"Bocsi. És viszlát" - egy arab diktátor, aki megúszta népe bosszúját

Kadhafit meglincselték Líbiában, Mubarakot vasketrecben hordják az egyiptomi bíróságokra, Ben Ali pedig 35 évet kapott a tunéziai forradalmároktól. A legdurvább arab ország, Jemen megbuktatott elnöke viszont elérte, hogy egy rövid bocsánatkérés után büntetlenül kisétálhasson a hatalomból.

Amikor tavaly tavasszal az Arab-félsziget déli csücskében lévő Jement is elérték az arab tavasz forrongásai, kevesen hitték, hogy az országot 33 éve vaskézzel irányító elnök a legszerencsésebb arab diktátorok egyike lesz. Ali Abdullah Száleh elnök Jemenjében ugyanis az elszabaduló indulatok nem csak a demokráciát követelő, elnyomott nép szabadságvágyából eredtek: a 17 éve még véres polgárháborút vívó, és azóta is törzsi alapokon szerveződő, elmaradott országban számos felfegyverkezett törzsi és vallási csoport nézett farkasszemet egymással és a kormányzattal. A fegyverrel teli országban amerikai elemzők a legvéresebb forgatókönyvekre is felkészültek, és úgy tűnt, még a hadsereg sem áll egységesen a diktátor mögött.

Száleh elnök azonban megúszta. Miközben Líbiában a felkelők meglincselték Moammer Kadhafit, Egyiptomban kórházi ágyon, vasketrecben hurcolják bírósági tárgyalásokra a bukott Hoszni Mubarakot, Tunéziában pedig 35 év börtönre ítélték a Szaúd-Arábiába menekült Zin el-Abidin ben Alit, a jemeni elnök büntetlenül kisétálhatott országából. Bár tavaly ősszel az elnöki rezidenciát ért aknatámadásban súlyosan megsérült, és úgy tűnt, ő is dicstelen véget érhet, pár hónap szaúd-arábiai gyógykezelés után visszatért, és levezényelte saját távozását. Mielőtt múlt vasárnap Amerikába indulva felszállt repülőgépére, azt is megengedhette magának, hogy gyors bocsánatkéréssel elismerje az elmúlt három évtizedben elkövetett "hibáit".

A legnyomorgóbb ország

Bocsánatot kérni volt is miért, az öt és fél Magyarországnyi Jemen ugyanis Száleh uralma alatt a legszegényebb arab országgá vált. Az ország olajkészletei kimerülőben vannak, a gazdasági nehézségeket pedig nem tudták orvosolni a 2006-ban indított reformok. A több mint 23 milliós, és rohamosan gyarapodó számú lakosságot vízhiány, éhínség és nyomor fenyegeti, s közben a lázadó fegyvereseket a kormány amerikai segítséggel, amerikai drónokkal és bombázókkal löveti.

A néptől nem könnyű elvárni, hogy megértse, milyen külső körülmények és nehézségek miatt alakult ki ez az állapot: Jemen lakosságának közel fele 14 éven aluli gyerek, és a felnőttek fele is írástudatlan. A lakosság kevesebb mint harmada él városokban, az ország nagy részén a törzsi hagyományok erősebbek az államrendnél, az emberek tradicionális arab öltözékben járnak, és a narkotikumnak számító khat cserje levelét rágják, ezért is alacsony hatásfokú a munka. A déli kommunista mozgalmaktól az északi síita radikálisokig rengeteg szélsőséges csoport aktív az országban, ezek egyike sem épp a megbocsátásról ismert. Ezt jól bizonyítja, hogy Száleh elődei, Észak-Jemen előző két elnöke egyaránt merénylet áldozata lett.

