Durva halálesetek bolygatták fel Disney mesevárosának nyugalmát

Századfordulós idill, szappanpehely műhó, cukormázas dalok, egy rejtélyes gyilkosság és egy erőszakos öngyilkosság, valamint a társadalom utópia iránti olthatatlan vágya. Így veszett el a Walt Disney társaság által az 1990-es években felépített képeslapvároska, Celebration ártatlansága hálaadás idején.

A floridai Celebrationben minden adott ahhoz, hogy aki ideköltözik úgy érezze, az élet örök vidámság. Van itt bolhapiac, kézműves fesztivál, különleges autók felvonulása, októberfeszt, amerikai pite fesztivál, kutyaszépségverseny, évente kétszer pedig az innen alig tízpercnyi autóútra fekvő Disney World tart végkiárusítást kifutó, el nem kelt ajándéktárgyakból.

Függetlenség napján nagy tűzijátékot rendeznek, az őszi időszakban barna műlevelek, télen pedig hópelyheket jelképező szappanpehely hullik a főtér kandelábereire szerelt alkalmatosságokból (Florida a szubtrópusi időjárási övezetben fekszik, télen sincs hidegebb 20 Celsius-foknál) miközben a juharfák ágai közé rejtett hangszórókból cukormázas karácsonyi dalok szólnak, és a főtéren kialakított műjégpályán gyerekek korcsolyáznak.

A Walt Disney szórakoztatóipari vállalkozás által az 1900-as évek elejének stílusában másfél évtizede felépített tízezres képeslapvároskát úgy igyekeztek megtervezni, hogy előtérbe helyezzék a sétát és a kerékpározást az autózással szemben, a szomszédolást az elzárkózással szemben. A tóparti sétányon hintaszékeket helyeztek el a megfáradt sétálóknak (amelyeket senki sem lopott el, pedig nem voltak leláncolva).

A sztárépítészek által megálmodott középületekkel készülő új városka iránt annak idején akkora volt az érdeklődés, hogy a New York Times szerint 1995-ben négyezer ember fizetett be arra a sorsolásra, amelyen jogot szerezhetett arra, hogy kifizesse az első 500 lakás valamelyikének 25 százalékkal a piaci ár fölé belőtt vételárát.

Összeomlott az idill

A zömében jómódú fehérek lakta mesevároskát azonban, 14 évvel megalapítása után úgy tűnik utolérte a zord valóság. Az USA-ban az egyik legjelentősebb ünnepnek számító hálaadás után az Idlewyld nevű épület egyik földszinti lakása körül kihúzott sárga rendőrségi szalag durván ellenpontozta a közeli főtér dús karácsonyi dekorációit. Előzőleg a lakás tulajdonosát - Matteo Giovandittót, egy 58 éves korábbi tanárt - holtan talált meg szomszédja, aki - miután több napja nem látta a férfit -, előbb bejelentést tett a rendőrségen eltűnéséről, majd a következő napon rányitotta az ajtót. A férfi holtan feküdt a konyhapadlón, le volt takarva egy pokróccal.

Giovandittót meggyilkolták, bár a tettesről egyelőre nincs információ, és a rendőrség azt sem közölte, hogyan lelte halálát. A férfi autóját, egy fekete Corvette-et valamivel később találták meg 16 kilométerrel odébb. Sok bizonyítékot is találtak, de részleteket nem közöltek. Ez volt az első gyilkosság a kisváros megalapítása óta, ami meglehetősen feldúlta a helyieket. A rendőrség azzal igyekeztek hűteni a kedélyeket, hogy elszigetelt jelenségről van szó.

Nem telt el két nap és újabb hajmeresztő esemény történt. Egy családapa, az 52 éves Craig Foushee előbb rálőtt a rendőrökre, majd maga ellen fordította a fegyvert. A munkahelye elvesztése és válása miatt elkeseredett, fegyverrel fenyegetőző férfi miatt kellett a rendőrségnek lezárni több lakótömböt, bezárni egy iskolát, elhalasztani a helyi golfklub koktélpartiját, a környék fölött keringő helikopterek pedig megzavarták a városka utcáin lovaglókat és díszes hintókon kocsikázókat. Kommandósokat hívtak, akik korábban legfeljebb a helyi cserkészklub vendégeként jelentek meg bemutatókon.

Most élesben mutathatták meg mit tudnak. Múlt csütörtökön tizennégy órás huzavona, a férfi által leadott pár lövés, egy felderítő robot és több könnygázgránát bevetése után végül behatoltak a házba, ahol holtan találták Fousheet, aki öngyilkos lett. A rendőrség gyorsan jelezte, hogy a két bűncselekménynek nincs köze egymáshoz, de a városka makulátlannak tetsző hírnevén ez már nem segített.

Üreges valóság

"Mintha Manhattanben lennénk" - mondta a New York Timesnak Vince Cassaro, aki 12 éve költözött a településre New Yorkból. Az eseményekről számos televízió, újság és internetes híroldal számolt be, kiemelve, hogy ez az első gyilkosság a Disney által épített mintavárosban. Pedig az amerikai lap szerint nem ezek voltak az első bűnesetek. 1998-ban történt például egy fegyveres rablás, és azért elő-előfordultak biciklilopások is, volt pár csúnya válás, családon belüli erőszak.

Az események azokat tűnnek igazolni, akik előszeretettel hasonlítják a Stepfordi feleségek című film túlságosan is ideális kisvárosának művi világához a települést. "Nagyon stepfordi feleséges az egész" - írta Gillian Maden, a Daily Mail halálesetekről szóló cikkének egyik hozzászólója, aki többször járt már Celebrationben. "Minden naplementekor 'havazik' - szappanpehely hullik a 'viktoriánus' lámpaoszlopokról, és a folyamatos zene megőrjít. Minden szeplőtelenül tiszta, és manikűrözött - minden egyes fűszál. Kísérteties! Az összes középület olyan, mintha polisztirolból készült volna. Úgy tűnik, mintha kőből lenne, de ha megérinted, kiderül, hogy üreges."

Az illúzió ára

Ráadásul a pénzügyi válság különösen kellemetlenül érintette az itteni lakástulajdonosokat. Az egykor nyolcszázezer-egymillió dollárért (166-200 millió forint) forgó ingatlanok alig feleannyit érnek. Már szinte minden utcában találni egy-egy elhagyott házat, a helyi filmszínház pedig pont hálaadás napján zárta be kapuit - írja a New York Timesnak Douglas Frantz és Catherine Collins, akik több évig laktak itt gyerekeikkel, és könyvet is írtak a településről.

"A sajtóban a celebrationi erőszakos eseményekről megjelent híradások hulláma sokkal többet mond el a társadalom elérhetetlen utópia iránti kitartó vágyáról, mint magáról a városról. Az itt lakók régóta (...) tudják, hogy még a Disney által felépített városban sem él mindenki boldogan, amíg meg nem hal" - írta a házaspár a New York Timesnak.

Van azonban, aki másképp gondolja. Jim Zimmer, aki Atlantánban és Celebrationben is fenntart egy-egy házat, azt nyilatkozta a New York Timesnak, hogy jó ok van arra, hogy ne nagyítsák fel túlságosan a bűnesetek jelentőségét. "Ingatlanjaink értéke érdekében szükségünk van az illúzióra."