"Tíz éve náci lúzerek voltunk" - Európa válasza a szélsőjobbnak

Az Európai Parlamentben páriának számítanak a szélsőjobboldaliak, a britek kizárják őket maguk közül, más országokban viszont közösködnek velük, vagy ellopják a jelszavaikat - egyelőre felemás Európa reakciója a radikális pártok előretörésére. Magyarországon már az MSZP is tapogatózik a Jobbik szavazói felé, de Európa nagy pártjait mindenütt zavarba hozta, hogy a tíz évvel ezelőtti "náci lúzerek" olyan erősek lettek, hogy akár az EU működését is megzavarhatják.

Mintha a Jobbik közbiztonság javításáról szóló jelszavaira akart volna kontrázni az MSZP, amikor bedobta a települési őrségek felállításának ötletét. Az európai parlamenti (EP) választáson a Jobbikot kevesebb mint három százalékkal megelőző szocialisták ezzel a radikális jobboldali párt vidéki bázisát próbálták megszólítani. A nemzeti érzelmekre játszott Kóka János SZDSZ-frakcióvezető is, amikor a pártjától némileg szokatlanul egy határontúli magyar témát a zászlóra tűzve támadta a szlovák államnyelvtörvény módosítását. A frakcióvezető még egy négypárti nyilatkozatot is összehozott a szlovákiai magyar kisebbséget sértő jogszabály ellen.

Mindkét példa változást jelez a magyar politikában: az MSZP és az SZDSZ - amely évek óta elszántan támadta a szélsőjobbot - megpróbálja megszólítani annak megnövekedett szavazóbázisát. Az új helyzethez való alkalmazkodás módja azonban egyelőre nem tisztázott, ahogy a Fidesz viszonya sem egyértelmű a Jobbikkal. Az EP-választáson győztes párt jobbára hallgat a szélsőjobb előretöréséről, Orbán Viktor Fidesz-elnök csupán néhányszor nyilatkozott a témáról - egyszer például kijelentette, pártja nem köt majd koalíciót a Jobbikkal.

Európa más országaiban is hasonló dilemmákkal szembesültek a politikai rendszerbe beágyazott pártok. Nemcsak Magyarországon ért el ugyanis meglepő eredményt a szélsőjobb, az EP-be bejutottak a magyar mellett a holland, francia, osztrák, olasz, brit szélsőségesek és a román és szlovák radikálisok is. Cigányellenes, rasszista, muszlimokat és a bevándorlókat kirekesztő, antiszemita, holokauszttagadó, szeparatista és EU-ellenes politikusok. Bejutott a Brit Nemzeti Párt, a Jobbik, a Szlovák Nemzeti Párt, az olasz Északi Liga, az osztrák Szabadság Párt, a holland Szabadság Párt és több más radikális formáció.

A nagy európai mérsékelt jobb- vagy baloldali pártok egyelőre nem tudták eldönteni, hogyan válaszoljanak az új jelenségre. Egységes fellépés nincs, de a brit Guardian elemzése szerint alapvetően két út kínálkozik: a radikálisok nemkívánatossá nyilvánítása és kiközösítése vagy nézeteik egy részének befogadása, amellyel talán visszaszerezhetők a középről elpártolt, kiábrándultnak minősített szavazók.

(E)USSR

Brüsszelben gondolkodás nélkül az előbbi módszert választották. Az EP új elnökét, a lengyel Jerzy Buzeket megválasztó ülésen a radikális képviselők gyakorlatilag nem kaptak megszólalási lehetőséget, és a fontos bizottsági helyekből is kimaradtak. Ez utóbbi oka főként az, hogy a szélsőségesek nézetkülönbségeik miatt sikertelenül próbáltak közös EP-frakciót alakítani.

A New York Times idézi a Brit Nemzeti Párt (BNP) vezetőjét, Nick Griffint, aki panaszkodott is amiatt, hogy egyes tájékoztató anyagokat a többi brit EP-képviselőtől eltérően nem kapott meg. "Csalódott vagyok, de nem lepődtem meg. Másodosztályú EU-polgárok vagyunk, és ez elég kellemetlen szerep" - mondta. Griffint és BNP-s képviselőtársát, Andrew Bronst nem hívták meg az angol Európa-ügyi miniszter, Gleny Kinnock múlt szerdai brüsszeli fogadására sem, holott azon részt vehetett az összes többi brit EP-képviselő a munkatársaikkal együtt.

Szélsőjobboldali felvonulás Berlinben

Az altermedia.info nevű angol nyelvű szélsőjobbos oldalon legtöbbször csak (E)USSR-nak nevezett uniót irányító körökbe egyelőre - úgy tűnik - nem tudtak bekerülni a radikálisok. "Elindíthatnak vitákat, vagy kirobbanthatnak botrányokat. Használhatják az EP-t arra, hogy saját magukra irányítsák a figyelmet. De aki közéjük tartozik, nem rúghat labdába az olyan kérdésekben, mint a bevándorlási politika, a török csatlakozás vagy az emberi jogok" - nyilatkozta kissé cinikusan a New York Timesnak Dirk Sterckx belga liberális demokrata képviselő.

Kirekesztés vagy beolvasztás

A Guardian elemzése szerint a brit politikai elit nemcsak Brüsszelben, hanem otthon is úgy tekint a szélsőségekre, mint zavaró, de nem fenyegető elemekre, amelyeket ártalmatlanná lehet tenni pusztán azáltal, hogy kirekesztik őket a felső körökből. A brit lap szerint azonban Európában, ahol jóval nagyobb hagyománya van az arányos képviseletnek és a koalíciós kormányzásnak, nem ilyen egyszerű a kérdés megoldása.

