Egy kiskapuban bíznak a kárpótlásra váró vajdasági magyarok

A magyar kormány felvetette Szerbia európai uniós tagjelöltségének megvétózását a szerb kárpótlási törvény miatt, amely sok szerbiai magyart indokolatlanul zárhat ki a kárpótlásból. A volt Jugoszlávia területén államosított vagyonuk után kárpótlást igénylő magyarok egy kiskapuban bíznak, amelyet viszont könnyű bezárni.

Az EU-csatlakozási tárgyalások egyik feltételeként megjelölt törvény vezetett diplomáciai háborúhoz Magyarország és Szerbia között. A visszaszármaztatási és kárpótlási törvényt nagy többséggel fogadta el a szerb parlament szeptemberben, annak ellenére, hogy a Vajdasági Magyarok Szövetsége (VMSZ) már korábban jelezte, hogy nem ért egyet a törvény egyik pontjával.

A törvény szabályozza a kisajátított vagyon visszaadásának vagy a vagyonért járó kárpótlás törvényi feltételeit, módját és eljárási rendjét. A törvény szerint azok a vagyontárgyak adhatók vissza, illetve azokért jár kárpótlás, amelyeket Szerbia területén 1945. március 9. után vettek el tulajdonosaiktól, de a törvény hatálya kiterjed azokra is, akik vagyonukat Szerbia mai területén a holokauszt következtében veszítették el. A szerb vagyon-visszaszármaztatási liga szerint "csupán Vajdaságban 130 000 hold termőföldet, 8700 tanyát, 5500 házat, 430 gyárat, 2500 kisipari létesítményt, 550 vendéglőt, 90 szállodát és 12 termálfürdőt vettek el" - áll a Külügyminisztérium háttérintézménye, a Magyar Külügyi Intézet ezzel foglalkozó tanulmányában. A törvényt magyar politikusok többször bírálták arra hivatkozva, hogy a kárpótlásra nem tarthatnak igényt többek között azoknak a megszálló erőknek a tagjai, amelyek a második világháború idején Szerbia területén tevékenykedtek.

Mind az öt magyar parlamenti párt tiltakozott a törvény ellen, Németh Zsolt külügyi államtitkár szerint pedig olyan formában fogadta el a szerb parlament a törvényt, amely a kollektív bűnösség elvét "újból életre keltette". Az országgyűlés nemzeti összetartozás bizottsága pedig egyhangúlag fogadott el egy állásfoglalást hétfőn, amelyben rögzítették, hogy a kollektív bűnösség elvének ilyen formában való megjelenése súlyosan diszkriminatív a magyar közösséggel szemben.

"Nem két-három emberről van szó"

"Nem az egyéni felelősséget vizsgálják" - foglalta össze az [origo]-nak Varga László, a Vajdasági Magyar Szövetség parlamenti képviselője, hogy mit kifogásol pártja a törvényben. A képviselő szerint a törvény által emlegetett megszálló erőnek a magyar, a német és a bolgár hadsereg minősült abban az időben, és akit 1941 és 1945 között besoroztak, kikerül a törvény hatálya alól, függetlenül attól, hogy egyénileg felelős-e akármilyen bűncselekményért. Varga szerint a VMSZ célja, hogy elérjen egy olyan törvénymódosítást, amelynek az alapján minden esetben a kárpótlást kérő egyéni felelősségét vizsgálják.

A képviselő szerint ehhez a célhoz jelenleg két út vezet. Az egyik az, ha a szerb alkotmánybíróság elkaszálja a törvényt. A VMSZ a múlt hét pénteken fordult a testülethez azzal, hogy a törvény ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével, és több ponton megsérti Szerbia alkotmányát is. Varga szerint azonban "kicsi az esélye, hogy az alkotmánybíróság rövid időn belül dönt", ezért elsősorban a második lehetőség, a parlament általi változtatás valószínűbb.

A képviselő szerint a parlamentnek egyrészt lehetősége van a törvény módosítására, és szerinte "ez lenne a legjobb megoldás". Másrészt lehetőség van egy úgynevezett autentikus törvényértelmezésre, amely tulajdonképpen egy törvény általi értelmezése a kárpótlási törvénynek. A törvénymódosítás ellen szól azonban az, hogy Bozidar Djelic, a szerb kormány integrációs ügyekkel foglalkozó miniszterelnök-helyettese még október elején azt mondta, a szerb parlamentben nincs meg a többség ahhoz, hogy "egyenlőségjelet tegyenek azok közé, akik a fasizmus áldozatai voltak és azok közé, akik az adott pillanatban fegyveresen a fasizmus oldalán álltak".

