Kemény ítéletetet hoztak a Szenegálban leültetett magyarokról

Saját állításuk szerint egy gyémántbányába igyekezett az a három magyar férfi, akiket szombaton ítéltek életfogytig tartó börtönre Szenegálban egy taxis megfojtása miatt. A helyi konzul szerint kemény ítéletet született, bár ennél enyhébb bűncselekményért is lehet hasonlóan súlyos büntetést kapni. Egy belga nemzetközi testőrközvetítő magyar származású vezetője szerint sok magyar dolgozik a világ válságövezeteiben, többségük hallgatag profi, aki csöndben teszi a dolgát.

"Autóztunk Nouadhibouból, a marokkói határtól Nouakchottba, amikor egy szakadt Peugeot elhúzott mellettünk, és a fehér sofőr elkezdett lobogtatni egy kék magyar útlevelet. Azt hittük, hogy mi hagytuk el egy benzinkútnál, ezért megálltunk" - írta az [origo]-nak Markó Ferenc. Kiderült azonban, hogy az útlevelet lobogtató sofőr is magyar, Gézának hívták, és légiós volt. Markónak és társainak csak annyit árult el, hogy egy keményebb nyugat-afrikai országba igyekszik, ahol egy munka várja.

Azt állította, hogy társai különböző utakon közelítik meg az országot, és ott találkoznak, "a fegyverek már ott várják őket". "Eléggé félelmetes figura volt, szerencsére ő nem akart megszállni a fővárosban, hanem egyből továbbindult Dakar felé" - írta az annak idején Nyugat-Afrikában utazgató Markó, aki valószínűleg annak a három magyarnak az egyikével futott össze 2006 januárjában Mauritániában, akiket most hétvégén ítéltek életfogytig tartó kényszermunkára a szomszédos Szenegálban egy taxisofőr meggyilkolása miatt. A vád szerint 2006 áprilisában terepjárójáért végeztek a helyi sofőrrel, de hamar elfogták őket (erről és ítéletükről bővebben itt olvashat).

A három férfiról nem sokat tudni nevükön (G. Géza, N. Zoltán és F. Tamás), és azon kívül, hogy egyikük állítólag a francia idegenlégióból, a másik a Magyar Honvédségtől dezertált, és hogy a harmadik munkanélküli volt. A Honvédelmi Minisztérium az [origo] megkeresésére közölte, a rendelkezésre bocsátott információk nem elegendők ahhoz, hogy beazonosítsák az esetleges dezertőrt, de a honvédség fegyelmi adatai a keletkezésüktől számított öt évig amúgy is titkosak, és utána is csak a HM Honvéd Vezérkar főnökének engedélyével kutathatók.

Precedens

A Külügyminisztérium az érintettek beleegyezése hiányában nem ad ki személyükre vonatkozó információkat, Ozsvári Zsuzsanna, Magyarország gambiai tiszteletbeli konzulja - aki közreműködött a három férfi és magyarországi hozzátartozóik közötti kapcsolattartásban (Gambia, afrikai legkisebb országa csak Szenegállal határos) - pedig azt mondta, már csak hozzátartozóikra való tekintettel sem közölhet részleteket az [origo]-val a férfiak személyéről.

A tiszteletbeli konzul azt azonban elmondta, hogy precedens étékű, "elég kemény" ítéletet kaptak a magyarok az afrikai országban, és valószínűleg 15 évnél előbb nem kerülhet szóba esetleges szabadulásuk, még jó magaviselet esetén sem. Ozsvári szerint ugyanakkor Szenegálban kevésbé súlyos bűncselekményért is lehet ilyen súlyos büntetést kapni.

Az kérdéses, hogy a három magyar - amiképp a szenegáli vádiratban szerepel - valóban zsoldosnak akart-e állni valamelyik nyugat-afrikai országban, vagy - ahogy a perben ők állították - csak biztonsági őrként szerettek volna elhelyezkedni valamelyik Sierra Leone-i gyémántbányában.

Hallgatag profik

"Pénzügyi!!" - válaszolta az [origo]-nak a Belgiumban élő magyar származású Krisztian Zerkowitz arra a kérdésre, hogy milyen okból vállal valaki biztonsági őri munkát Afrikában vagy valamely válságövezetben. A testőrök és biztonsági őrök nemzetközi közvetítésével és képzésével foglalkozó RAP-Close Protection osztályvezetőjeként dolgozó Zerkowitz tudomása szerint számos nemzetközi cég alkalmaz magyarokat. "Sokukkal találkoztam több kontinensen", de ő is sok magyar testőrt és biztonsági őrt közvetített, akik között többségben vannak azok, akik egykor a francia idegenlégióban vagy "más különleges egységnél" szolgáltak.

Az [origo] e-mailben feltett kérdéseire azt írta, hogy hetente 3-4 alkalommal keresik meg magyarok, de a vele kapcsolatban álló cégek 30-40 képzett magyart is ajánlottak neki. Zerkowitz szerint elsősorban Irakba és Afganisztánba szeretnének menni a jelentkezők, de sokan igyekeznek Kelet-Afrikába is, amelyet idegenlégiós tapasztalataik alapján már jól ismernek.

Rendőrök Szenegálban

Arra a kérdésre, hogy volt-e probléma magyar biztonságiakkal, azt válaszolta, hogy többnyire "nagyon profikkal" van dolga, akik keményen dolgoznak, és hallgatnak a munkájukról. Elismerte ugyanakkor, hogy kecsegtető anyagi lehetőség miatt vannak, akik úgy döntenek: nem száz százalékig megbízható cégekkel szerződnek, és emiatt bajba sodródnak.

Haititól a szomáliai vizekig

Popper György, az IBSSA nemzetközi testőrszövetség elnöke szerint gyakori, hogy külföldre mennek dolgozni magyar biztonsági emberek. Azt mondta az [origo]-nak, hogy ők inkább ellenőrzött külföldi partnerekhez, gyakran a helyi kormány tudtával, beleegyezésével közvetítenek biztonságiakat vagy szerveznek képzéseket.

Magyarok vettek már részt oktatásban Macedóniában, az USA-ban, Gambiában, Olaszországban, Írországban, Mozambikban és Romániában. Utóbbi két országban például fegyveres testületek számára tartottak továbbképzést magyar oktatókkal - mondta -, de várható, hogy szerveznek oktatást Angolában is. Szerinte tagszervezeteiken keresztül hamarosan Haitin, illetve a szomáliai vizeken, a kereskedelmi hajókat a kalózoktól óvó biztonsági emberként is munkalehetőséget kaphatnak magyarok.

Popper szerint sokan mennek külföldre az ő szervezésükben is, és nemzetközi tagszervezeteiken keresztül akár a Sierra Leone-i gyémántbányákhoz is tudnának csatornákat keresni (ahova vallomásuk szerit a három magyar is igyekezett). Azt azonban hozzátette, jó érzéssel nem küldene ki senkit ilyen jellengű civil akciókba, még akkor sem, ha sok pénzt lehetne vele keresni, pláne egy olyan helyre, ahol nincs magyar képviselet, és nem biztosított a kint tartózkodók diplomáciai védelme. Úgy tudja, hogy rengetegen mennek ki az ő szervezésükön kívül is, "a pénz nagy úr, sokan nagy kockázatú dolgokat is elvállalnak".