Elfedte a hurrikán New Orleans sötét titkait

A Katrina hurrikán által négy éve letarolt New Orleans túl van a traumán, az erről árulkodó számok azonban súlyos ellentmondásokat és drámai történetek takarnak el. Sokan pontosan tudják, miről szólnak Katrina elmondatlan történetei: fajgyűlölet, feketékre vadászó milíciák, titokzatos fosztogatók emlékét emésztgeti a város.

Papíron teljesen rendben halad New Orleans felépülése. Négy évvel a város nyolcvan százalékát vízbe borító Katrina hurrikán pusztítása után viszonylag alacsony a munkanélküliség, kevés a csőd, kevés az árverés. "Olyan, mint Sanghajban élni. Folyamatosan épül valami, fejlődik a város. Az egész várost feljavítják. Sehol máshol nem látni ilyet Amerikában" - mondja a Wall Street Journalnek Nick Perkins, aki két éve költözött a városba jó üzleti lehetőségek reményében.

A New York Timesban olvasható adatok szerint (a lap évente felméri New Orleans újjáépítését) tavaly nyár óta a munkahelyek 1 százaléka szűnt meg, miközben országosan 4,5 százalék ugyanez a szám, a munkanélküliség pedig a közelmúltban ugyan 7,3 százalékra nőtt, de ez még így is bőven az országos 9,5 százalékos átlag alatt van.

Ennek oka részben az, hogy számos újjáépítési program zajlik a városban: utak, hidak épülnek újjá, ez pedig felszívja a munkaerőt. A térség ráadásul nem függ erősen egy olyan ágazattól, amit súlyosan érintett volna a válság, ezért sem jellemző itt a munkahelyek tömeges megszűnése. A város polgármestere, a demokrata Ray Nagin a katasztrófa óta folyamatosan arról beszél, hogy "új és jobb" New Orleans épül, a város pedig most is jó úton halad ebbe az irányba.

A Huffington Post által idézett gazdasági elemzők szerint ugyanakkor az állami megrendelésekkel biztosított növekedés fenntarthatatlan. Ha egyszer elfogynak a városra költött dollármilliárdok, valószínűleg újra a turizmus és más, jellemzően alacsony bért fizető iparágak válnak dominánssá. Az utóbbi időben gyorsuló újjáépítésért pedig nem igazán a város polgármesterének kellene learatnia a babérokat, sokkal inkább a városba érkező nonprofit szervezeteknek, önkénteseknek és magánkezdeményezéseknek - írja a Wall Street Journal.

Jó példa erre a Wall Street Journal szerint a polgármester idén meghirdetetett programja, mellyel az alacsonyabb jövedelműeket akarta visszacsalogatni a városba. Olyan jelzáloghitel-konstrukciót ajánlott, melynek keretében a bérlőknek nem kell visszafizetniük a pénzt (65 ezer dollárt), ha legalább tíz évig az ingatlanban laknak. A program óriási siker volt és látszott, hogy még bőven lenne érdeklődő.

Ezek után a polgármester bejelentette, hogy a programra szánt 27 millió dollárból 20 milliót mégis inkább a meglévő épületek javítására költenek. A programban részt vevő szervezetek nem akarták elhinni. "Teljesen lesújtott minket" - mondta a programban közreműködő Preservation Resource Center nonproft szervezet igazgatója, Pamela Bryan a Wall Street Journalnak.

A város legszegényebb, a hurrikán által leginkább sújtott részein is inkább a nonprofit szervezetektől várhatják a segítséget a rászorulók. A CNN bemutatta Robert Green történetét, aki a viharban elveszítette a házát és az édesanyját, a következő négy évet pedig egy lakókocsiban töltötte. Greent végül a Make It Right alapítvány segítette ki, melyet Brad Pitt filmszínész alapított azért, hogy környezetbarát és biztonságos házakat építsen New Orleans szegény részein. Green ennek segítségével jutott otthonhoz - a program lényege, hogy a rászorulók is hozzájárulnak az építés költségeihez, de legfeljebb fizetésük harminc százalékát áldozzák erre. A Make It Right eddig 15 épületet húzott fel, a tervük év végére 150 épület. "14 szomszédom van, az eddigiekhez képest már ez is zsúfoltság. De még mindig van 3000 ház a környéken, amit újjá kéne építeni" - mondta Green a CNN-nek.