Varga szerint nem tudni, hogy hány ember esik ki a törvény hatálya alól a vitatott pont miatt, mert nem tudni, hány embert soroztak be a háború alatt, de szerinte "nem két-három emberről van szó". "140 ezer kárpótlási kérelmet nyújtottak be eddig, ezek között a magyarság aránya akkora lehet, mint az össznépességen belül" - mondta Varga, aki szerint több ezer kérelemről van szó. A képviselő szerint az ismeretségi köréből többen érintettek, főleg idős emberek, akik a háború idején még csak 21 évesek voltak, vagy a leszármazottaik. Az érintettek nem szívesen beszélnek az ügyükről, leginkább azért , mert abban reménykednek, hogy a kérelem elbírálásánál nem fog kiderülni a honvédségi múltjuk, vagy mert "nem akarják feltépni a régi sebeket".

"A hozzánk forduló ügyfelek azt mondják, amikor bejönnek, hogy szeretnék letörölni a becsületükön esett foltot, de a fő céljuk az, hogy visszakapják a vagyontárgyaikat" - mondta az [origo]-nak a vajdasági Temerinben praktizáló ügyvéd, Horváth Endre. Horváthnak saját bevallása szerint van olyan esete, amelyben az ügyfél az új kárpótlási törvényre hivatkozva követeli vissza az elkobzott vagyontárgyait, és több kollégájáról is tudja, hogy szintén vannak hasonló ügyeik. Az ügyfelek azonban szerinte sem szívesen mutatják meg magukat, mert nem akarják felhívni a figyelmet a katonai múltjukra.

A vajdasági ügyvéd Vargához hasonlóan szintén problémásnak tartja a törvény vitatott pontját, mert az "egy objektív körülményt szab feltételül", konkrétan azt, hogy valaki honvéd volt-e abban az időben, vagy nem, holott akkor "standard magyar közigazgatás volt". "Természetes volt, hogy az emberek honvédnak mentek, ha behívták őket" - mondta az ügyvéd, ha nem mentek, akkor abból bajuk is származhatott volna.

Horváth szerint van egy másik probléma is a törvénnyel. Az állam a természetbeni kárpótlás helyett bizonyos esetekben államkötvényeket ad. Ez például akkor történhet, ha az állam már korábban magánosította a kérdéses földterületet, vagy az közhasznú feladatot lát el, így nem tudja visszaadni annak, akitől korábban elkobozták. "Kötvényt maximum 500 ezer euró értékben adhatnak" - mondta Horváth, tehát ha valakitől 1 millió euró értékben koboztak el vagyontárgyat, akkor ő veszít az ügyleten. "Most egy hold föld Temerinben 5000 euróba kerül, a kötvények maximum tehát 100 holdas földeket tudnak fedezni, pedig vannak azért olyanok, akiktől 100 holdnál nagyobb területet koboztak el" - tette hozzá.

Van egy kiskapu

Horváth szerint kétféleképpen koboztak el vagyont az előző rendszerekben, a volt Jugoszláviában: egyrészt törvény alapján például a meghatározott földmaximum feletti föltulajdont, vagy pedig koncepciós ítéletek miatt. "Nem nagy vagyonról van szó" - mondta az ügyvéd. Szerinte a szóban forgó földterületek nagy része három hektár körüli. Az ő ügyében például hat hold földterületet szeretnének visszaszármaztatni, és "ezt még a leszármazottak között is szét kell osztani".

Horváth szerint az új törvényben van egy kiskapu. "Fontos, hogy a törvény egyelőre nem írja, kell-e azt bizonyítani, hogy valaki a megszálló erők katonája volt-e, vagy nem" - mondta. Az ügyvéd szerint több magyar is abban reménykedik, hogy az elbíráló szerveknek nem fog a tudomására jutni, hogy katonák voltak a megszállás alatt. "Ez egy kiskapu, csak könnyű bezárni" - mondta Horváth. A törvény ugyanis már hatályba lépett, de még hiányoznak a végrehajtását szabályozó kormányrendeletek, amelyekben előírhatják, hogy a kárpótlást kérőknek igazolniuk kell, hogy nem voltak katonák.

