"Az életem olyan, amilyet a normális emberek csak moziban látnak" - vallotta magáról egy 2004-es interjúban Sabtaj von Kalmanovics orosz üzletember. A férfiről, aki szovjet kémből milliomos üzletember, majd sportmenedzser lett, a Szubbota című orosz lap néhány éve azt írta, hogy "hozzá képest James Bond naiv kisfiú". Kalmanovics halálával is rászolgált a hasonlatra: hétfőn este Moszkvában feltehetően bérgyilkosok lőtték agyon géppisztollyal, amikor épp egy megbeszélésre tartott egy fekete Mercedesben.
Kalmanovics hihetetlenül sokoldalú ember volt, akinek a titkait nemcsak a nyilvánosság, de még üzleti partnerei sem nagyon ismerték - írja róla a Kommerszant című orosz lap. Egy személyben volt egy nagy gyógyszercég vezetője, nemzetközi építőipari vállalkozó, kereskedő, sportbefektető és az orosz női kosárlabda-válogatott menedzsere.
"Délután négykor hívott telefonon, az ifjúsági kosárligáról beszélgettünk, és azt mondta, visszahív egy óra múlva. Aztán már sosem hívott" - mondta a Kommerszantnak Szergej Csernov, az orosz kosárlabda-szövetség elnöke, aki utoljára beszélt Kalmanoviccsal. Joszif Kobzon, az üzletember régi barátja szerint Kalmanovics valamilyen rajta kívül álló konfliktusba keveredhetett: "Sosem volt egy konfliktusokra éhes ember, mindig simulékonyan oldotta meg az ellentéteket" - állította a Kommerszantnak. Egy korábbi duma-képviselő pedig már a gyilkosság után azt feszegette, hogy az bizonyára nem Kalmanovics sporttevékenységéhez kötődik, hanem egyéb üzleti ügyeihez.
A képviselő szerint a sport tette ismertté ugyan Kalmanovics nevét, de abból sosem gazdagodott meg, pusztán társadalmi státusznak volt jó. Ezt ő maga is elismerte egy korábbi interjúban: "Itt a sport Amerikával ellentétben egyáltalán nem jövedelmező. A játék a gyengém, az adrenalinom, azért gyűjtöm a pénzt máshol, hogy arra költsem, amit szeretek" - mondta 2004-ben. Magát egy izraeli motoros bankrablóhoz hasonlította, akivel annak idején egy börtönben ült: "A srác az egyik leggazdagabb izraeli család sarja volt, nem pénzért rabolt, szétosztotta a zsákmányt a szegények között, mint Robin Hood. Az adrenalinért csinálta, mint én a kosárlabdát".
Az általa tulajdonolt és vezetett csapatnak, a Szpartak Moszkvának egészen a közelmúltig Rátgéber László volt az edzője, aki az [origo]-nak azt mondta, "csak jót kaptam tőle" és ugyan "nemrégiben elváltak az útjaink, de mindenkinek csak ilyen szakítást tudok kívánni a munkaadójával."
Rátgéber nagyvonalú, a sportolókkal tisztelettel bánó, sokat viccelődő embernek ismerte meg Kalmanovicsot, de hozzátette, ők a klubnál mindig csak jó oldalát látták. "Valójában nem ismertük, ott volt velünk a mérkőzéseken, de sohasem utazott a csapattal. Nagyon nehéz volt utolérni, és ha megjelent, nem tudtuk, hogy éppen honnan érkezik. Amikor velünk volt, elhalmozott a kedvességével, nagyon értékelte a szerényen dolgozó embereket. A csapatot mindenhova business class-on utaztatta, mindig a legjobb szállodákban laktunk. Sokat sztorizott, mesélt a börtönévekről és a KGB-s múltjáról, de sohasem volt egyértelmű, hogy mikor viccel és mikor mond igazat."
A kibucból a csúcs felé
Kalmanovics litvániai zsidó családból származott, gyermekéveit a Szovjetunióban töltötte, ami nem múlt el nyom nélkül. Saját bevallása szerint nem nagyon kacérkodott a kommunizmussal, és - mint a Szubbotának adott interjúban fogalmaz - "szerencsére nem lettem úttörő sem". "Tökéletesen normális, nem túl gazdag" családból származott - mondta, apja egy gumigyár igazgatóhelyettese, anyja egy húskombinát alkalmazottja volt, őt pedig kezdettől bankári vagy államigazgatási pályára szánták.
