A padlóra került, de még nem adta fel Sarkozy

A költségvetési megszorításokat lázongás fogadta, a szenátusban ötven év óta először van szocialista többség, esküvői tanúját őrizetbe vették, és még egyik legnagyobb ellenfele is visszatért a francia közéletbe - hét hónappal a francia elnökválasztás előtt hatalmas gondokkal küzd Nicolas Sarkozy francia államfő. Az elnök mindent bevet, még visszahúzódó felesége is beszállt a mellette indult kampányba, de lehet, hogy Sarkozyn ez sem segít.

"Minden tulipánnak és rózsának tudta a latin nevét. Azt gondoltam: istenem, ehhez a férfihoz feleségül kell mennem, ő az elnök, és mindent tud a virágokról" - mondta múlt héten Carla Bruni a BBC brit közszolgálati rádiónak arról, hogyan szeretett bele jelenlegi férjébe, Nicolas Sarkozy francia köztársasági elnökbe, amikor az Élysée-palota kertjében sétáltak. A korábbi modell és énekes Carla Bruni azt is elmesélte, hogy az elnök feleségének lenni "meglehetősen rock and roll", és sokan szerinte nem bírnák azt a változást, amelyet Sarkozy hozott az életébe 2008-ban.

Carla Bruni néhány napja egy másik interjúban, a Le Parisien című francia lapnak arról beszélt, türelmetlenül várja, hogy megszülessen közös gyerekük. "Őszintén szólva már nagyon elegem van. Az időm nagy részét fekvéssel vagy ücsörgéssel töltöm. Nem gyújthatok rá, és bort sem ihatok. Októberben bármikor megszülethet a gyerek, alig várom már" - mondta az államfő felesége.

Az interjú nemcsak azért érdekes, mert Bruni egy csomó intim részletet elárult Sarkozyvel való kapcsolatáról és az életükről, hanem azért is, mert nagyon ritkán nyilatkozik, általában kerüli a médiát. Sarkozynek kell is a népszerűsítés, mert a közvélemény-kutatásokból hónapról hónapra az derül ki, hogy ő és a francia kormány is népszerűtlen. Az elnök emellett a sajtó által feltárt - barátait és munkatársait érintő - korrupciós botrányok és az ellenzéki politikusok egyre javuló választási sikerei miatt is aggódhat. A legutóbbi felmérések szerint Sarkozy simán kikapna egy szocialista jelölttől a jövő áprilisi elnökválasztáson, és elnöki tevékenységét is negatívan ítéli meg a többség.

Az Express című lapban publikált kutatás szerint a franciák 65 százalékának rossz véleménye van Sarkozyről, és a Harris Interactive közvélemény-kutató által a Le Parisien című lap megbízásából készített felmérés szerint François Hollande, a francia Szocialista Párt egyik lehetséges elnökjelöltje már az első fordulóban legyőzné Sarkozyt. A Le Monde napilap információja szerint a jelenlegi államfő februárnál előbb nem nyilatkozik arról, indul-e a jövő évi elnökválasztáson, habár a felmérések szerint az elnök párttársainak többsége tényként kezeli a jelöltségét.

Strauss-Kahn szexbotránya sem segített

Az elnök népszerűsége tavaly azért csökkent jelentősen, mert a folyamatos sztrájkok és tüntetések ellenére megszavaztatta a nyugdíjreformot, amely szerint 2018-ra a jelenlegi 60 éves nyugdíjkorhatár fokozatosan 62 évre emelkedik. Sarkozy tavasszal annyira népszerűtlen volt, hogy a kutatások szerint a radikális Marine Le Pen is legyőzte volna (erről itt olvashat).

Az első előrejelzések szerint Sarkozynek jól jött az elnökjelöltségre pályázó Dominique Strauss-Kahnnak, a Nemzetközi Valutaalap volt vezetőjének New York-i szexbotránya, hiszen így legnagyobb riválisa dőlt ki a sorból. Igazuk lett azonban Sarkozy tanácsadóinak, akik akkor úgy kommentálták az eseményeket, hogy "túl korán jött", mert az ellenzék a kampányra fel tud építeni egy újabb jelöltet.

Ellenzéki jelöltek: Ségolene Royal, Martine Aubry és François Hollande

A szocialista jelöltek ismertségét ugyanis folyamatosan növeli a készülődés az októberi előválasztásra, amely után eldőlhet, hogy a népszerűségi listákat vezető François Hollande vagy a párt főtitkára, Martine Aubry, Lille polgármestere indul-e az áprilisi elnökválasztáson (az előválasztáson induló többi jelöltnek, köztük a 2007-es szocialista induló Ségolene Royalnak, az előrejelzések szerint kevés esélye van megszerezni a jelöltséget).

