"Az emberek hajnalban kezdenek vándorolni, ezernél is többen nap mint nap. Kimerültek, betegek és éheznek, de el akarnak jutni ide, a világ legnagyobb menekülttáborába" - írja riportjában a New York Times Észak-Kenyában tartózkodó tudósítója, Jeffrey Gettleman, ahol 380 ezer ember él a dadaabi táborban.
A menekültek az elmúlt 60 év legsúlyosabb szomáliai aszálya miatt vándorolnak Kenyába. Sokan hetek óta gyalogolnak az úton, amelyen nyüzsögnek a banditák és a különböző fegyveres csoportok. Mire megérkeznek a táborba, alig bírnak állni, beszélni vagy akár csak nyelni.
"Egész nap és egész éjjel mentem. Nincs étel, ahonnan jövök" - suttogta a New York Times tudósítójának egy kisfiával érkező nő, akinek már három gyermeke éhen halt. Mivel Dél-Szomáliában gyakorlatilag megszűnt a központi állam, az iszlamista militánsok tavaly kiűzték a nyugati segélycsoportokat, így a helyiek számára az utolsó segítség is megszűnt az aszály és a kiszáradó föld ellen.
A militánsok csak most kezdik visszahívni a segélyszervezeteket, miután világossá vált, hogy Szomáliában hárommillió embert, Afrika szarvánál még hétmillió embert fenyeget az éhhalál. Ennek ellenére kevés szervezet tér vissza, mivel amerikai aggodalmak szerint az al-Kaida egyik helyi szövetségese miatt Szomália lehet a terrorizmus gyújtópontja - olvasható a riportban.
A szomáliaiak azonban nem várnak a segélyszervezetekre, egyes becslések szerint több százezren vándorolnak Kenyába és Etiópiába. A kenyai kormány szerint azonban nincs ekkora kapacitásuk a menekültek fogadására, emiatt nem engedélyezik az ENSZ-nek, hogy Dadaab mellett megnyissák a 15 millió dollárból felépült új tábort, pedig minden elkészült, hogy fogadni tudjanak negyvenezer menekültet.