Kalmanovics és egyik kosaras lánya
Családja 12 éven át próbált engedélyt szerezni a szovjet hatóságoktól, hogy kitelepülhessenek Izraelbe: végül 24 éves korában, 1971-ben jártak sikerrel. Az engedélynek azonban ára volt: bár Kalmanovics állította, hogy nem volt közvetlen összefüggés a kitelepülés és a KGB-be való beszervezése között, azt elismerte, hogy Litvánia elhagyása előtt titkosszolgálati iskolát végzett, ahol szavai szerint "valóságos agymosásnak" vetették alá.
A fiatal Kalmanovics tökéletesen megfelelt a szovjet titkosszolgálatnak: a családban héberül, cigány szomszédaival lengyelül és litvánul beszélt, az iskolában oroszul tanult meg, de tanult angolul és németül is. Egy ideig szerény körülmények között, egy kibucban élt és dolgozott, de mint fogalmazott: a Szovjetunióban megtanult pénz nélkül élni. Diplomát szerzett a jeruzsálemi egyetemen és hamarosan magas beosztásba került: a Szovjetunióból kivándorló zsidó családokkal foglalkozott a miniszterelnöki hivatalban. Üzletelni is ekkoriban kezdett, előbb szovjet művészek nyugati turnéit szervezte, majd az építőiparban vetette meg a lábát - írja a Kommerszant.
Krokodilfarm az anyósnak
Vagyonának alapjait akkor fektette le, amikor 1979-ben összeismerkedett a Dél-afrikai Köztársaság korábbi autonóm tagköztársaságának, Bophutatswanának az elnökével. Az ismeretségnek köszönhetően Izrael dél-afrikai nagykövete lett. Az üzlet is jól ment, szállodákat, stadionokat és vagy 2000 lakóházat épített Dél-Afrikában, részt vett a Sun City nevű élménypark, valamint afrikai krokodilfarmok építésében.
"A barátaim szerint az anyósomnak építettem a krokodilfarmot, hogy aztán belökhessem őt a hídról közéjük" - viccelődött a Szubbotának adott 2004-es interjúban Kalmanovics. A krokodilbőr-kereskedelem, valamint a turistalátványosságnak sem utolsó park szép pénzt hozott neki, amíg - szintén komoly összegért - el nem adta az egészet egy izraeli cégnek.
Ekkor - saját bevallása szerint - már felváltva élt Afrikában és Izraelben, de voltak irodái Németországban és a francia Riviérán, Cannes-ban is. Egyszer Dél-Afrikából Frankfurtba tartott Bukaresten keresztül, a romániai reptéren leszívták a magángépéből az üzemanyagot: A pilóta a levegőben jelezte, hogy nincs több üzemanyag, ezért kényszerleszállást hajtanak végre - mesélte a Szubbotának. "Azóta tudom, hogy az életben a legfontosabb a család, a szülők és a barátok."
Megvendégelni Eros Ramazottit
Kalmanovics izraeli aranyélete 1987-ben ért véget, kémkedéssel vádolták meg. 1988-ban 9 év börtönre ítélték. Állítása szerint a jordániai királyi család egyik tagjával közös cellában raboskodott. Nem kellett leülnie mind a 9 évet: 1993-ban kegyelemmel szabadult. A Kommerszant szerint az orosz alelnök, politikusok és neves művészek is közbenjárhattak szabadon bocsátásáért. "A börtönökben, különösen az izraeliekben, semmi jó nincs. Nem tanácsolom senkinek. Azóta még a piros lámpán sem hajtok át, nehogy visszakerüljek" - mondta később.
Az izraeli börtönt elhagyva települt le Oroszországban, ahol újra belendült: ő szervezte egyebek között Michael Jackson, Tom Jones, Liza Minnelli és José Carreras oroszországi turnéit, és a sztárok közül sokkal személyes barátságot is kötött. "Liza Minnellivel jó barátok vagyunk, ha Moszkvába jött, mindig sok időt töltöttünk együtt. Eros Ramazottival rendszeresen megvendégeljük egymást" - mesélte 2004-ben, amikor már jobbára kiszállt a show-bizniszből, és csak felesége VIP-Koncert nevű produceri cégét támogatta.
