Az iráni iszlám forradalom egyik fő teoretikusaként kezdte pályáját, harminc évvel később mégis az ellenzék rettegett szavú vezetőjeként, a "zavargók imámjaként" halt meg Hoszein Ali Montazeri iráni nagy ajatollah. Temetése elég volt ahhoz, hogy néhány nap alatt kiújuljanak a nyáron vérbe fojtott tiltakozások.
Iránban a júniusi 12-i elnökválasztás óta feszült a helyzet, mivel a reformista ellenzék szerint választási csalással maradt hatalmon az elnök, Mahmúd Ahmadinezsád. Legfőbb kihívója, Mir Hoszein Múszavi hívei hatalmas tömegtüntetéseken tiltakoztak az állítólagos visszaélések miatt, de a hatóságok a nyári demonstrációkat szétverték és rengeteg embert bebörtönöztek. A tiltakozás hosszú hónapokra elült, de Montazeri halála decemberben ismét felszínre hozta az indulatokat.
Montazeri vallási elöljáróként az iszlám köztársaságot védelmezte, de az emberek demokratikus jogaiért is kiállt, így vált az elnyomás elleni tiltakozás jelképévé. Folyamatosan azt hangoztatta, hogy a hatalmat a nép szavazatai legitimálják, és elítélte a tüntetők elleni nyári agressziót. Még októberben is arról beszélt a BBC-nek adott interjúban, hogy Iránban egy kisebbségben lévő érdekcsoport van hatalmon, amely az ország érdekeivel és az iszlám értékeivel is ellentétesen cselekszik.
Az al-Jazeera arab hírtelevíziónak halála után nyilatkozó teheráni újságírók szerint Montazeri népszerűségének oka az volt, hogy alázatos, egyszerű, de nagyon bátor emberként viselkedett, mindig ki merte mondani a véleményét. "Ő volt a 'leginkább nehézsúlyú' a reformisták között" - mondták. Bár korábban nem volt túl sok követője, az utóbbi időben számuk jelentősen megnőtt.
Montazeri temetését és a siratást a hatóságok nem tiltották meg, így kormányellenes tüntetők tízezrei gyűlhettek össze szülővárosában, a síita szent városban, Kumban. A megemlékezés, amely egy a Spiegelnek nyilatkozó, jelenleg Amerikában élő iráni vallási tisztviselő szerint provokációktól sem volt mentes, kormányellenes tiltakozásba csapott át, a tiltakozó tömeget feloszlatni próbáló rendfenntartók könnygázt és éleslőszert is bevetettek a híerk szerint. (A tüntetésekről bővebben itt olvashat.)
Aki legnagyobb lehetett volna
Bár a halála után kiadott médiajelentésekben Montazerit csak a "zavargók imámjaként", nagy ajatollahi titulusától megfosztva emlegette a hivatalos iráni sajtó, jelentősége ennél sokkal nagyobb volt. Rangja, a "nagy ajatollah" a síita iszlám vallás legmagasabb titulusa, ahonnan papi körökben már nincs felfelé út. Még Irán jelenlegi vallási vezetőjének, a tényleges hatalmat birtokló Ali Hamenei ajatollahnak sem volt olyan magas papi titulusa, mint neki, ezért is lehetett szavainak súlya, és ezért válhatott az iráni rezsim legkeményebb belső kritikusává.
Montazeri a politikai hatalom megszerzésétől sem volt messze: nem sokon múlott, hogy ő legyen Irán legfontosabb vallási és politikai vezetője, az előző "legfelső vezető" ugyanis eredetileg őt szemelte ki utódjának. Iránban a legfőbb hatalom nem a választott elnök, hanem a rendszert felügyelő főpapok élén álló vallási vezető, a legfelső vezető kezében van. Montazeri a korábbi monarchiát és a perzsa sah uralmát megdöntő Ruhollah Khomeini, az első ilyen vezető segítője és bizalmasa volt, az 1980-as évek második felében pedig már hivatalosan is kijelölték Khomeini utódjának.
Montazeri hívei körében
Fél évvel Khomeini halála előtt azonban Montazeri összeveszett vele az emberi jogok iráni állapota miatt, az alkotmány értelmezésén és a legfelső vezető jogain. Mikor a nagy ajatollah politikai foglyok tömeges kivégzése miatt is szót emelt, Khomeini végleg szakított vele, és helyette a jelenleg is hatalmon lévő Ali Hameneit tette meg utódjául.
Aki diktatúrát látott az általa teremtett köztársaságban
Montazeri ezután a rendszer kemény kritikusává vált. Miközben magát a rendszert még a nyári elnökválasztás ellenzéki jelöltjei sem merték kikezdeni, ő a sérthetetlen Hameneit, a "síita pápát" is bírálta, mert szerinte nem volt meg a megfelelő vallási tisztsége a legfőbb vezetői poszt betöltéséhez. Másrészt bírálta a részben saját maga által írt alkotmányból születő iszlám köztársaságot. Úgy érezte, hogy az alkotmányt kiforgatva, diktatórikus módon alkalmazzák, és emiatt az iszlám forradalomban megálmodott iszlám köztársaság már se nem iszlám, se nem köztársaság.
