Nyomorba tért haza a chilei bányászok többsége

Régi, küzdelmes életéhez tér vissza a kimentett chilei bányászok többsége. Az adományok ellenére sokan közülük továbbra is nyomornegyedekben emelt viskójában laknak, bár vannak biztató kilátásaik. Történetük megfilmesítésére komoly ajánlatok érkeztek, és számottevő egyszeri segély is vár rájuk. Azt azonban nem tudni, mi lesz azzal a 300 kollégjukkal, akik nem rekedtek a föld alatt, viszont a társaság csődjével elvesztették munkájukat.

Az adományok, a várható könyvszerződés és a filmes ajánlatok ellenére a 33 chilei bányász többsége egyelőre régi, küzdelmes életéhez tért vissza. Hiába viselik a méregdrága, a múlt heti maratoni mentőakcióról szóló televíziós tudósítások révén emblematikussá vált, ajándékba kapott napszemüvegeiket, életük már közel sem ennyire csillogó.

Többségük továbbra is a Copiapó peremén fekvő, gyakran bűnözők uralta bádogvárosokban él. Munkájuk sincs, mivel az őket foglalkoztató bányavállalat csődöt jelentett a végzetes bányaomlás után, ami 69 napra élve eltemette őket.

A huszonharmadikként kiemelt Carlos Buguenót például felfújt nylonzacskókból készített díszítés - hozzátartozóinak nem volt pénze lufira - várta fából és bádogból összerótt otthonában, amelyet 16 rokonával oszt meg. A bolíviai születésű Carlos Mamani olyan környéken lakik, ahol se vízvezeték, se csatornázás nincsen. Vízért két, tőlük több saroknyira fekvő közkúthoz kell elgyalogolniuk a völgybe, majd visszakaptatni a domboldalban található bódéjukhoz.

A chilei kormány segítséget ígért a 33 bányásznak, és fejenként 12 ezer dollárnyi adomány (2,3 millió forint) is vár rájuk egy-egy bankszámlán, ám jövőjük egyelőre bizonytalan. Hét bányász szombaton sajtótájékoztatót tartott, amelyen átképzést és állami juttatásokat kértek, illetve magánélethez való jogukat követelték. Kettejük magánéletéből például gigantikus szappanopera kerekedett: egyikükről - Johnny Barriosról - kényszerű rabsága alatt derült ki, hogy csalta feleségét, a másikkal - Claudio Yanezzel, aki megfogadta, hogy feleségül veszi a tőle két gyereket szülő barátnőjét - pedig már hazatérte után szakított családja a kamerák kereszttüzében.

Biztató kilátások

Pedig a bányászoknak vannak biztató kilátásaik. Jelentős ajánlatokat kapnak történetük megfilmesítésére, és könyvben való megjelenítésére. Ezért aztán nem is nagyon nyilatkoznak arról, hogy mi minden történt odalent. Azt, hogy hallgatási fogadalmat tettek, el is ismerik, "nem beszélünk ezekről a dolgokról, amíg el nem jött az ideje" - mondta egyikük, Pablo Rojas. "Csoportosan akarunk könyvet összeállítani, és ebben mindent elmesélünk" - idézte a Guardian Ariel Ticonát, akinek szeptemberben született gyereke, miközben ő a bányában várta kimentését.

Arról, hogy mi minden történt odalent, csak néhány kósza pletyka szól. Az egyik szerint az augusztus 22-ét - amikor megtalálták őket a mentőegységek - megelőző napokon már annyira elkeseredtek, hogy megitták a bányában található járművek hűtőrendszerében található vizet. Egy sor parázs vita is kialakult, de ezekről nem árultak el részleteket. Volt, aki a hallgatási fogalmat úgy értelmezte, hogy arról nem beszél, mi történt, de arról igen, hogy mi nem. Mario Sepulveda, a bányászok szóvivője a brit Mail on Sunday-nek például tagadta azokat a pletykákat, hogy a 69 nap alatt a bányászok egymással szexeltek volna, de azt is mondta bizonyos dolgokról biztos, hogy soha nem fog beszélni, mert ezzel zavarba hozná a fiatalabb társait.

Van azonban olyan is, aki - megfelelő összeg ellenében - hajlandó lenne nyilatkozni történetük legsötétebb, első 17 napjáról. Jorge Galleguillos azt mondta, a hallgatási fogadalom nem kötelező érvényű.

Van, akinek ígéretes munkalehetősége akadt: Franklin Lobos egykori profi focistát a FIFA kereste meg azzal, hogy tartson motivációs előadásokat, a bolíviai születésű Mamaninak személyesen Evo Morales bolíviai elnök ajánlott munkát. Van azonban olyan is, aki továbbra is bányászkodni akar. "Ez a munkám. Én így keresem meg a pesóimat. Egy vakond vagyok, és akkor vagyok boldog, ha a föld alatt lehetek" - mondta Omar Reygadas.

Mi lesz a többiekkel?

A San Jose bányát az omlás miatt nem lehet tovább művelni, több kimentett bányász azonban kapott munkalehetőséget távolabb működő bányatársaságoknál.

Azt azonban nem lehet tudni, mi lesz azzal 300 emberrel, akik szintén ebben a bányában dolgoztak, de nem estek csapdába. Nekik ugyanúgy megszánt a munkahelyük. Közülük többen azzal fenyegetőznek, hogy a mentés alatt aggódó hozzátartozókhoz hasonlóan tábort vernek a mentőakció helyszínén, amíg meg nem kapják végkielégítésüket.