

Szerinte a belpolitikai feszültség mögött az áll, hogy meglepően nyílt választási kampányt engedtek a politikai hatalom gyakorlói. "Olyan tévéviták voltak a jelöltek között, ami európai szinten is értékelhető és demokratikus; olyanok voltak, mint mondjuk egy Orbán-Gyurcsány tévévita." A meglehetősen nyitott kampány Ahmadinezsad ötlete volt, mivel a jelenlegi elnöknek kiváló kommunikációs készségei vannak, és azt hitte, előnyt kovácsolhat belőle - állította Sárközy.

Ahmadinezsad ügyes szónok

A kampány során meglepő nyitottsággal esett szó sok tabutémáról is, köztük korrupcióról, és arról, hogy melyik jelölt mögött milyen érdekcsoportok, befolyásos támogatók állnak. Ahmadinezsad a vitákban sikeresen összekapcsolta fő ellenfele, Múszavi nevét a korrupcióval, egy másik elnökjelölt, a reformer Mehdi Karubi pedig a holokauszttagadás témáját vette elő, és szembesítette Ahmadinezsadot a nyugat számára tarthatatlan nézeteivel.

Sárközy szerint a kampány nagyon nyílt, arrogáns hangvételű volt, talán ezért torkolhatott erőszakba a választás utáni időszak. Ez a relatív nyitottság ugyanis erősen ellentétes volt Irán vallásos, tekintélyelvű rendszerével, ahol még a képviselő- és elnökjelölteket is a legfőbb papi testületek szűrik meg. "Irán már több mint 100 éve birkózik a demokráciával, az első nyugati mintájú alkotmányt 1907-ben ratifikálták, de alkotmányos monarchia volt 1951-53 között is" - mondta. "Ezek a jelek arra utalnak, hogy a mostani archaikus keleti társadalom talán a maga útján válhat demokratikus társadalommá: lehet, hogy nem most, de a jelek már most is megvannak, amelyek abba az irányba mutatnak".

Az elnöki cím csak másodlagos

A mostani választás és a tüntetések kapcsán ugyanakkor fontos tudni, hogy a történet nem az Irán feletti abszolút hatalom megszerzéséről szól: a teokratikus iszlám köztársaságban a hatalom a legfelső vallási vezető, az ajatollah kezében van. A választott államelnök kezét megköti a papi, vallási hatalom - magyarázta Sárközy, - Máhmúd Ahmadinezsad egyházi jóváhagyás nélkül főbírót, katonai főparancsnokot sem nevezhet ki, nem üzenhet hadat, nem köthet nemzetközi szerződést, egyedül gyakorlatilag nem hozhat semmilyen fontos, alapvető döntést.

Irán jelenlegi első embere, "Legfelső Vezetője" Ali Hamenei ajatollah, aki korábban maga is az iszlám köztársaság elnöke volt 1981 és 1989 között (érdekesség, hogy a pénteki választáson vesztes Múszavi épp az ő elnöksége idején volt miniszterelnök; azóta ezt a posztot megszüntették). "Hamenei a politikai csoportok felett áll, olyan, mint egy síita pápa, középkori hatalommal. Gyakorlatilag egy monarcha, aki - ha nagy gikszert nem követ el - első számú vezető marad egészen a haláláig" - jellemezte a helyzetet Sárközy.

Hamenei ajatollahé az igazi hatalom

Az iráni iszlám köztársaságot a papság vezeti, a legfelsőbb vezető testület a főpapokból álló Őrök Tanácsa, amely befolyást gyakorol minden választott szervezet felett. A rendszer alapja a síita államvallás egyik alapvető tétele, a messiásvárás, amely szerint Mohamed próféta rég eltűnt leszármazottja vissza fog térni a földre - magyarázta Sárközy. "A síiták szerint Mohamed leszármazottjai, az imámok jelentik az egyetlen legitim hatalmat, a tizenkettedik imám azonban időszámításunk szerint 874 táján eltűnt egy pincében. Ők abban a hitben élnek, hogy nem halt meg, hanem vissza fog térni, és ő lesz a 'jó útra terelő', a messiás". Amíg nem jön el, a síiták szerint minden hatalom illegitim, és ezért a legjobb, ha a papság vezeti az országot.