Eredetileg Montazeri írta bele az alkotmányba a jogtudósok uralkodásának elvét, azt, hogy a demokratikusan választott kormány fölött papok és jogászok, bölcs vallásismerő emberek őrködjenek, akik biztosítják az iszlám értékek és törvények érvényesülését Iránban. Ennek a rendszernek lett a része a legfelsőbb vezető is. Montazeri nem abszolút hatalmat akart adni a legfelsőbb vezetőnek, nem önkényes döntőbíróként, hanem a demokratikusan választott kormány tanácsadójaként, segítőjeként képzelte el: emiatt másfél évtizeddel az alkotmány megírása után már annak megváltoztatását sürgette.
Egy 2000-ben adott interjúban arról beszélt, hogy az alkotmány legfőbb vezérről szóló részében nem is szerepelt eredetileg az "abszolút hatalom" kifejezése. Az iráni emberek nem olyan szövegről szavaztak, amely diktátort helyez föléjük, az "abszolút" kifejezést utólag tették bele az alkotmányba, amely így Montazeri szerint ellentétes a Koránnal. "Mohamed próféta sem egyedül hozta a döntéseit... Az irgalmas Isten a szent Koránban azt mondja őszentségének [Mohamed prófétának]: Tanácskozz velük az ügyekről! És őszentsége a Próféta mindig megkérdezte az embereket, hogy vezetni tudja őket" - mondta az interjúban.
Mehdi Khaladzsi, a New York Timesnak nyilatkozó washingtoni Közel-Kelet-szakértő szerint Montazeri jelentősége éppen abban állt, hogy a Koránra hivatkozva, vallási oldalról tudta kritizálni az iráni rezsimet. "Nagyon sok értelmiségi van, aki demokratikus szemszögből bírálja a rendszert" - mondta a férfi, aki maga is az iráni Kum vallási iskoláiban tanult. A vallási kritika azonban szerinte sokkal fájdalmasabb: "A rendszer azt mondja, hogy nem vagyok demokratikus, de iszlám vagyok. Ő viszont azt mondja, hogy ez nem is az iszlám."
A jogokat hirdető fogoly
A nagy ajatollah, aki azt vallotta, hogy a papoknak az emberek jogairól is beszélniük kell, megfizetett a hatalom bírálatáért. Ali Hamenei 1997-ben házi őrizetbe záratta, ahol látogatni is csak előzetes engedéllyel lehetett. Montazeri 5 éven át, 2003 januárjáig raboskodott vasrácsokkal elzárt kumi házában. Mikor kiengedték, már rengeteg betegségben, köztük szív- és cukorbetegségben is szenvedett. Azt mondta, nem ígért semmit szabadulásáért, a BBC elemzői szerint pedig azért szabadulhatott, mert a hatalom nem akart belőle mártírt csinálni, aki rabságban hal meg.
Tüntetők Montazeri képével
Az emberi jogokkal továbbra is foglalkozott, egy 2003-ban készített interjúban arról beszélt, hogy rengeteg előadása van ebben a témában. Sok muszlim teoretikussal ellentétben azt hirdette, nem csak a muszlimoknak, de minden embernek vannak alapvető jogai. A Korán és a muszlim hit elsőbbségét azonban ő is hirdette: úgy gondolta, hogy bár Iránnak nem szabad elzárkózni az univerzális emberi jogi egyezményektől, azokat csak az iszlám által megszabott határokon belül tarthatja be.
A nők jogairól a 2003-as interjúban azt mondta: hiába lett mára az iráni egyetemeken tanulók 60 százaléka nő, a nők egyenjogúságában a Korán nem enged. "A világban elhangzanak olyan állítások például, hogy a nők és a férfiak egyenlőek az örökösödés kérdésében: mivel azonban ezekről konkrétan is ír a Korán, ezeket az elveket nem fogadhatjuk el". A Korán szerint a férfi és a nő "felépítése" más, a férfi gondoskodik a nőről, állja a gyerekek költségeit is, ezért az örökségből is több jár neki - emlékeztetett.
Harcolt viszont a sajtószabadság korlátozása ellen, amit az iszlám értékek védelmére hivatkozva vezettek be Iránban, "Olyan ez, mint egy vízelosztó rendszer, amin a nemzet élete függ: sosem szabad leállítani azért, mert az ellenség esetleg megmérgezheti" - mondta. Harcát a legutóbbi hónapokig folytatta, Ahmadinezsád kormánya ellen fatvát (kötelező érvényű vallási jogértelmezést) is kiadott, a rendszert pedig sztálinista és középkori eszközöket alkalmazó, elnyomó, gyilkos gépezetnek nevezte.