Egy ország a halászok markában - Izland göröngyös útja az EU-ba

Bár 2008-ban Izland a teljes összeomlás szélére került, három évvel később már tárt karokkal várja az EU. A gazdasági válságban meggyötört ország az eurót szívesen látná, az uniós tagságért viszont már nem lelkesedik annyira, halászai pedig egyenesen az EU ellen lobbiznak. Az [origo] a helyszínen térképezte fel, miért töpreng annyit egy 300 ezer lakosú kis ország az EU-csatlakozáson.

Alig kanyarodik ki a Reykjavík felé tartó busz a keflavíki nemzetközi repülőtérről, az út bal oldalán egy nagy tábla emelkedik ki a lávamezőből: az Európai Unió és Izland zászlaját ábrázolja, köztük összeadásjel, a végén az egyenlőségjel után pedig: Nei. Takk!, vagyis: Nem! Köszi! Ez a tábla szemlélteti a 320 ezer lelket számláló izlandi lakosság többségének véleményét az európai uniós csatlakozásról: az aktuális felmérések szerint az izlandiak mintegy 60 százaléka nem akar csatlakozni az EU-hoz, bár az eurót szívesen látná.

A szám változhat, hiszen az EU-csatlakozási kedv az izlandi koronához hasonlóan - és nem is teljesen függetlenül attól - ingadozik. A legerősebb 2008 októbere után volt, akkor az ország közel háromnegyede még szerette volna az EU-t. Az volt a nemzetközi pénzügyi válság elmélyülésének időszaka, és az ennek hatására megrendült ország 2009 júliusában adta be csatlakozási kérelmét az Uniónak. A válság következtében a bankszektor ekkor még a padlón volt, és az államcsőd réme fenyegetett. Egy évvel később, 2010 júliusában indultak meg a hivatalos csatlakozási tárgyalások, néhány fejezeten már sikeresen túl is van a két fél.

Az EU szeretné Izlandot

Reykjavík egyelőre tehát nem túl lelkes, pedig ki tudja, mikor akart az Európai Unió a tagjai között tudni egy országot annyira, mint most Izlandot. Egy uniós felmérés szerint az európai országok lakosságának 70 százaléka örülne a szigetország csatlakozásának. "Ugyanakkor Izland az első olyan ország, amely igazán próbára teszi az EU-t" - mondta uniós tagállamokból érkező újságíróknak, köztük az [origo] munkatársának, Reykjavík belvárosában Timo Summa, EU-nagykövet. "Az izlandiak kemények, de mi is azok vagyunk" - tette hozzá mosolyogva. "A legtöbb vita a halászatról folyik. Az mindenesetre biztos, hogy ha Izland csatlakozik, meg fogja változtatni az EU halászati politikáját."

Az uniós csatlakozás mindenesetre logikus lépés lenne Izland részéről. A NATO egyik alapító tagja, tagja továbbá a schengeni övezetnek, az Európai Gazdasági Térségnek, az Európai Szabadkereskedelmi Társulásnak, a Kereskedelmi Világszervezetnek; sok területen együttműködik az EU-val, és számos jogszabályát alkalmazza. Alig lenne pár kritérium, amit teljesítenie kellene, és noha földrajzilag éppen annyira tartozik Amerikához, mint Európához - alatta találkozik az eurázsiai és az amerikai lemez, ezért gyakoriak a vulkánkitörések és a földrengések -, lakóinak többsége skandinávnak vallja magát. Csakhogy Izlandon - pontosabban a körülötte hullámzó vizekben - van egy csatlakozást gátló tényező: a hal.

A hal szerepe a tárgyalásokban

Nemcsak az izlandi identitás meghatározó része a halászat - négy pénzérme közül hármon hal, egyen rák látható -, jelentős gazdasági forrás is: ez teszi ki az export 40-50 százalékát, a vidéki települések jelentős része a halászatból él. Míg az izlandi gazdasági szervezetek, a turizmussal foglalkozó cégek és a szociáldemokrata kormány is támogatja az ország EU-csatlakozását, az ellenzék és a mezőgazdasági, de főleg a halászati ágazat hangosan ellenzi.