Mindenki a rendszer híve

Az iszlám köztársaság politikai berendezkedését ezért egyik elnökjelölt sem meri kétségbe vonni, az egymással szemben álló jelöltek egyaránt az ajatollah kegyeit keresik, és őt nem, csupán egymást szidalmazzák. Az Őrök Tanácsa, a legfelsőbb papi hatalom előzőleg több mint 400 jelentkezőből választotta ki azt a 4 jelöltet, akik elindulhattak a pénteki elnökválasztáson: bár a napi kérdésekben lehetnek ellentéteik, mindannyian az 1979-es iráni iszlám forradalom gyermekei voltak.

Sárközy szerint azért sem lehet hirtelen megváltoztatni a teokráciát, mert a vallás és az államrend fölött őrködő forradalmi gárda mindenképp megvédelmezné a rendszert. A 400 ezer fős iráni hadseregtől független, 120-200 ezer fős forradalmi gárda akár a hadsereg ellen is megvédi a vallási hatalmat: a gárdának elkülönített katonai bázisai, légiereje, járművei vannak, és az ajatollah irányítása alatt áll - mondta. "Ők arra vannak, hogy rendet csináljanak; állítólag a mostani tüntető tömegbe is ők lőttek bele az elmúlt napokban."

Múszavi is a forradalom gyermeke

Erre azonban valószínűleg nem lesz szükség, hiszen a jelenlegi elnökhöz, Ahmadinezsadhoz hasonlóan Múszavi is Hamenei ajatollahhoz fordult a választási csalás miatt segítségért. Hamenei egy, a honlapján közétett hír szerint kedden szintén arról beszélt, hogy mindegyik jelölt elkötelezett az Iszlám Forradalom és a jelenlegi rendszer mellett. Az ajatollah szerint ezért a nagy választási részvétel az ország egységét mutatja, és a jelöltek közötti harcot nem szabad megosztottságnak értékelni.

A szegény kovácsfiú és az akadémia vezetője

A lényegi különbség a két legerősebb elnökjelölt között inkább csak támogatóik megoszlásában van - mondta Sárközy. Míg a keményvonalas, Amerika-ellenes Ahmadinezsadot főleg a vidékiek támogatják, addig Múszavi mellett a városi értelmiség és a fiatalok sorakoztak fel. Bár Hamenei az egységet hangsúlyozza, a két szavazótábor valahol mégis olyan, mintha két külön ország lenne (a két jelölt kampányáról bővebben itt olvashat).

Ahmadinezsad egyszerű, szegény származású ember, egy kovács gyermekeként nőtt fel a teheráni nyomornegyedben, és még most is őrzi ezt az imidzset. Főleg a falusi, nagyon vallásos, zárkózottabb emberek támogatják, akik a világról kevesebbet tudnak: az egyszerű falusi lakosság néhol popsztárként imádja Ahmadinezsadot, de a városi szegény melósok is őt támogatják. Az elnök a kampányban krumpliosztással, illetve az alapvető élelmiszerek árának csökkentésével próbált több támogatót szerezni. Sárközy szerint mindenhova elment a kampány során, bejárta az iráni vidéket, megkérdezte, hogy mi kell a népnek, ezért az egyszerű emberek odavannak érte.

Múszavit ellenben kifinomult entellektüelként jellemezte Sárközy: az 1980-as években volt ugyan miniszterelnök, és akkor nem is lehetett túl liberálisnak nevezni, azóta azonban visszavonult a politikától, és 20 éven át a Művészeti Akadémia elnöke volt. Őt főleg a fiatal egyetemisták, az értelmiségi középoszály és az erősen nyugatosodott városlakók támogatják. "Ezek az emberek azt a kis szellemi szabadságukat szeretnék visszakapni, amit 2005 után vett el tőlük Ahmadinezsad" - mondta Sárközy.