Gonosz istennek képzelte magát Natascha Kampusch elrablója

Válogatott kínzásokról, szolgasorról és egy bomlott elméjű emberrablóról ír visszaemlékezéseiben Natascha Kampusch, a 10 éves korában elrabolt és 8 évig fogságban tartott osztrák lány. A most 22 éves Kampuschnak két hét múlva jelenik meg a könyve a rabságban töltött éveiről. A könyvből előzetesen megjelent részletekben arról is ír, milyen kötődés alakult ki közte és az azóta öngyilkosságot elkövető elrablója között.

Könyvet adott ki fogságának szörnyűségeiről Natascha Kampusch, az az osztrák lány, akit 10 éves korában raboltak el iskolába menet, és 8 éven át raboskodott egy bécsi férfi házában. A most 22 éves Kampusch "3096 nap" című könyvében a brit Independent szerint eddig sosem hallott részletességgel írja le fogságban töltött éveit.

A könyvben a lány többek között arról ír, hogy fogvatartója, a távközlési technikusként dolgozó Wolfgang Priklopil rendszeresen kínozta, "hermetikusan elzárt börtönben" tartotta egy föld alatti betonpincében, "kékre-zöldre verte", és többek között arra kényszerítette, hogy hozzábilincselve aludjon. A szeptember 16-án megjelenő könyvből a Daily Mail közölt részleteket hétfőn.

Natascha Kampuscht 1988-ban rabolták el, és 2006-ban szabadult fogvatartójától. Úgy sikerült megszöknie, hogy egy porszívó zúgásával elterelte a férfi figyelmét, majd kifutott az utcára, és beindította egy közeli ház riasztóját. Egy héttel később a 44 éves férfi a rendőrök elől menekülve vonat elé vetette magát, és öngyilkos lett.

A lány azóta új életet kezdett, többek között beszélgetős műsort vezet az egyik osztrák televízión, de az Independent szerint látszik, hogy mentálisan mély sebeket hagytak rajta a fogságban töltött évek. Natascha Kampusch szabadulása óta megvásárolta a házat, amelyben raboskodott, és még fogvatartójának korábbi kocsiját is megvette, jelenleg pedig ügyvédekkel egyeztetve arra készül, hogy beperli az osztrák rendőrséget, amiért szerinte nem tettek meg mindent a megtalálása érdekében.

"Fotók és más egyéb dolgok"

A hamarosan megjelenő könyvben a lány részletesen leírja elrablása történetét. Eszerint csak elrablása előtt nem sokkal engedték meg neki először szülei, hogy egyedül menjen iskolába. Az utolsó napon egy családi veszekedés miatt köszönés nélkül hagyta ott édesanyját, az iskolába vezető úton pedig már messziről kiszúrta későbbi elrablóját. A férfit "elveszettnek és sebezhetőnek érezte", és még segíteni is szeretett volna neki - írta. Mikor azonban a férfi a derekánál fogva felkapta, és fehér furgonjába zárta, egyből tudta, hogy gyerekrablás áldozata lett.

A lány visszaemlékezéseiből úgy tűnik, hogy elrablója megrendelőknek akarta átadni a gyereket, akik fotókat akartak csinálni róla, "meg más egyéb dolgokat". A könyvből közölt részletekből az rajzolódik ki, hogy az első fél évben Wolfgang Priklopilnek a nyakán maradt az elrabolt gyerek, nem jöttek érte a vélhetően gyermekpornográfiával foglalkozó megrendelők, ő pedig nem igazán tudott mit kezdeni a helyzettel. A lány később azonban azt írta, hogy a férfi talán csak egy szolgát akart magának, ahogy ezt többször mondta is neki: "Fogva tartásom alatt nem volt semmi arra utaló jel, hogy bűntársai is lettek volna" - írta.

Az első 6 hónapot Natascha a föld alatti pincében töltötte, amit a férfi igyekezett komfortossá tenni neki - tévét, videót, kis tűzhelyet kapott. A lány és a férfi között kialakult egyfajta kötődés is, mivel a gyerekrabló volt Kampusch mellett az egyetlen ember: már az első éjszaka jóéjtpuszit kért tőle, és később is igyekezett mindent megtenni, hogy a férfi vele maradjon, ne hagyja magára. A viszonyukban a szexualitás az első években nem volt jelen: a lány szerint amikor a férfi levetkőztette és megfürdette, akkor is úgy sikálta le, "mint egy autót".

