Manhattan déli csücskének felhőkarcolói között, egy sarokra a 2001-ben lerombolt World Trade Centertől egy bő 3 négyzetkilométeres, kikövezett tér található. A nagyvállalati magántulajdonban lévő park immár öt évtizede szolgálja az emberek kényelmét virágágyásaival, fasoraival és a New York kereskedelmi negyedében ritkaságnak számító köztéri padjaival. A Liberty Plaza Park (Szabadság téri park) névre keresztelt, majd a tulajdonos vállalat vezetője után Zuccotti parkra átnevezett terület most azoknak az elégedetleneknek a fészkévé vált, akik a "nagyvállalatok kapzsisága ellen" kezdtek - saját megfogalmazásuk szerint - világforradalomba.
A teret az elmúlt hónapban világmegváltó tervektől fűtött emberek szállták meg, akik az arab tavasz forradalmaiból ihletet merítve az USA-ban is gyökeres társadalmi változásokat akarnak elérni. A Foglaljuk meg a Wall Streetet (Occupy Wall Street, OWS) elnevezésű mozgalom szeptember 17-én vonult fel először, és azóta valóságos fesztivállá nőtte ki magát New York szívében, miközben hasonló tüntetéseket inspirált a világ közel ezer városában is. A sátortáborrá alakult Zuccotti tér nagyvállalati örökségből származó nevét a tüntetők az egyiptomi Tahrír (felszabadulás) tér mintájára visszaváltoztatták Liberty Plazára, a parkban tanyát verő tüntetők pedig a 2006-os Kossuth téri tüntetőkhöz hasonlóan elkezdték kiépíteni saját mikroközösségüket.
Fogadópult, konyha és adománykönyvtár
Az OWS-mozgalom a honlapja szerint olyan alulról jövő, "horizontálisan szerveződő" kezdeményezés, amely folyamatos tüntetéssel próbál hangot adni az amerikai gazdasági, politikai és társadalmi rendszerrel elégedetlen többségnek. "Mi vagyunk a 99 százalék" - hirdeti a szlogenjük, amellyel arra utalnak, hogy a teljes amerikai társadalmat képviselik a csupán 1 százalékot kitevő vállalati vezetőkkel és bankárokkal szemben. Bár a 8 milliós nagyvárosból eddig csak néhány ezer főt tudtak utcára vinni, a mozgalom aktivistái hisznek történelmi jelentőségükben, és abban bíznak, hogy egyre jobban belakott forradalmi terükről kiindulva meghódíthatják a várost, majd az egész világot.
"A Liberty Park már most is hihetetlenül szervezett. A tüntetők fogadópultot állítottak az érdeklődők számára, adománygyűjtő asztalt állítottak fel, sajtóközpontjuk, konyhájuk, könyvtáruk is van a téren" - mondta az [origo]-nak Allison Kilkenny New York-i újságíró, aki nem titkolt szimpátiával tudósít a mozgalomról a kezdetek óta. Rendszeres és közvetlen kapcsolatban áll a tüntetőkkel, és lenyűgözőnek tartja, hogyan nőtt ki a semmiből a park közössége: "Az elején nagyon kaotikusak és szervezetlenek voltak a dolgok, de akárhányszor visszalátogatok a térre, valami újjal rukkolnak elő. Nagyon érdekes figyelemmel kísérni az OWS mozgalom fejlődését" - mondta.
"A Wall Street megölt! Halott vagyok" - hirdeti a tüntető a téren
A mozgalom azért tudta itt megvetni a lábát, mert a vállalati tulajdonban lévő parkot a városi előírások szerint a nap 24 órájában nyitva kell tartani a látogatók előtt, és így a rendőrség nem kergetheti el az itt táborozókat. Az elmúlt hónap tüntetései, felvonulásai során a rendőrség többször is fellépett a tüntetők ellen, egyesek szerint brutális túlkapások is voltak, de a téren nem volt ilyen eset.