Sarkozynek és a kormánynak eközben az euróválság miatt újabb népszerűtlen intézkedésekről kell döntenie. Augusztusban például 11 milliárd eurós megszorítási csomagot jelentett be a miniszterelnök, amely a többi között az adókedvezmények tízszázalékos megnyirbálását, illetve az alkoholra és dohánytermékekre kivetett adókulcsok emelését jelenti (erről itt olvashat). A kormány döntései miatt az ellenzék folyamatosan nyeri a helyi önkormányzati választásokat, vasárnap pedig a szeptember 25-i francia szenátusi választáson is legyőzte Sarkozy pártját.

"A Téli Palota elfoglalása"

"Történelmi győzelem, amely a köztársasági elnök bukását jelenti" - így kommentálta Martine Aubry, a Szocialista Párt főtitkára a szenátusi választás eredményét. A francia felsőházban ugyanis 1958 óta először a szocialisták kerültek többségbe: a 348 tagú testületben 177 szenátor adnak. A szenátus elnöke, aki szintén szocialista, a második ember a hivatali rangsorban az államfő után, és ő lép az elnök helyébe, ha az államfőt valami akadályozza hivatala ellátásában.

A francia kommunisták szóvivője a sikert egyenesen a "Téli Palota elfoglalásának" nevezte, amely szerinte "jelzi azt a haragot, amelyet a kormány antiszociális politikája vált ki". A francia kormánypárt tagjai viszont másképp értelmezik a vereséget a Le Figaro napilap szerint. "A megosztottságnak ez az ára" - mondják, mivel szerintük a kormánypárt azért veszített, mert a különböző érdekcsoportok nem tudtak összefogni (a szenátusba ugyanis nem közvetlenül, hanem közvetetten választják meg a szenátorokat: a jelöltekre önkormányzati képviselők, polgármesterek szavazhatnak).

A választás nem egyértelműen a francia szavazók jelenlegi véleményét tükrözik, az államfőnek ugyanakkor több okból is kellemetlen ez a változás. A francia felsőház fogadja el például a költségvetést, az alsóháznak visszadobhatja, így akadályozhatja a törvények elfogadását, és a szenátus vizsgálóbizottságokat is alakíthat korrupciós ügyeket.

Nicolas Sarkozy 2007 óta Franciaország köztársasági elnöke

Őrizetbe vették Sarkozy esküvői tanúját is

A szenátusnak nem is kell sokáig keresnie olyan ügyet, amely Sarkozy számára kínos lehet. A francia sajtó például részletesen foglalkozott azzal, hogy őrizetbe vették az elnök két egykori közeli munkatársát abban a sikkasztási ügyben, amelyet a sajtó "Karacsigate"-ként emleget (Karacsi Pakisztán legnépesebb városa).

A gyanú szerint Sarkozy két munkatársa dolgozta ki a Franciaország és Pakisztán között megkötött katonai szerződést, ennek alapján törvénytelenül jutottak pénzhez, amelyből Édouard Balladur egykori miniszterelnök 1995-ös elnökjelölti kampányát szervezték. Az egyik őrizetbe vett személy, Nicolas Bazire Balladur kabinetfőnöke, illetve később Sarkozy és Carla Bruni egyik esküvői tanúja volt. A másik gyanúsított, Thierry Gaubert pedig korábban Sarkozy kommunikációs tanácsadója volt. Sarkozy a szerződés megkötése idején pénzügyminiszter, illetve a Balladur-kampány szóvivője volt.

Sarkozy, miután az ellenzék korrupcióval vádolta, közleményben próbált elhatárolódni az ügytől. Az elnöki hivatal azt írta, hogy Sarkozynek "semmi köze az egészhez már csak azért sem, mert akkoriban pénzügyminiszterként ellenérzéseit fejezte ki a fegyvereladási szerződéssel kapcsolatban, és ez kimutatható az eljárás részleteiben. Minden egyéb csak rágalmazás és politikai manipuláció" - írta Sarkozy.

Lehallgatási botrányba keveredett az elnök

Az elnöknek szintén kellemetlen lehet, ha az elnökválasztási kampányban ismét napirendre kerül az úgynevezett Bettencourt-ügy. 2010-ben derült ki, hogy Liliane Bettencourt-nak, a L'Oréal kozmetikai cég dúsgazdag örökösének könyvelője feljelentést tett, miszerint Eric Woerth munkaügyi miniszter 2007 elején 150 000 eurót kapott Sarkozy kampányának finanszírozására. Woerth, aki azóta távozott a kormányból, ekkor Sarkozy pártjának pénztárnoka volt, felesége pedig részt vett a Bettencourt-vagyon kezelésében.

A Bettencourt-ügy most azért okozhat gondot Sarkozynek, mert a történteket leleplező Le Monde napilap a héten azt állította: a francia titkosszolgálat kémkedett egyik oknyomozó újságírója után, hogy leleplezze hírforrásait. A belügyminiszter tagadta, hogy egy kormánytag vagy az elnök utasította volna a lehallgatásra a titkosszolgálatokat, a Le Monde szerkesztőségi cikkében azonban azt állította, hogy "a sötét kormányügyletek az Élysée-palotáig is elérhetnek".