Olaszországban - ahogy Szlovákiában is - a szélsőjobb a kormány része, és fontos parlamenti vagy kormányzati pozíciókat birtokol. Hollandiában az idegenellenes radikálisok a második legnépszerűbb párttá váltak. A lengyel politikában az ellenzék fontos részét képezik. Ausztriában pedig az ország egy részét kormányozzák.

Egy, a Guardiannak nyilatkozó osztrák politológus szerint Európában nincs egységes válasz a radikalizmusra, hiszen míg sok helyen a nagy pártok nem kommunikálnak a szélsőjobbal, a jobboldali populista olasz miniszterelnök, Silvio Berlusconi által irányított erők magukba olvasztották ezt az irányzatot. Berlusconi az "egy a tábor" elvét követve befogadta a szélsőséges Nemzeti Szövetséget, és miniszteri posztot adott a muszlimellenes Északi Liga politikusának, Robert Maroninak - elemezte a lapnak az olasz helyzetet James Walston, a római Amerikai Egyetem politológus professzora.

Szélsőjobboldali felvonulás Prágában

Berlusconihoz részben hasonlóan viselkedett Nicolas Sarkozy francia államfő, amikor gyakorlatilag lemásolta a szélsőjobb retorikát - a rendpártiságot, a nacionalizmust és a bevándorlásellenes jelszavakat. Franciaországban azonban ennek ellenkezőjére is volt példa: 2002-ben, az elnökválasztás idején a francia baloldali szavazók is nagy arányban a korábban támadott Jacques Chirac mellett voksoltak, csupán azért, hogy a szélsőséges Jean-Marie Le Pent, a Nemzeti Front vezetőjét távol tartsák a hatalomtól.

Idén július elején is hasonló történt, amikor egy Calais-közeli franciaországi helyhatósági választáson ismét vereséget szenvedett a Nemzeti Front. A jobboldali kormány ugyanis arra buzdította szavazóit, hogy a szélsőjobb helyi előretörésének megakadályozása érdekében szavazzanak a baloldali jelöltre. A baloldali polgármesterjelölt sikerrel járt - igaz, egy tiltakozó az eredmény bejelentése után könnygázsprével arcon fújta -, néhány százalékkal sikerült megelőznie a radikális jelöltet - számolt be a választásról az AP hírügynökség.

Belgium flamand területén is sikerrel fogtak össze a bal- és jobboldaliak a bevándorlásellenes Flamand Érdekek Párt ellen. Egy holland EP-képviselő, Martijn van Dam viszont a Guardiannak azt mondta, egyáltalán nem biztos abban, hogy a flamand szélsőségeseket a kirekesztés módszerével sikerült legyőzni. "Az ilyen pártokkal nem így kell bánni" - mondta, a holland fejleményekre utalva, ahol az EP-választáson az iszlámellenes Geert Wilders és pártja, a Holland Szabadság Párt 17 százalékot szerzett.

Ha mindez parlamenti választáson történt volna, a holland szabályok szerint a pártnak joga lett volna részt venni a koalíciós tárgyalásokon - írja a Guardian, idézve több holland politikust, akiknek bevallottan nagy fejfájást okoz a szélsőségek előretörése. "Elképzelhetetlen, hogy koalícióra lépjünk Wildersszel a nézetei miatt. De nagyon óvatosnak kell lennünk, hogy a szavazóit valahogyan ki ne rekesszük" - fogalmazott van Dam.

Szélsőjobboldali felvonulás Budapesten

A kiközösítési stratégia a brit lap elemzése szerint csak akkor működőképes, ha a jobb- és baloldal egyaránt tartja magát hozzá. Ausztriában Wolfgang Schüssel kancellár megszegte ezt a hallgatólagos szabályt, amikor 1999-ben beemelte a kormányba a Jörg Haider-féle Szabadság Pártot. Ekkor Brüsszel felháborodva elzárkózott a kormánytól, ezzel azonban nem ért el eredményt, a radikális párt inkább magát tette tönkre kiábrándító teljesítményével - írja a Guardian.

"Náci lúzerek"

Nem világos, milyen választ ad Európa, ha a szélsőségesek még tovább erősödnek. Az európai intézmények működési elvét demokrata, együttműködésre kész kormányok közötti koordinációra találták ki, a szélsőségek megjelenése - akár a nemzeti kormányokban - próbára teszi majd a rendszert. Bár az EU-nak van néhány eszköze a szélsőségessé váló országokkal szemben - például elvehet a strukturális alapokból -, ezek bevetése vitás, eredményessége pedig kérdéses - írja a Guardian.

A legtöbb európai politikus a radikalizmus erősödését jelenleg a gazdasági válság okozta bizonytalanságnak és a klasszikus középpártokból való kiábrándulásnak tulajdonítja. "Az EP-ben többen lettek az euroszkeptikus képviselők - ez számunkra azt jelzi, hogy az európaiak számára nem beszéltünk elég világosan a céljainkról. Az EP-nek meg kell nekik magyaráznia, miről is szól az integráció és hogy az integráció nélkül milyen nehézzé is válna az életük" - mondta megválasztásakor az EP új elnöke, Jerzy Buzek.

Egyelőre nincsenek jelei annak, hogy elfogyna a radikális nemzeti csoportok EP-választási lendülete. A cafebabel.com európai magazinban, amely az EP-választás után hosszú cikket közölt az európai nacionalista fiatalokról - az egyik megszólaló, a radikális bajor Nemzeti Demokrata Párt egyik aktivistája így foglalta össze a szélsőségesek kilátásait: "Tíz éve még csak amolyan náci lúzerek voltunk, ma már másképp van. Ki tudja, mi lesz tíz év múlva?"