A túlélő katona

Ali Abdullah Szálehet azonban más fából faragták. Egy Szána melletti faluban, törzsi parasztcsaládban született 1946-ban, és az elnöki honlapján olvasható életrajza szerint már 12 évesen, még az általános iskola elvégzése előtt csatlakozott a hadsereghez. Két évvel később katonai akadémiára ment, és az 1960-as években már az észak-jemeni polgárháború egyik hőseként ünnepelték. A tiszti ranglétrán rohamtempóban lépdelt előre, 1975-ben Taiz város katonai támaszpontjának parancsnoka lett, majd a zavaros, polgárháborús időkben a város katonai kormányzójává is kinevezték.

Parancsnokból lett az ország elnöke (a képre kattintva galéria nyílik)

Tanulatlansága ellenére a győztes oldal vezetői között jól helyezkedett, és amikor Észak-Jemen elnökét meggyilkolták, bekerült a kormányzással megbízott négyfős átmeneti elnöki tanácsba. 1978-ban a parlament elnökké választotta, és ez - elődei sorsának ismeretében - meglehetősen veszélyes munkának, majdhogynem halálos ítéletnek tűnt. A vérbeli katona azonban bebizonyította, hogy keményebb fából faragták, és igazi túlélőként megszilárdította a hatalmát - írta róla készített portréjában a The National című Egyesült Arab Emirátusok-beli napilap.

Egy hónappal elnöki kinevezése után harminc tisztjét végeztette ki egy ellene szőtt állítólagos összeesküvés miatt, majd gyors döntésekkel rokonait ültette a legfontosabb hatalmi posztokra. Elnökként magához vonta a hadsereg vezetését, ezredessé, majd tábornaggyá nevezte ki magát, és a hadseregre támaszkodva kikezdhetetlen hatalmat épített ki.

Kígyók fején táncolva

Száleh vezetésével 1990-ben egyesítették az általa uralt Észak-Jement a marxista Dél-Jemennel, és ez új konfliktusokat szabadított a minden szinten megosztott országra. A marxisták és az iszlamisták között 4 éven belül polgárháború tört ki, ezt Száleh az Afganisztánból Jemenbe hazatérő iszlamista harcosokkal nyerte meg. A győzelem azonban nem jelentett békét, az elnöknek folyamatosan politikai játszmákban kellett kijátszania egymás ellen az amerika-ellenes milicistákat, az északi területeken aktív, síita vallású húti lázadókat, a déli nacionalista szeparatistákat, és az al-kaida idetelepedő sejtjeit.

Egy Jemen-szakértő, Sarah Phillips a Guardian című brit napilapban azt írta róla, csak zavarkeltéssel sikerült hatalomban maradnia. "Mindig zavart keltett, kríziseket lovagolt meg és félelmet keltett ellenfeleiben" - állította a szakértő. Száleh egyik híres nyilatkozatában azt mondta, "Jement kormányozni olyan, mint ha az ember kígyók fején táncolna".

Egy autóban Szaddám Husszeinnel, Hoszni Mubarakkal és Jordánia királyával

A folyamatosan széthullással fenyegető ország elnöke a világpolitikában is hasonlóan ellentmondásos helyzetbe került. Száleh kezdettől fogva számított az USA segélyeire, a kétezres évek végére pedig az Egyesült Államok fontos szövetségesévé vált. Mivel Jemen északi részén egyre jobban szaporodtak az al-Kaida táborai, az USA katonai segítséget is nyújtott Szálehnak a fegyveresek elleni harchoz. Egy a WikiLeaks által kiszivárogtatott 2004-es diplomáciai távirat szerint a jemeni elnök az USA utasítására tartott fogva terrorizmussal gyanúsított embereket minden bizonyíték nélkül, az együttműködésért cserében pedig szívességeket, pénzt, haditechnikát kapott. Egy 2010-es aktában Száleh elismerte: szabad kezet adott az USA-nak, hogy amerikai bombázók támadjanak lázadó állásokat Jemenben, miközben a jemeni parlamentnek azt hazudta, hogy jemeni gépek hajtják végre az akciókat.

