A magyar, aki talán szembeszáll Obamával

Eddig a háttérből figyelte George Pataki a republikánusok készülődését a 2012-es elnökválasztási kampányra, de az utóbbi hetekben egyre többször merül fel a neve lehetséges indulóként, és most már ő sem zárkózik el tőle annyira mereven, mint korábban. New York állam korábbi magyar származású kormányzója kemény kampányolóként ismert, indulása biztosan színesítené az egyelőre nehézkesen induló választási küzdelmet.

Megy egy hirdetés mostanában arról, hogy mekkora veszélyt jelent az Egyesült Államok számára a hatalmas, rekordméretű adóssága. Önmagában nincs ebben semmi különös, sok különböző szervezet igyekszik felhívni erre a figyelmet. Ennél a konkrét hirdetésnél azonban van két érdekes tényező. Az egyik az, hogy a reklámot New Hampshire államban sugározzák, amely a jövőre esedékes elnökválasztást megelőző előválasztási folyamat egyik fontos állomása. Így azok a politikusok, akik már bejelentették vagy még csak tervezik az indulásukat, nagy erőkkel koncentrálnak a New Hampshire-iek meggyőzésére, illetve érdeklődésük felkeltésére.

A másik figyelemre méltó tényező, hogy a reklámot a No American Debt nevű szervezet készíttette, amelynek alapítója ismert politikus: George Pataki, New York állam korábbi kormányzója. Pataki nemcsak megrendelője a hirdetésnek, hanem szerepel is benne, az utolsó másodpercekben ő szólítja fel az amerikaiakat arra: "Csatlakozz hozzánk! Tudjuk, hogy képesek vagyunk helyesen cselekedni."

Ezzel a szerepléssel az utóbbi hetekben felerősödtek a találgatások, amelyek szerint Pataki azt tervezi, hogy beszáll az elnökválasztási kampányra felsorakozó republikánus mezőnybe. Barack Obama jelenlegi elnöknek várhatóan nem lesz kihívója saját pártján belül, a republikánusoknál viszont nyílt a verseny, és a jövő év elején kezdődő előválasztáson kemény küzdelem várható.

"Soha azt, hogy soha"

Patakit már tavaly is a lehetséges jelöltek között emlegette többek között a New York Times, később azonban kikerült a felsorolásokból. Nem tette meg az ilyenkor szokásos lépéseket (kampánycsapat építése, adománygyűjtés beindítása, úgynevezett tapogatózó bizottság felállítása), és áprilisban a No American Debt elindításakor ki is jelentette, hogy nem akar indulni az elnökválasztáson. Igaz, tapasztalt politikushoz méltóan nyitva hagyta a kérdést azzal a megjegyzéssel, hogy "elég ideje vagyok már a politikában ahhoz, hogy tudjam, soha ne mond azt, hogy soha".

Úgy tűnik, hogy most értelmet is nyer ez a néhány héttel ezelőtti mondat, Pataki ugyanis visszakerült a sajtóban emlegetett lehetséges indulók közé. "A nagy New Hampshire-i rablótámadás" - ezzel a címmel közölt például cikket a Time oldalán Mike Murphy republikánus tanácsadó, aki szerint Pataki nem kevesebbre készül, mint hogy, úgymond, ellopja az apró észak-keleti államban tartandó választást. Először is bekerül a tévébe egy jól hangzó üzenettel (az államadósság most tényleg forró téma, a választók egyik legnagyobb aggodalma a felmérések szerint), majd szépen elkezd egyre feljebb lépkedni a felmérésekben, és hagyja, hogy a média szépen ráharapjon erre a jó kis történetre, végül pedig beindítja a pénzgyűjtést is a New York államban meglévő kapcsolati hálójára alapozva. Nagyjából így néz ki Murphy gondolatmenete, és ugyan maga a szerző is elismeri, hogy ez bizonytalan kimenetelű játszma, egyáltalán nem lehetetlen vállalkozás.

Változó terep

Amikor Pataki áprilisban arról beszélt, hogy nem akar indulni, akkor még több meghatározó politikus is lebegtette a döntését. Ilyen volt például a 2008-ban is próbálkozó Mike Huckabee, aki minden felmérés szerint az egyik legnépszerűbb potenciális jelölt volt. Ott volt aztán Mitch Daniels indianai kormányzó is, akit befolyásos republikánus háttéremberek győzködtek arról, hogy szálljon be a versenybe. Végül azonban mindketten úgy döntöttek, hogy nem indulnak el, mire egyből meg is kezdődött a fanyalgás a republikánus oldalon arról, hogy mennyire vérszegény a jelenlegi mezőny. Valóban nem tűnik igazán erősnek, a komolyan vehető jelöltek mindegyikének van valamilyen nyilvánvaló gyenge pontja.

A felmérések szerint legnagyobb támogatottsággal rendelkező Mitt Romney-t azért érik támadások, mert Massachusetts állam kormányzójaként olyan egészségügyi reformot fogadtatott el, amely kísértetiesen hasonlít a republikánusok által ősbűnnek tartott Obama-féle egészségügyi törvényhez. Newt Gingrichet épp most hagyta ott a teljes stábja, miután az egykori képviselőházi elnök inkább hallgatott a feleségére, mint a saját tanácsadóira. Tim Pawlenty egykori minnesotai kormányzót a lakosság kevesebb mint fele ismeri, Jon Huntsman pedig azért kap kényelmetlen kérdéseket, mert az elmúlt két évben Obama nagyköveteként szolgált Pekingben.

