"Meghalt háromezer ember. Na és?" - Régi iratok karcolják össze Gorbacsov imázsát

Volt, hogy lepaktált a keményvonalasokkal, volt, hogy félrevezette nyugati kollégáit, és volt, hogy érdekből barátkozott, majd anyagi és erkölcsi támogatásért kuncsorogott. Ilyen volt valójában az eddig elvhű reformerként számon tartott Mihail Gorbacsov utolsó szovjet pártfőtitkár, legalábbis ezt mutatják azok az archív iratok, amelyeket a német Spiegel magazin hozott nyilvánosságra.

Sokan a nyugati országokban máig úgy tekintenek Mihail Gorbacsov egykori szovjet pártfőtitkárra, mint arra a békés reformerre, aki nem szállt szembe erővel a Szovjetunió felbomlásával, és így megnyitotta az utat a berlini fal leomlása előtt. Pedig a szovjet birodalom 1989 és 1991 közötti felbomlásának idején több olyan véres esemény is volt, amelyben máig nem feltétlenül pozitív szerepet játszott a peresztrojka (átalakulás) és a glasznoszty (politikai nyitás) atyja.

Erre azokból a dokumentumokból - egykori külföldi vezetőkkel folytatott beszélgetésekről készült feljegyzésekből, hangfelvételekből, tanácsadók kézzel írt javaslataiból, nagykövetek bizalmas jelentéseiből - derül fény, amelyek Gorbacsov hivatali idején keletkeztek, és amelyeket a politikus alapítványa őriz az egykori szovjet pártfőtitkár 1991. december 25-i távozása óta.

A szélesebb közvélemény számára nem hozzáférhető dokumentumok megőrizték a kommunista rendszer végjátékát, minden ügy megtalálható köztük, amelyekkel a szovjet rendszer megreformálásának feladatát felvállaló Gorbacsov szembesült hivatali ideje alatt - írja internetes kiadásában a német Spiegel magazin, amely hozzáfért a szóban forgó iratok jelentős részéhez.

Az afgán háborútól Alla Pugacsováig

Az iratok között vannak feljegyzések, amelyek az afganisztáni háború befejezésének lehetőségeiről, vagy éppen a zsidók nagyszámú kivándorlásának kezeléséről informálják a főtitkárt, például arra intve őt, ne találkozzon Jasszer Arafat palesztin vezetővel ("semmi konkrétum nem várható tőle"), vagy miért kerülje el, hogy börtönbe zárás helyett inkább fogadja a Kremlben Mathias Rustot, azt a német fiatalt, aki 1987-ben kisrepülőgépével a moszkvai Vörös térig repült ("pszichikai állapota megkérdőjelezhető").

Találhatók köztük a keletnémet kommunista párt vezetésében dolgozó informátorok jelentései is arról, hogy milyen rossz a helyzet az országban, és hogy kire lehet még számítani a berlini politbüróból. Aprólékos jelentések vannak továbbá arról is, mit írt a francia Paris Match magazin Gorbacsov feleségéről, Raiszáról, vagy hogy Alla Pugacsova orosz énekesnő mit nyilatkozott egy német magazinnak a peresztrojkáról.

Gorbacsov 2009-ben

Az iratokból kiderül az is, mennyi probléma ütötte fel a fejét a megkövesedett rendszerben: a földművesek, a bányászok és az értelmiségiek is mozgolódtak, és demokratikus választásokat követeltek, és a moldovaiak, a baltiak, valamint a grúzok is lázadoztak az oroszokkal szemben, miközben a Varsói Szerződés lassan felbomlóban volt.

Titokban lemásolt iratok

Gorbacsov később több dokumentumot is felhasznált könyvei megírásához, de sok irat máig tabunak számít a Spiegel szerint. Részben azért, mert olyan döntésekhez vagy emberekhez kapcsolódnak, amelyekről és akikről ma sem szívesen beszél az egykori pártfőtitkár. A lap szerint azonban ezeket elsősorban azért tartották vissza, mert nem illenek abba a képbe, amelyet kialakított magáról Gorbacsov: a reform mellett eltökélt, a hatalmas országot saját ideái mentén átalakító államférfi imázsába.

A laphoz mégis eljutottak ezek az iratok egy fiatal, Londonban élő orosz történészkutatónak, Pavel Sztroilovnak köszönhetően, aki egy látogatás alatt titokban lemásolt körülbelül 30 ezer oldalnyi anyagot a Gorbacsov Alapítvány Leningrád sugárút 39. szám alatti archívumában tárolt dokumentumok közül, és megosztotta a lappal. A Spiegel szerint ezekből kiderül, a pártfőtitkár gyakran csak próbált lépést tartani az eseményekkel, és sokszor letért a helyes útról a káosz közepette. Kiderül az is, hogy gyakran volt szándékosan megtévesztő, és hivatalos kijelentéseivel szemben egyezségeket kötött a párt és a hadsereg keményvonalas tagjaival.

