Sarkozy is tudhatott az angolai fegyvereladásokról

A börtönbüntetésre ítélt volt francia belügyminiszter úgy döntött, több más politikust is bemárt az angolai fegyverszállítási ügyben. Az 1990-es években ugyanis nagy mennyiségű fegyver érkezett Oroszországból Franciaországon át a polgárháborús Angolába - az ENSZ tiltása ellenére. A fegyvereladásokban a legmagasabb francia politikai körök is érintettek voltak: Francois Mitterand és Jacques Chirac egykori államfők, sőt a jelenlegi elnök Nicolas Sarkozy is tudhatott az ügyről.

Az 1990-es évek angolai fegyverszállításai ügyében kenőpénz elfogadása és befolyással való üzérkedés miatt egy év börtönbüntetésre ítélt Charles Pasqua volt belügyminiszter politikai támadást indított: televíziók és rádiók vendégeként folyamatosan azt ismétli, hogy politikai körökben mindenki tudott az illegális ügyletről.

A Canal Plus kereskedelmi televízió szerda esti főműsorában Pasqua az állította, hogy ha kérésének megfelelően feloldják a nemzetvédelmi titok alól az ügyet érintő titkosszolgálati dokumentumokat, akkor "a köztársaság néhány személyisége bele fog remegni".

A Le Figaro című napilapban csütörtökön megjelent interjúban pedig megjelölte azokat, akiknek tudomása volt a titkos fegyverszállítmányokról: "a köztársasági elnöknek, a miniszterelnöknek, a pénzügyminiszternek és a védelmi miniszternek. Mind a négyen tudtak róla. Francois Mitterrand mandátuma alatt 1993 és 1995 között, majd Jacques Chirac elnöksége idején 1995 és 1998 között, a két érintett miniszterelnök pedig Edouard Balladur és Alain Juppé" - mondta a lapnak a volt belügyminiszter.

A Le Monde című napilap csütörtöki kommentárja szerint Pasqua legalább annyira beszédes az elmúlt napokban, mint amennyire hallgatott a per során. Az illegális fegyverkereskedelmi ügy alapvető kérdése ugyanis a lap szerint a francia hatóságok kettős játéka: miközben Franciaország minden hivatalos fórumon azt ismételte, hogy olyan országnak soha nem adott el fegyvert, ahol háború folyt, a per egy "párhuzamos diplomácia" létére világított rá, amelyről állítólag a hatóságok semmit nem tudtak, és amiért Pasquát jelölték meg egyszemélyi felelősnek.

Az ügy bírósági aktáiban szerepelt is egy 1995-ös titkosszolgálati jelentés, amelynek titkosságát már korábban feloldották. Ebben az elnöki hivatalnak, a védelmi és a külügyminisztériumnak készült feljegyzésben egyértelműen az olvasható: "Angola nem engedélyezett francia közvetítéssel nagy mennyiségű fegyvert kapott" Oroszországból 1993 és 1998 között, a polgárháború és az ENSZ-embargó idején 790 millió dollár értékben.

A Le Monde szerint az ügyészség is azt az álláspontot képviselte, hogy egyes francia hatóságok tudtak a fegyverszállításokról, de a bíróságon a kérdést azért nem lehetett megvitatni, mert a fő vádlott, Pierre Falcone francia üzletember csendre intette 41 vádlott-társát. Ennek oka a lap szerint az volt, hogy ő és Pasqua is abban hittek, hogy az ügy politikai és diplomáciai tétje és veszélyei miatt a bíróság nem fog súlyos büntetéseket kiszabni. Ehhez képest a két fő vádlott hat év letöltendő börtönbüntetést, a volt belügyminiszter pedig egy év szabadságvesztést kapott.

Pasqua ezért hirdetett nyílt háborút az ügyben érintett minden politikai szereplő ellen, de elsősorban a jobboldali táboron belüli számláit kívánja rendezni Edouard Balladurtől Jacques Chiracig. A Le Monde arra is felhívja a figyelmet, hogy Chirac elnökségének kezdetén az elnöki hivatal vezetője, Dominique de Villepin volt, a Pasqua által megjelölt, de néven nem nevezett pénzügyminiszter pedig Nicolas Sarkozy jelenlegi államfő, akinek első politikai mentora maga Pasqua volt.

"Sejthető, hogy a tét itt már nem egy régi történet" - fogalmaz a Le Monde. Tény, hogy az ügy kezdetén, 1993 és 1995 között baloldali államfője volt Franciaországnak. De a Szocialista Párt új generációja már leszámolt a Mitterrand-érával. Így érthető, hogy a baloldali képviselők, Arnaud Montebourg és Manuel Valls a volt belügyminiszter mellé álltak, és petíciót indítottak annak érdekében, hogy a Franciaországban nemzetvédelmi titoknak minősített, fegyvereladásokról szóló minden dokumentum nyilvánosságra kerüljön.