Forrás: Media Consulta

Reykjavík belvárosa, a háttérben piros táblán a legnagyobb izlandi bank, a Landsbankí hirdetése

A szigetország attól tart, hogy amennyiben csatlakozik az Unióhoz, korlátozni fogják halászati jogait. Félelme nem alaptalan, hiszen halászati politikája lényegesen eltér az EU-étól. Az izlandi halászati törvények vehemensen védik a belső, hazai érdekeket, halászati vállalkozást például csak Izlandon született ember indíthat.

Izland nemcsak a halát, vizeit is védi: néhány ország hajóit, mint például déli szomszédjáét, a Dán Királysághoz tartozó, de autonóm Feröer-szigetekét beengedi felségvizeire, a csatlakozással viszont az uniós hajók előtt is meg kellene nyitnia vizeit. Ez pedig ellentétes a halászok érdekeivel, akik ráadásul keménykötésű emberek, nemcsak fizikai értelemben, hanem hozzáállásukban is. Az izlandi halászat java tucatnyi gazdag család kezében van, akik igyekeznek élni befolyásukkal: a halászlobbi azt szeretné elérni, hogy minden maradjon úgy, ahogy van. Erről az ország déli partjaitól 8 kilométerre fekvő Westman-szigeteken volt alkalma meggyőződni az [origo]-nak.

"Egyelőre nem látok egy okot sem, amiért csatlakoznunk kellene az Unióhoz" - jelentette ki Sigurgeir B. Kristgeirsson, a sziget egyik legnagyobb halászati cégének, a VSV-nek az ügyvezető igazgatója. A szigetek közül egyedül a 4500 lelket számláló Heimaey lakott. Külön érdekessége, hogy 1998-2003 között partjai mentén élt Keiko, a Szabadítsuk ki Willy-t! című film bálnája. A város legfőbb bevétele a halászatból származik, és bár a jólétet az is jelzi, hogy néhány tucat utcáját az egyik halász egy Rolls-Royce-szal rója, az itt élőket nem kényezteti el a természet: Kristgeirsson szerint otthonuk a világ legszelesebb települése. A beszélgetés végén kiderül, ő és kollégái egyetlen EU mellett szóló érvet látnak azért: ez a pénzátutalások egyszerűsödése. Ahogyan ugyanis sok más izlandi cég, ők is euróban végzik a könyvelést, és abban is számolnak.

Magas életszínvonal, szinte mindenki dolgozik
Magas életszínvonal, kis társadalmi különbségek - ez jellemzi Izlandot. A nemzetközi átlaghoz képest nagyon magas, 80 százalékos a munkaerő-piaci részvétel, a munkanélküliség aránya 6,7 százalék, míg az infláció 5 százalék körül van. 2009-ben az izlandi export 78 százaléka az EU-ba áramlott, az import 52 százaléka onnan jött, így az Unió Izland fő kereskedelmi partnere, a második helyen Norvégia áll.

Le kéne mondania a bálnavadászatról

A hal mellett a bálnavadászat kérdése is súrlódásokhoz vezethet a tárgyalások során. Míg az EU tiltja, Izland a mai napig vadászik kétféle bálnára. Az izlandi külügyminiszter, Ossur Skarphédinsson korábban leszögezte, országa ragaszkodik a bálnavadászathoz: "Szeretnénk, ha az EU figyelembe venné azt a tényt, hogy ez hagyományaink része" - nyilatkozta a tárgyalások során.