"Háromezer ember, na és?"

Gorbacsovot úgy könyvelik el, mint aki nem szállt szembe erővel a változásokat követelőkkel. Az iratokból azonban kiderül, hogy ez nem ilyen egyértelmű. A hírhedt 1989. április 8-9-i tbiliszi vérengzésről például - amikor a szovjet hadsereg egységei mérges gázt is alkalmazva szétvertek egy békés tüntetőkből álló csoportot, az akciónak húsz halálos áldozata (köztük tizenhét nő) volt - Gorbacsov azt állítja, nem tudott, csak utólag tájékoztatták róla, és máig azt mondja, "nagy rejtély", ki adta ki a parancsot.

Egy feljegyzésből ugyanakkor kiderül, hogy két nappal később, amikor találkozott Hans-Jochen Vogellel, a német Szociáldemokrata Párt akkori vezetőjével, megpróbálta igazolni a tbiliszi akciót. "Bizonyára hallott a grúziai eseményekről. A Szovjetunió hírhedt ellenségei gyűltek össze ott. Felrúgták a demokratikus folyamatot, provokatív jelszavakat skandáltak, sőt NATO-katonák behívását követelték. Keményen kellett fellépni ezek ellen a kalandorok ellen, hogy megvédjük a peresztrojkát - a mi forradalmunkat" - mondta a pártfőtitkár Vogelnek.

Gorbacsov Angela Merkel német kancellárral

1989 októberében pedig, amikor hírt kapott a központi bizottságban a pekingi Tienanmen téri vérengzésről, amelyben több ezer demonstráló vesztette életét, azt mondta, "Realistának kell lennünk. Meg kell magukat védeniük, ahogy nekünk is magunkat. Háromezer ember, na és?"

Hagyták magukat vezetni

Az iratok árnyalják Gorbacsov szerepét az 1990-ben és 1991-ben a függetlenséget követelő szovjet köztársaságokban zajló véres eseményekben is. A Spiegel szerint például úgy tűnik, a hadsereg és a titkosszolgálat nyomására jóváhagyta, hogy 1991 elején közvetlen elnöki irányítás alá vonják Litvániát. Január 13-án a szovjet hadsereg különleges egységei rohamozták meg a litván állami televízió vilniusi épületét, és megöltek tizennégy embert.

Két nappal előtte még azt mondta George Bush akkori amerikai elnöknek, hogy csak akkor lépnek közbe, ha vérontásra kerül sor, "vagy ha olyan zavargás kezdődik, amely nemcsak alkotmányunkat, de emberéleteket is veszélyeztet".

Gorbacsov és Helmut Kohl

A dokumentumok érdekes adalékkal szolgálnak Gorbacsov és Helmuth Kohl akkori német kancellár viszonyához is. Gorbacsov az NDK Erich Honeckert követő vezetőjének, Egon Krenznek 1989 őszén csak úgy jellemezte Kohlt, mint aki "nem egy nagy intellektuel, de bizonyos népszerűségnek örvend hazájában, főleg az egyszerű emberek körében". Ebben az időszakban kerülte is az NSZK-t, Kohlt pedig az amerikaiak szócsövének tartotta.

Amit Helmut Kohl is csak futólag említ

Kohlhoz való hozzáállása azzal párhuzamosan kezdett javulni, hogy a Szovjetunióban egyre romlott a helyzet, és Gorbacsovnak egyre nagyobb szüksége lett valakire nyugaton, akitől segítséget kérhet. A Spiegel szerint számtalan telefonbeszélgetést bonyolítottak le egymással speciális telefonvonalukon - a berlini fal lebontása, a két Németország egyesülése és NATO-tagságának lehetősége miatt neki lekötelezett Kohl szinte politikai tanácsadójává vált -, de ezekről Gorbacsov nem ír saját könyveiben, és Kohl is csak futólag emlékezik meg róluk.

Ezeknek a beszélgetéseknek a Spiegelhez került átírásaiból kiderül, Gorbacsov egyfolytában panaszkodott "Helmuth barátjának", az ekkoriban egyre népszerűbb Borisz Jelcinre vagy épp az ország romló gazdasági, illetve saját romló politikai helyzetére. Pénzért kuncsorgott, és megpróbálta meggyőzni, hogy vegye rá a nyugati államokat a Szovjetunió megmentésére. Volt, hogy arról győzködte Kohlt, ne fogadja hivatalosan a Németországba látogató Jelcint, de előfordult, hogy Hans-Dietrich Genscher német külügyminisztert kérte arra, hogy gyorsan intézzen el a Szovjetunió számára félmilliárd dolláros segélyt.