Huckabee és Daniels visszalépését sokan azzal magyarázták, hogy úgy látták, nincs sok esély Obama legyőzésére, miután az elnök az elmúlt fél évben több törvényhozási győzelmet is aratott, és az ő döntése eredményeként végeztek amerikai kommandósok a főellenség Oszama bin Ladennel. A június elején közzétett májusi adatok azonban azt mutatták, hogy a várakozásokkal ellentétben megtorpant a munkahelyteremtés, és az aggasztóan magas szinten (9 százalék körül) álló munkanélküliség még nőtt is. Ez felerősítette az Obama alkalmatlanságáról szóló bírálatokat, a Fehér Ház pedig hónapok óta először védekező pozícióba szorult.

Ezek után nem csoda, hogy sok politikai elemző számol azzal, lesznek még olyan republikánusok, akik beszállnak az elnökválasztási versenybe. Köztük lehet George Pataki is, aki június 3-án úgy nyilatkozott az NBC-nek, esetleges indulása függ attól, hogy a jelenlegi republikánus mezőny tagjai előállnak-e valamilyen komoly és szilárd alapon álló hiánycsökkentési programmal. A Wall Street Journal pedig már május végén arról írt, hogy korábbi kampányainak tanácsadói próbálják meggyőzni Patakit az indulásról. Egyik tanácsadó szerint az egykori kormányzó jól tudná pozicionálni magát azzal, hogy ugyan költségvetési ügyekben keményvonalas konzervatív, viszont egy alapvetően demokratákhoz húzó államot vezetett 12 éven át.

A magyar kapcsolat

Ha Pataki tényleg az indulás mellett dönt, az persze megnövelheti az érdeklődést az eddig langyos kampány iránt itt, Magyarországon is. A politikus apai nagyapja Debrecenből vándorolt ki az Egyesült Államokba a múlt század elején, és a magyar örökséget George Pataki is őrzi. Számos alkalommal járt Magyarországon, tavaly például ő is részt vett az iszapkatasztrófa után indított nemzetközi adománygyűjtésben. 2008-ban megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje a csillaggal kitüntetést.

Pataki 1945-ben született, és a New York állambeli Peekskillben a nagyapja által alapított családi farmon nőtt fel. Jogot tanult a csúcsegyetemeknek számító Yale-en és a Columbián, majd egy neves New York-i ügyvédi irodánál, a Dewey Ballantine-nál kezdett dolgozni. Politikai karrierje azzal indult, hogy Peekskill polgármesterének választották, majd bekerült az állami törvényhozásba. Országos ismertséget akkor szerzett, amikor az 1994-es kormányzóválasztáson nagy meglepetésre legyőzte a hivatalt addig betöltő Mario Cuomót (a jelenlegi New York-i kormányzó, Andrew Cuomo apját), a demokrata párt balszárnyának meghatározó figuráját.

Tapasztalt kampányoló

Pataki győzelmét kemény küzdelem előzte meg. A New York magazin akkori cikkei szerint a politikust ellenfelei azzal vádolták, hogy negatív kampányt folytat, és suttogó propagandával hazugságokat terjeszt riválisairól (állítólag ez történt már a peekskilli polgármester-választásnál is, ahol az addigi városvezetőről az kezdett el terjedni, hogy sokat iszik).

Az 1994-es kormányzóválasztás egyik fő témája a halálbüntetés alkalmazása volt. Cuomo ellenezte, Pataki viszont teljes mellszélességgel támogatta. Cuomót sikerült (hasonlóan az emlékezetes 1998-as Willie Horton-ügyhöz hasonlóan) puhánynak beállítani annak az ügynek a felemlegetésével, amikor egy Arthur Showcross nevű gyerekgyilkost idő előtt kiengedtek a börtönből, és később újabb gyilkosságokat követett el. Mindez Cuomo hivatali ideje alatt történt, így Patakiék őt nevezték meg felelősnek. (Később Pataki idején bevezették a halálbüntetést New York államban, de 2004-ben egy bírósági döntés megsemmisítette az erről szóló törvényt.)

Az 1994-es kampány emlékezetes maradt egy olyan esemény miatt is, amely akár tényező lehet a mostani elnökválasztáson is. A város akkori republikánus polgármestere, Rudy Giuliani ugyanis a kampány kellős közepén úgy döntött, hogy nem a párttársát, vagyis Patakit, hanem a demokrata Cuomót támogatja. Ez hatalmas megdöbbenést váltott ki (a New York magazin akkori cikke szerint az ilyen pillanatok éltetik az idősödő politikusokat), és persze egyúttal eldöntötte azt is, hogy Giulianiból és Patakiból politikai ellenségek lettek.

Azóta Giuliani is kikerült a polgármesteri székből, de most vannak olyan találgatások, hogy esetleg ő is beszáll az elnökválasztási kampányba (ő maga egyelőre úgy nyilatkozik, hogy nem zárja ki az indulást). Ha így lesz, és Pataki is az indulás mellett dönt, akkor egy nyomós okkal több szól majd amellett, hogy érdemes lesz követni ezt az egyelőre lagymatagon kezdődő elnökválasztási kampányt.