Forrás: AFP/ Halldor Kolbeins

Izlandi halászok bálnát darabolnak

A halászat mellett a másik érzékeny pont a mezőgazdaság. Egészen a közelmúltig törvény védte a hazai mezőgazdasági termelést a külföldi riválisoktól. Élelmiszer-ipari termékeket csak akkor engedett be Izland, ha a belső kínálat nem tudta fedezni az izlandiak szükségletét. Bár a termőterület csekély, az üvegházakat fűtő geotermikus energia korlátlanul rendelkezésre áll; a lakosság ellátásához szükséges paradicsom 95, az uborka 70 százaléka megterem az üvegházakban, ahonnan még exportra is futja. Az izlandiak pedig szívesen vásárolnak hazai termékeket: egy középkorú férfi az [origo]-nak ezt azzal magyarázta, hogy az izlandi élelmiszerek elképesztően jó minőségűek és tiszták. Szemléltetésként: az izlandi háztartásokba tisztítás nélkül érkezik a kiváló minőségű ivóvíz, Reykjavík egyik folyójában lazacot lehet fogni, és a hegyekben bármelyik patakba belemerítheti az ember a poharát.

Függetlenség vagy euró

Bár vannak, akik az ország függetlenségét féltik (az izlandiak véglegesen csak 1944-ben függetlenedtek a dán korona alól), az optimisták abban bíznak, hogy Brüsszel elfogadja különleges kéréseiket. "Az EU már például Finnország esetében is megmutatatta, hogy hajlandó figyelemmel lenni az új tagországok speciális igényeire" - érvelt többek között Stefán Haukur Jóhannesson, az izlandi EU-csatlakozás főtárgyalója. Amiben pedig még az ellenzők is egyetértenek, hogy az EU várhatóan stabilitást hozna gazdasági téren, az euró az egyetlen stabil alternatíva a legyengült izlandi korona helyett. Hogy mennyire érzékeny a halakkal díszített izlandi pénz, arra a 2008-as gazdasági válság mutatott rá.

Az izlandi válság dióhéjban
A 2008 októberében bekövetkezett gazdasági válságot megelőző időszakot túlköltekezés jellemezte, a válság után az államadósság tízszer nagyobb volt, mint a nemzeti GDP. 2008 októberében a három legnagyobb bankot egy héten belül államosítani kellett, máskülönben összeomlottak volna. Az izlandi államháztartás rettenetes helyzetbe került, a válság Izland történelmének legnagyobb tiltakozásához vezetett, az addig hatalmon lévő jobbközép Függetlenségi Párt összeomlott, helyette 2009 áprilisában a szociáldemokrata párt és annak vezetője, Jóhanna Sigurdardóttir került az ország élére, és ezzel 18 év konzervatív kormányzás ért véget Izlandon.

Forrás: Media Consulta

Stefán Haukur Jóhannesson, az izlandi EU-csatlakozás főtárgyalója bízik abban, hogy az EU figyelembe veszi Izland halászati politikáját

A 2011 őszén tapasztalható általános EU-szkeptikus hozzáállás ellenére az izlandiak többsége érdeklődő, és több információra vágyik. Úgy gondolják, folytatódjanak csak a tárgyalások, és amikor a végén majd látják az eredményeket, eldöntik, mi a legjobb nekik. Az egyszerűbb fejezeteken a felek már túlvannak, a tárgyalásra váró fejezetek felét az eredeti tervek szerint még a mostani lengyel elnökségi ciklus alatt megnyitnák, és ebben vannak a kritikus, mezőgazdaságot és halászatot érintő témák is. Persze még ha sikerül is az érzékeny kérdésekben megegyezni, a végső döntést maguk az izlandiak fogják meghozni egy népszavazáson.

Megoldatlan Icesave-ügy
Bár az Izlandiak szerint a tárgyalásokat ez nem befolyásolja, az ország nem talált egyelőre megnyugtató megoldást az úgynevezett Icesave-ügy kezelésére. Az ország legnagyobb bankja, a Landsbankí leányvállalata kezelte Nagy-Britanniában és Hollandiában több százezer ügyfele megtakarításait, míg anyacégével együtt el nem söpörte a gazdasági világválság. A két ország Izland helyett kártalanította a bank 2008-as csődjekor a bank holland és brit ügyfeleit, és ezt a pénzt szeretnék visszakapni. 2009 végén megegyeztek ugyan az izlandi parlamenttel a kártalanításról, a következő tavasszal a népszavazás elutasította a javaslatot. A brit és a holland kormány bejelentette, hogy pert indít a pénz visszaszerzéséért.