"Olyan magyarok is vannak, akik nem voltak katonák" - tette hozzá, és példaként Csurog és Zsablya települést hozta fel. Csurog, Zsablya és Mozsor teljes magyar lakosságát mindenüktől megfosztva örökre kitiltották lakóhelyüktől 1944-ben a jugoszláv katonai diktatúrában. Horváth szerint az akkori áldozatok vagy a leszármazottaik a törvény alapján számíthatnak a kárpótlásra, mert az ő esetükben könnyen be lehet bizonyítani, hogy nem lehettek a magyar hadsereg tagjai. "Egy 70 éves öregember vagy egy 30 éves háziasszony nem lehetett katona" - mondta az ügyvéd.

Martonyi "komoly gondot" ígér

Magyarország több vezető diplomatája is jelezte, hogy komoly következményei is lehetnek, ha Szerbia nem módosítja a törvényt. Martonyi János külügyminiszter arra a kérdésre, hogy Magyarország vétójoggal él-e majd decemberben, amikor a tagállami kormányokat képviselő Európai Tanács arról dönt, Szerbia megkapja-e a hivatalos EU-tagjelölti státust, azt mondta, hogy a magyar kormány akkor hozza meg a döntést, amikor ez a helyzet előáll. "Komoly gond lesz abból, hogyha ezt a kérdést nem oldja meg Szerbia. Azt hiszem, hogy ezzel utaltam a végkimenetelre is" - tette hozzá.

Szerb politikusok jelezték ugyan, hogy hajlandók megfontolni a magyar észrevételeket, de Szerbia jelenlegi álláspontja az, hogy a törvény nem sérti a kisebbségek jogait. Slobodan Homen, a szerb kormány médiakapcsolatokért felelős koordinátora a múlt hét pénteken azt mondta, hogy "meg lehet oldani a Magyarország észrevételei nyomán keletkezett problémát, és nem fog bekövetkezni a legrosszabb forgatókönyv, azaz hogy Budapest decemberben megvétózza Szerbia tagjelölti státusának megadását az EU részéről".

Borisz Tadic szerb elnök szerint a törvény nem irányul a nemzeti kisebbségek ellen, az egész reformfolyamat pedig egyaránt szolgálja a szerbek és a nemzeti kisebbségi közösségek érdekeit. Tadic szerint ezt "politikai párbeszéd során" fogják megmutatni. Több szerb politikus is hivatkozott arra, hogy az EU sem emelt érdemi kifogást a törvény ellen.

Az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosának szóvivője fontos lépésének nevezte a törvény elfogadását. "Remélem, nem lesz szükség extrém lépésekre" - mondta Stefan Füle a magyar vétó lebegtetésére utalva. Az Európai Bizottság nem említett aggályokat a kárpótlási törvénnyel kapcsolatban a múlt héten, amikor tagjelölti státusra javasolta Szerbiát, és a tényleges csatlakozási tárgyalások feltételeként is csak a szerb-koszovói viszonyt rendezését írták elő.

A magyar Külügyminisztérium által lebegtetett vétó nem egyedülálló, a közelmúltban több EU-tagállam is élt ezzel a joggal. A Külügyi Intézet tanulmánya szerint 1993 és 1996 között Olaszország vétózta meg a Szlovéniával folytatandó tárgyalásokat, pont a szlovén vagyon-visszaszármaztatási törvény miatt. Az ügy végül 1997-ben kompromisszummal zárult, de a szlovénok máig elégedetlenek, és az olaszok is csak minimális győzelmet arattak. A másik vétót Szlovénia emelte Horvátországgal szemben, a két ország közötti határvita miatt, végül ez is kompromisszummal zárult, de Horvátország még nem tagja az EU-nak, így a tanulmány szerint nem teljesen kizárható, hogy Szlovénia esetleg nem ratifikálja Horvátország csatlakozási szerződését.

Helyreigazítás

A kárpótlási törvényről cikkünkben megjelenésekor hosszabb idézetek szerepeltek Szilágyi Imrétől, a Külügyi Intézet szakértőjétől. Szilágyi úr cikkünk megjelenése előtt levélben jelezte, hogy a törvényről szóló tárgyalások következtében időközben megváltozott a helyzet, és emiatt kijelentéseit nem tartja már fenn. Leveléről sajnálatos módon csak a cikk megjelenése után értesültünk, így Szilágyi úr megállapításai akarata ellenére szerepeltek a cikkben és az [origo] hibájából már idejét múltak voltak. A hibáért olvasóink és az érintett elnézését kérjük.