Így lett világraszóló botrány egy állítólagos verésből - Svájc és Líbia konfliktusának története

Szobalányok állítólagos bántalmazásával indult, de éveken át tartó, földrészeken átívelő konfliktussá fajult Svájc és Líbia között egy diplomáciai bonyodalom, amely csak most látszik rendeződni. Előbb a svájciak vették őrizetbe a líbiai elnök fiát, majd a líbiaiak tartóztattak le két svájci üzletembert, akik közül a második hétfőn tért haza az afrikai országból.

Hétfőn hajnalban leszállt Zürichben az a repülőgép, amely a Líbiában két évig fogva tartott svájci üzletembert, Max Göldit szállította haza. A svájci ABB elektronikai mérnöki konglomerátum líbiai vezetőjeként dolgozó Göldit egy másik svájci állampolgárral, egy építőipari vállalkozás menedzserével, Rasid Hamdanival együtt vették őrizetbe még 2008 júliusában. Göldi közel két éven keresztül nem hagyhatta el az országot, ebből 18 hónapot várt az ítéletre, majd 4 hónapot töltött börtönben.

A líbiai hivatalos álláspont szerint vízumszabályok megsértése és törvénytelen gazdasági tevékenység miatt nem mehetett haza, de az ügyről szóló sajtóbeszámolók kész tényként kezelik, hogy Göldi esete összefüggésben van a Bern és Tripoli között kialakult feszült diplomáciai vitával.

Az incidens

Max Göldit és társát alig négy nappal az után tartóztatták le, hogy a genfi hatóságok 2008 júliusában eljárást indítottak Moammer Kadhafi líbiai elnök fia ellen. Hannibal Kadhafit és feleségét két alkalmazottjuk vádolta meg azzal, hogy a pár fizikailag bántalmazta őket. A két szobalány a család saját személyzetéhez tartozott, együtt utaztak az elnök fiának családjával Genfbe.

Kadhafit és feleségét két napig tartották fogva a hatóságok, ám az óvadék kifizetése után elengedték őket. A feljelentők nem sokkal később visszavonták vádjaikat, ugyanis peren kívüli egyezséget kötöttek a Kadhafi családdal - írta a Reuters, hozzátéve, hogy a líbiai hatóságok a Kadhafi-házaspár letartóztatása után pár nappal bejelentette az egyik alkalmazott testvérének eltűnését. Az nem világos, hogy a történtek összefüggésben állnak-e egymással.

Kadhafinak nem ez volt az első rendőrségi ügye külföldön: 2005-ben négyhónapos felfüggesztett börtönbüntetést kapott Franciaországban, mert megütött egy terhes nőt, ráadásul illegálisan hordott magánál fegyvert.

A 2008-as incidens látványos hatással volt a Svájc és Líbia közötti kereskedelmi kapcsolatokra is, az afrikai ország ugyanis felfüggesztette a Svájcba irányuló olajexportját, ráadásul több mint 900 milliárd forint értékben vonta ki bankbetéteit az alpesi országból. Ez érzékenyen érintette Svájcot, ugyanis olajimportjának nagy része Líbiából származik.

A helyzet tovább súlyosbodott, amikor egy svájci napilap, a The Tribune de Genéve nyilvánosságra hozta a Hannibal Kadhafi letartóztatása során készített rendőrségi képeket, amelyeken az elnök fia rendkívül előnytelenül: kócosan és riadtan szerepel. A képek állítólag a rendőrségtől szivárogtak ki. Egy genfi bíróság utóbb kimondta, hogy a képek megjelentetése személyiségi jogokat sértett, és ezért kártérítést ítélt meg a líbiai elnök fiának, amit Svájc 2010 márciusában ki is fizetett volna, ám ezt Hannibal Kadhafi nem fogadta el, mondván hogy nem pénzügyi kártérítést, hanem igazságot követel. Korábban azonban a líbiai vezetés követelt már kártérítést a genfi kantontól, a genfi hatóságok "aránytalan" intézkedése miatt, 500 ezer svájci frank értékben.

Az egyezség

Mindeközben a líbiai és a svájci vezetés is a legfelsőbb szinten foglakozott a két üzletember ellen folyó eljárással. Bár Svájc sokáig kitartott álláspontja mellett, miszerint nem jár különleges elbánás a Kadhafi-házaspárnak, végül engedett a bocsánatkérésre vonatkozó líbiai nyomásnak. Hans-Rudolf Merz svájci elnök személyesen utazott el Líbiába, és kért bocsánatot a Kadhafi elnök fiát ért sérelmek miatt, majd a probléma megoldására egy bizottság felállítását kezdeményezte. Ezt a lépést a líbiaiak is pozitívan értékelték, és rövid ideig úgy tűnt, hogy a két svájci üzletember megkapja a kiutazási engedélyt az országból. Az értük indított gép végül mégis nélkülük tért haza, ugyanis a líbiai vezetés, annak ellenére, hogy írásban garantálta a vízumot, végül mégsem adott időben kiutazási engedélyt. Ezt azzal indokolta: nem akarták, hogy az üzletemberek svájci kormányzati repülővel távozzanak az országból.

Ennek következtében újra megromlottak a kétoldalú kapcsolatok Bern és Tripoli között. Az eset legnagyobb vesztese Merz elnök lett, akit sokan kritizálták a svájci sajtóban, amiért utólagos eredmény nélkül követte meg Líbiát. A svájci külügyminisztérium a történtek hatására bejelentette, nem ajánlja állampolgárainak, hogy Líbiába utazzanak. Mindeközben Göldit és Hamdanit a líbiai hatóságok visszavitték a svájci nagykövetségre, ahonnan két hónappal korábban ismeretlen helyre szállították őket. Khaled Kaim líbiai alelnök ezt azzal indokolta a svájci Neue Zürcher Zeitung nevű lapnak, hogy egyes svájci politikusok szerinte kommandós mentőakciót terveztek.