Az aktivisták pedig ügyelnek arra, hogy ne veszítsék el ezt a biztos pontot: takarítóbrigádokkal, "jószomszédi irányelvekkel" igyekeznek elkerülni a konfliktust a hatóságokkal és a környékbeli lakókkal is. Ilyen szempontból távol állnak a rendőri utasításoknak ellenszegülő, utcai harcokat vívó egyiptomiaktól, az amerikai forradalmárok ugyanis törvénytisztelő állampolgárként akarják felrázni a hazájukat. Michael Bloomberg New York-i polgármester jelezte is: a tüntetőket addig tűri meg a parkban, amíg minden törvényt betartanak.
"Nem fér meg a rendszer keretei között"
A visszafogottság ellenére a Wall Street-foglalók kemény rendszerellenes ideológiát hirdetnek, és kritizálják a hatóságokat, a gazdasági és a politikai vezetőket. "Teljes mértékben egyetértek a mozgalom lelkületével, mert látom, hogy az amerikai gazdasági rendszer nem biztosít jó életet az állampolgárok többségének" - mondta az [origo]-nak Allison Kilkenny. "Amerikaiak millióinak nincs munkája, otthona és egészségügyi ellátása, miközben a nagyvállalatok vezetői minden korábbinál gazdagabbakká váltak attól, hogy a munkahelyeket a tengerentúlra telepítették, és rabszolgákat hajszolnak a kevésbé szabályozott országokban" - foglalta össze véleményét.
A mozgalom tagjai azért kezdtek tüntetni, mert úgy érzik, hogy Amerikát a markukban tartják a nagyvállalatok gazdag vezetői. Az utcára vonuló emberek szerint ezek a vállalatvezetők és Wall Street-i menedzserek idézték elő hibás döntéseikkel a gazdasági válságot, amelyből bankjaikat és cégeiket az állam végül az adófizetők pénzén húzta ki. Így - állítják - a 99 százalék szenvedi meg a válságot, amelyből a problémák okozói, a nagyvállalatok hatalmas bónuszokkal jönnek ki, mert pénzükkel a markukban tartják a politikai elitet is.
Fesztiválhangulat a Liberty Plazán
"Az emberek azt akarják, hogy a nagyvállalatok pénze tűnjön el a politikából, és ne ők irányítsák az országot" - magyarázta Kilkenny. Bár a mozgalmat sokan a demokrata párt vadhajtásának tartják, a tüntetőket jól ismerő riporter szerint épp ez a rendszerellenesség mutatja, hogy a tüntetők nem tartoznak egyik párthoz sem. "Az OWS-mozgalom a kétpártrendszerű politikai világon kívül áll, egész egyszerűen nem fér meg a rendszer keretei között, és ezért olyan fejlődési utat jár be, amelyet még senki sem látott" - mondta.
Az mozgalomnak egyelőre nincsenek konkrét követelései, senki sem tudja igazán, hogy mit akarnak elérni, és az [origo]-nak nyilatkozó New York-iak sem akartak arról spekulálni, hogy mi lenne az OWS számára a végső győzelem. "Nem tudja senki, hogy hova tart az egész, és azt sem, hogy mit akarnak pontosan. De ez azért van, mert bármilyen progresszív javaslattal vagy követeléssel állnának elő, az elhalna a mostani, nagyvállalati pénzzel átitatott kormányzati rendszerben" - mondta Kilkenny.
Népgyűlés és munkacsoportok
A Wall Street-foglalók mozgalma nagyon ügyel arra, hogy demokratikus legyen. Több tüntető Twitter-oldalán is megemlékezik egy Hero Vincent nevű fiatalemberről, akit a rendőrök állítólag azért fogtak el az egyik felvonuláson, mert a csoport vezetőjének hitték. "Ekkor a tömeg azt kezdte skandálni, hogy 'nincs vezetőnk, nincs vezetőnk'" - mondta az [origo]-nak Kilkenny, aki állítása szerint maga is a helyszínen volt az esetnél. A mozgalomnak tehát nincs hierarchikus rendje: minden fontosabb döntésről demokratikusan, a Liberty Parkban tartott nagygyűléseken szavaznak.