"Ez a város utálja a változást"

New Orleansban a házak 36 százaléka továbbra is üresen áll - írja a Huffington Post. Részben ez a magyarázat az alacsony munkanélküliségre - a várost elhagyó szegények jelentős része azóta sem tért vissza.

A hurrikán előtt 455 ezren éltek a városban, jelenleg nagyjából 340 ezer a lakosság száma. Bár a polgármester szerint néhány éven belül visszaáll a vihar előtti szint, a Huffington Postnak nyilatkozó demográfusok ennél kétkedőbbek: szerintük 20 éven belül lehetnek 400 ezren a városban. Lendületet adhat egy tervezett 2 milliárd dolláros beruházás, egy gyógyszeripari komplexum építése, ezt azonban egyelőre jogi akadályok és a beruházás helyszíne miatti aggodalmak hátráltatják. A polgármester kétkedik: "Ez a város utálja a változást, még akkor is, ha tudja, hogy változásra van szüksége" - mondta Ray Nagin.

A városnak pedig az újjáépítésen kívül egy másik traumán is túl kéne tennie magát - ahogy a Guardian írja, a Katrina egyben társadalmi katasztrófa is volt. A közvetlenül a hurrikán tombolása után kialakult káoszban fosztogatásokról, rablóbandákról, nemi erőszakról tudósított a média nagy része - ezekről az esetekről azóta sem lehet pontosan tudni, hogyan történtek.

A város akkori polgármestere, Kathleen Blanco azt mondta: "Egyetlen üzenetem van a gengsztereknek. A Nemzeti Gárda tagjai tudják, hogyan kell lőni és ölni, és el is várom tőlük, hogy megtegyék". A fosztogatókról szóló legtöbb tudósításból - bár ezt általában nyíltan nem mondták ki - az rajzolódott ki, hogy feketék voltak az elkövetők és úgy tűnt, mintha a város harctérré változott volna, ahol mindenki-mindenkivel küzd a túlélésért - írja a Guardian. A lap szerint a túlzó pánikkeltés is sokat rontott a helyzeten, és még jobban egymás ellen fordította az embereket.

"Nem tartoznak közéjük"

Ez is elég volt azonban néhányaknak, hogy saját kezükbe vegyék az igazságszolgáltatást. Bár néhány helyi lap már akkoriban is írt erről, a teljes történet csak 2008 végére rajzolódott ki a Nation magazinban megjelent, több mint egy éven keresztül írt oknyomozó riportból. A cikk szerint a vihar után fehér milíciák alakultak, amelyek vadásztak a feketékre, és tizenegy embert lőttek meg, igaz, senkit sem halálosan.

Egy fekete férfit "kapd el a niggert" felkiáltással lőtték nyakon. Vele lévő két társát megfenyegették - csak akkor nem ölik meg őket, ha eltűnnek a környékről, és megmondják a többi feketének is, hogy nem látják őket szívesen. A milíciák az Algiers Point nevű városrészben alakultak, melyet viszonylag érintetlenül hagyott a vihar. Éppen ezért ide kezdték menekíteni azokat, akiknek az otthonait lerombolta a vihar. Voltak azonban, akik úgy érezték, hogy az ide érkező feketék "nem tartoznak közéjük", ezért elkezdtek fegyverkezni.

A Nation újságírója beszélt egy férfival, akit a vihar után közvetlenül megtámadott egy fekete férfit. Ezután felfegyverkezett és minden feketét elzavart a háza környékéről, akit csak meglátott. "Nem vagyok rasszista. Osztályalapon gondolkodom - olyan embereket akarok magam köré, akik ugyanazt akarják, mint én". A lövöldözések miatt senki ellen sem emeltek vádat, az FBI még most is nyomoz. A 2008 végén íródott cikk szerint a feketék körében még akkor is pontosan tudták, hogy miről van szó, amikor a szerző azt mondta, "Katrina elmondatlan történeteiről ír".