A feszültséget nem enyhítette az sem, hogy Svájc 2009 őszén megtiltotta a minaretek építését az országban, aminek hatására az iszlám vallású Kadhafi elnök "istentelennek nevezte" Svájcot, sőt később dzsihádot és teljes gazdasági embargót hirdetett az alpesi ország ellen.

Az ítélet

Líbiában 2009 decemberében megszületett egy bírósági ítélet, amely16 hónapos börtönbüntetést, illetve pénzbírságot rótt a két svájci üzletemberre. Ezt az ítéletet az Amnesty International nemzetközi jogvédő szervezet igazságtalannak nevezte, és a líbiai bíróság végül új tárgyalást is kezdeményezett.

A második tárgyalást több héten keresztül halasztani kellett, ugyanis a két férfi nem volt hajlandó elhagyni a svájci nagykövetséget. Végül a procedúra 2010 januárjában a vádlottak számára félsikerrel végződött: a líbiai bíróság felmentette Hamdanit, így a 68 éves férfi megkapta a kiutazási engedélyt. Göldit viszont nem engedték el, bár büntetését jelentős mértékben 16-ról 4 hónapra csökkentették.

Líbia mindezek után ultimátumot adott Svájcnak, hogy adja ki a követségén tartózkodó Göldit, mert ha nem, akkor megteszik a szükséges intézkedéseket. Ezt nem részletezték, ám az AFP hírügynökség jelentése szerint szokatlanul sok rendőr érkezett abban az időben a követséghez. Göldi 2010. február 22-én hagyta el a nagykövetséget, és vonult be a börtönbe. Pont akkor, amikor Hamdani az engedély birtokában Tunézia felé vette az irányt.

Nemzetközi segítség

A konfliktus ezzel együtt még tovább mélyült, és már más országokat is érintett. Svájc írt egy 188 fős feketelistát, amin a Kadhafi családot is beleértve több magas beosztású líbiai politikus is helyet kapott. A listán szereplő személyeknek megtiltották a belépést Svájcba, ami a schengeni zóna következtében az összes uniós országra is kiterjedt. Erre Líbia is hasonló intézkedéssel válaszolt: megtiltotta a belépést a területére az összes schengeni ország állampolgárának.

A vezető európai energetikai cégeket érdekeik Líbiához kötik - nyilatkozta a Reutersnek az afrikai ország állami energiavállalatának vezetője -, így a beutazási tilalom több európai országot is kellemetlenül érintett. Részben ez vezetett oda, hogy összehívták az uniós külügyminiszterek tanácsát, így európai szintre emelkedett az ügy. Ez felgyorsította az események alakulását, ugyanis helyzetbe került többek között Olaszország vagy a soros EU-elnök Spanyolország, amelyek kapcsolataik révén közvetíteni tudtak a két fél között. Az ő segítségükkel indultak meg tárgyalások az EU, Líbia és Svájc között a konfliktus rendezésére.

Forrás: AFP/Mahmud Turkia

Hannibal Kadhafi és Max Göldi

Eközben Max Göldit váratlan meglepetés érte: meglátogatta a börtönben Hannibal Kadhafi. A két férfi négyszemközt beszélgetett egymással, ám később Göldi ügyvédje úgy tájékozatta a sajtót, hogy a líbiai elnök fia megígérte a svájcinak, felhívja és megnyugtatja az édesanyját. Hannibal Kadhafi korábban is meglehetősen előzékenyen kezelte Göldi ügyét, például kifejezte együttérzését a svájci ügyvédjének.

A kompromisszum

Március végére a közvetítő államok nyomására sikerült eredményt elérni, így több év után először enyhülés következett be a két ország között. Bern és Tripoli is véget vetett a vízumkorlátozásoknak, így helyreálltak az EU számára fontos észak-afrikai kereskedelmi kapcsolatok. Eközben folytak a tárgyalások Göldi szabadon bocsátásáról is, melyről akkor már a német külügyminiszter, Guido Westerwelle is úgy nyilatkozott, hogy késedelem nélkül meg kell történnie.

Hatással volt a tárgyalások menetére az is, hogy a svájci bíróság elismerte: a genfi The Tribune de Genéve lap illegálisan közölt fotókat Hannibal Kadhafiról, így meg kellett jelentetnie egy helyreigazítást.

Végül június 12-én a büntetési idő lejártával a líbiai hatóságok elengedték Max Göldit és a kiutazási engedélyét is megkapta. A férfi annak a megállapodásnak az aláírása után hagyhatta el Líbiát, amelyet Svájc spanyol és német tanúk előtt kötött az afrikai országgal. Az egyezmény értelmében az alpesi ország belement abba, hogy egy nemzetközi bizottság vizsgálja ki Hannibal Kadhafi 2008-as letartóztatásának körülményeit. Továbbá az egyezmény értelmében Svájcnak bocsánatot kellet kérnie az újságokban megjelent fotók miatt, és a genfi kanton kormányának is el kellett ismernie a felelősségét.

Sokkal több ideig tartott, mint vártuk, de még ennél is tovább elhúzódhatott volna - kommentálta Micheline Calmy Rey svájci külügyminiszter az ügy rendeződését. A Svájcba hétfőn hajnalban hazatért Max Göldi ennél tömörebben fogalmazott, és azt mondta, "fáradtan, de mégis boldogan" érkezett meg.

Albert Ákos