A "népgyűlés eszközével a közösségi döntéshozatalt népszerűsítjük részvételen alapuló, nyílt formában" - olvasható a mozgalom honlapján, ahol már kézikönyvet is közzétettek arról, más városok hogyan szervezhetik meg a saját népgyűlésüket. A közösség különböző munkacsoportokat és bizottságokat is választ a különböző feladatok elvégzésére, különböző testületek foglalkoznak a tér tisztításával, élelmezésével vagy a kommunikációval - magyarázta az [origo]-nak egy másik New York-i újságíró, Rosie Gray. A mozgalom életét szintén a helyszínről figyelő tudósító szerint lenyűgöző az a demokratikus szervezettség, amelyet a tüntetők felépítettek.
A Time Square-en a rendőrökkel is összeakaszkodtak
A mozgalom honlapján közzétett felmérés szerint ez nem meglepő: a tüntetők közel kétharmada 34 évnél fiatalabb, és több mint 90 százalékuk egyetemista vagy diplomás. Az [origo]-nak nyilatkozó New York-iak szerint a tüntetők között nagyon sok a hatalmas diákhitelére panaszkodó, művelt fiatal, de idősek, nyugdíjasok, mozgássérültek, jómódú vállalati dolgozók is megtalálhatóak köztük. A téren mindenféle etnikumú ember együtt tüntet, és kifejezetten sok köztük a nő: a mozgalom a honlapján is hirdeti, hogy nemtől, bőrszíntől és vallási meggyőződéstől függetlenül mindenkit vár a soraiba.
Arabok, kommunisták, anarchisták
A Foglaljuk el a Wall Streetet mozgalom nem csinál titkot belőle, hogy az arab tavasz forradalmai inspirálták akcióit. "Az ellenállási mozgalmunk az arab forradalmak taktikáit alkalmazza, hogy visszaállítsa a demokráciát Amerikában" - írják. "Egyszer a téren egy árusnál olyan kitűzőket is láttam, amelyeken a felirat is a kairói felkelést idézte: 'Harcolj úgy, mint egy egyiptomi!' (Fight like an Egyptian) - mesélte Allison Kilkenny. Természetesen a New York-i mozgalom mérete sehol sincs a Tahrír térihez képest, de a lelkület hasonló: itt is a gazdasági problémákért felelősnek tartott politika, az egyenlőtlenségek és a kilátástalanság miatt emelték fel szavukat az emberek.
Kifejezetten látványosak az anarchista és kommunista hangvételű szlogenek: "Világ népei, keljetek fel!", "Csak a láncainkat veszíthetjük", "Világforradalmat!". Kilkenny szerint nem is baj, hogy ezek részt kapnak a mozgalomban, mert "szükség van valakire, akinek a kiabálása kicsit balra tolja az eszméinket". "Nem hiszem, hogy az amerikaiak már felkészültek volna arra, hogy kommunista falvakban éljenek, de [a rendszerek] szabályozásának igénye kétség kívül visszatérőben van" - tette hozzá. Hasonlóan látta a téren szerveződő tüntetőket Gray is: az anarchistáknak és a kommunistáknak is van hangja, de nem az övék a legerősebb".
Mindez ugyanakkor felveti a kérdést, hogy nem fogja-e valaki eltéríteni, a saját céljaira felhasználni a most még önszerveződő mozgalmat. "Jelenleg nem látok senkit, aki a háttérből mozgatná a szálakat, de ez is bekövetkezhet, ha a mozgalom tovább nő, és a politikusok érdekeltté válnak az irányításában" - mondta Rosie Gray. Kilkenny szerint már most is látszik, hogy egyes baloldali szervezetek, szakszervezetek megpróbálják megragadni a kormányrudat, de szerinte ez nem lehet tartós: ha valaki sikeresen kisajátítja a Wall Street-iek mozgalmát, az szerinte a mozgalom végét jelentené.