A Kommerszant szerint ő vezette az Euromedik International egészségügyi, és az A.G.D.L. építőipari céget. Többek között bevásárlóközpontokat, moszkvai piacokat épített, és hatalmas vagyont halmozott fel. 2004-ben arról beszélt, hogy már nem is tekinti magát kereskedőnek, nem ad el semmit, csak gyűjt. Gyűjt többek között sportolókat a kosárcsapatába, és porcelánritkaságokat saját magának. "Szerencsére bármilyen árat ki tudok már fizetni" - dicsekedett.
Biszex kosárlabda-menedzser
Moszkvai letelepedése után, az 1990-es évek közepétől kezdte támogatni a férfikosárlabdát, előbb a Szpartak Moszkvában, majd Szentpéterváron tűnt fel - írja róla a Rosszijszkaja Gazeta. 1998-ban vette a szárnyai alá a Kaunas Zalgiris litván kosárklubot, amellyel hatalmas sikereket ért el: egy év alatt megnyerte a második legfontosabb európai versenysorozatot, az Európa-kupát, majd egy évvel később Euroligát nyert. A litván csapat sikeréért a litván elnök hercegi ranggal tüntette ki, innen ered a nevében található "von" szócska.
Sabtaj von Kalmanovics a csúcson hagyta ott a Zalgirist, és úgy döntött, végleg kivonul a kosárlabdából. "Az üzletben semminek nem szabad állandónak lennie" - magyarázta később a döntést. Izraeli tapasztalatai is megerősítették ebben: "Az izraeli hadsereg egyik erőssége az állandó rotáció szabálya: hogy bármilyen briliáns is egy parancsnok, 4 év szolgálat után az egész pereputtyával távoznia kell, esélyt adva a következő generációnak".
Kalmanovics szétlőtt Mercedese Moszkvában
1999 novemberében barátai felkérésére tért vissza a sportba, de ezúttal egy jekatyerinburgi női csapathoz. Az Urál Bányászati és Kohászati Vállalat csapatával (BC UMMC) szintén megnyerte az Európa-kupát: "Ezután a litván lapok címlapon hozták, hogy Sabtaj von Kalmanovics 'biszexuális', mert férfi- és nőikosár-csapattal is győzni tudott" - mesélte később.
Az UMMC-nél töltött éveiben a botrányok sem kerülték el: hamis útlevelekkel próbálta kijátszani azt a korlátozást, hogy csak európai játékosokat szerződtethet a csapatba, majd egyik játékosával, Elena Baranovával volt bíróságig menő vitája a játékos szerződéséről. Feleséget is a tulajdonában lévő kosárcsapatból választott: játékosa, Anna Arhipova ikreket szült neki. Legutóbbi sikersorozatát a Szpartak Moszkvával érte el, amellyel az elmúlt 3 évben sorozatban háromszor nyerte meg az Euroligát, tavaly épp a magyar edző, Rátgéber László segítségével.
Rátgéber szerint Kalmanovics a Szpartak-csarnok felépítésével kitötörölhetetlen nyomott hagyott az orosz sportéletben, játékosait pedig sajátos humorával szórakoztatta. "Április 1-jén, pár nappal a Euroliga-döntője előtt például a komplett csapatot megszívatta. Volt, akit reggel hatkor azzal rángatott le a szállodai szobából, hogy most azonnal nyilatkoznia kell az orosz tévének, az ausztrál Lauren Jackson - a világ legjobb női kosarasát - pedig teljes glancba vágva jelent meg a hallban, mert azt üzente neki, hogy az ausztrál nagykövet várja ebédre. Persze csak ő várta őket egy csokor virággal."
Kalmanovics meggyilkolásának okait egyelőre nem ismeri a rendőrség, mindössze annyit látnak egyértelműnek, hogy fizetett bérgyilkosok ölhették meg. A Rosszijszkaja Gazeta az üzletember rokonaira hivatkozva korábban azt írta, valószínűleg Izraelben temetik majd, de végül Moszkva mellett, a Vidnoje sportcsarnokban rendeztek neki temetési szertartást. Nemzetköziségét jól mutatta az is, hogy Rátgéber szerint szinte minden nyelven tudott pár mondatot, magyarul a "menj a picsába!" volt a kedvence.