Használati utasítás nélkül

Az emberrabló hat hónap után engedte ki a gyereket először a pincéből, de ekkorra már elhitette vele, hogy a szülei nem fizettek váltságdíjat, és nem akarják őt visszakapni. Másfél évvel elrablása után a lányt megfosztotta a nevétől, és arra kényszerítette, hogy válasszon magának új keresztnevet: Natascha a Bibiane nevet választotta, és a férfi 7 éven keresztül így is hívta őt. Ekkor a gyerekrabló nyilvánvalóvá tette, hogy a saját tulajdonának, szolgájának tekinti már, és meg akarja fosztani a múltjától.

Forrás: AFP

A lány története mindenhol címlapsztori volt

12 éves korától kezdte brutálisan verni és kínozni kezdte, és közben házimunkára, takarításra fogta be. A lány visszaemlékezései szerint gyakran sípcsonton rúgta, vagy víz alá nyomta a fejét a mosogatóban, közben pedig azt hajtogatta: "Nevetséges, hogy nem adtak hozzád használati utasítást".

Két évvel később aludt először a férfi ágyában, bilinccsel hozzá láncolva - írta. Szerinte ez sem a szexről szólt, inkább arról, hogy a férfinek "szüksége volt valakire, akit magához ölelhet". A lány arról is vall a könyvben, hogy neki is igénye volt az emberi közelségre, ezért korábban ő is kérte a férfit, hogy magához ölelje. A könyvben ugyanakkor azt írja, kezdettől sejtette, hogy fogvatartójának bomlott az elméje. "Egyszer azt mondta, hogy ő igazából egy gonosz egyiptomi isten a Csillagkapu címú scifi-sorozatból, aki fiatal férfiak testét szállja meg" - írja, hozzátéve, hogy szerinte a férfi valóban el is hitte ezt.

Félmeztelenül a kertben

Natascha Kampusch szerint fogvatartója már 12 évesen is szidta, kövérnek, rondának nevezte. 16 éves korára az ételadagjait lecsökkentette, folyamatosan éheztette, a lány szerint azért, hogy gyengévé és alázatossá tegye. Ekkortájt kezdte félmeztelenül dolgoztatni a házban, majd a kertben is: ezt a lány szerint részben azért tette, mert azt gondolta, hogy nem mer majd félmeztelenül kiszaladni az utcára, hogy megszökjön. "És ez így is volt" - írta.

"Néha kiállított a ház elé meztelenül, és üvöltözni kezdett velem, hogy fussak, meneküljek, menjek haza" - írta. Emlékei szerint azonban ilyenkor a földbe gyökerezett a lába. "A félelem, hogy egy idegen megláthat így, girhesen, sebesen, félmeztelenül, erősebb volt, mint a halvány remény, hogy valaki meglát, és elgondolkodik, hogy miért vagyok én ott".

Forrás: AFP

Kampusch a televízióban

Bár néha barátságos volt, fogvatartójának a lány szerint gyakran voltak dühkitörései, és ilyenkor helyzettől függően megdobta azzal, ami épp a keze ügyében volt: csavarhúzóval, cementes zsákkal, vagy épp késsel. Előfordult, hogy egy héten több mint 200-szor ütötte meg, amiről a lány feljegyzéseket is készített. "Két év után aztán passzív ellenállásba kezdtem: amikor ütésre emelte a kezét, elkezdtem magamat ütni, amíg azt nem mondta, hogy elég" - írta.

Öngyilkossági próbálkozások

A fogságról szóló könyv nyilvánosságra hozott részleteiben Kampusch arról is írt, hogy többször kísérelt meg öngyilkosságot 8 év alatt. 14 éves korában ruhákkal próbálta megfojtani magát, 15 évesen pedig megpróbálta felvágni az ereit egy varrótűvel, de egyik próbálkozás sem volt halálos. Az egyik öngyilkossági kísérletet azután hajtotta végre, hogy egy rádióműsorban hallotta a saját nevét. Egy eltűnt gyerekekről szólókönyv szerzője példálózott vele, mivel az ő esetében sem találtak sem forró nyomot, sem holttestet.

Ekkor - írja - úgy érezte, hogy csak az élete árán hagyhatja el a börtönét, ezért papírt és vécépapír-gurigákat tett a tűzhelyre, meggyújtotta őket, és várta, hogy megteljen a tüdeje füsttel. A füstben azonban köhögni kezdett, és eloltotta a tüzet. Amikor Wolfgang Priklopil másnap felfedezte a próbálkozást, a lány szerint düh és félelem keveredett benne, mert attól félt, hogy Natascha "mindent elront".