Miközben Washingtonban az USA végrehajtójaként tetszelgett, Amerika ellenségeivel is igyekezett jóban lenni. Sokáig Szaddám Husszein iraki diktátor szövetségese volt, és 1990-ben támogatta Irak kuvaiti invázióját. De szoros kapcsolatokat ápolt az USA egyik legfőbb ellenségének számító Iránnal is, amellyel vallási érdekszövetség is összeköti. Száleh síita vallású, síita rezsimje egy szunnita többségű országot írányított, a hatalmi viszonyok fenntartása a síita nagyhatalom, Irán számára stratégiai érdek. Az iráni-jemeni szövetség az USA 2003-as iraki inváziója után még szorosabb lett, és sajtóbeszámolók szerint 2010-ben Száleh azt is kijelentette, hogy támogatja Irán atomprogramját.

Az időhúzás mestere

Az ellentmondásos bel-és külpolitikai helyzetben Száleh a legfondorlatosabb politikai manőverekhez folyamodott, hogy hatalmon maradjon. Bevezette a többpártrendszert, de az elnökválasztásokat rendre elcsalta: 1999-például 96 százalékos győzelmet aratott, mert az ellenzéki jelöltet nem engedte elindítani, egyetlen kihívója pedig saját pártjából került ki. Győzelme után 5 évről 7 évre növelte az elnöki ciklust, majd létrehozott egy olyan 111 fős tanácsadó testületet, amelynek a tagjait egytől egyig ő nevezte ki, és törvényhozó hatalommal ruházta föl.

Bár korábban megígérte, hogy 2006-ban nem indul újra a választásokon, végül mégis jelöltette magát - mint fogalmazott - "a jemeni nép nyomására és kérésére". Több mint 77 százalékos többséggel választották újra. Amikor 2011-ben elkezdődtek ellene a tüntetések, szintén az időhúzást vetette be taktikaként: azt mondta, nem mond le, de 2013-ban már nem indul újra. Az ígéret azonban - a korábbiak fényében - nem váltotta be a kívánt hatást.

Az USA is szövetségesnek tekintette. Itt George Bush amerikai elnökkel parolázik

Száleh ellen és mellett is hatalmas tömegek tüntettek az utcákon, az összecsapások sokszor véres harcokká fajultak. Az elnök reformígéretekkel, munkahelyekkel, béremeléssel és adócsökkentéssel próbálta békíteni a tüntetőket, és új alkotmányt is kilátásba helyezett. Azt ígérte, 2011 végéig választott parlament kezébe kerül a hatalom, de a tüntetések miatt márciusban inkább rendkívüli állapotot rendelt el.

Az év innentől kezdve az alkudozásról és időhúzásról folyt. Áprilisban megígérte, hogy lemond, és az Öböl Menti Együttműködési Tanács (GCC) által kidolgozott egyezmény értelmében harminc napon belül távozik, ha garantálják sértetlenségét. Egy nappal később azonban kihátrált a javaslatból, és nem írta azt alá. Májusban újra az asztalán volt a dokumentum, pártja és a jemeni ellenzék is aláírta már, de ő - újabb ígéretek után - megint nem látta el kézjegyével.

Amikor a lázadók türelme elfogyott, júniusban heves támadást indítottak Száleh elnöki palotája ellen, az ostromban az elnök is súlyosan megsérült. A hatalmat helyettesére hagyva Szaúd-Arábiába menekült gyógykezelésre, és négy nappal később egy tévéinterjúban összeégett arccal is csak annyit ígért, hogy hajlandó a hatalom "megosztására". Szeptemberben felhatalmazta alelnökét, hogy térjen vissza a GCC által kidolgozott hatalomátadási mechanizmushoz, majd a hónap végén maga is visszatért az országba. Lemondását november végén írta alá, de még ekkor is szerepelt a dokumentumban egy kitétel, miszerint elnök marad, amíg utódját nem választják meg.

Összeégett arccal is csak hatalommegosztásról beszélt

Bocsánatkérések közepette távozott

Már ősszel is sok elemző spekulált azon, hogy a konfliktus legvégén Száleh ismét külföldre menekül majd, ez azonban csak most vasárnap következett be, miután a jemeni parlament törvényt alkotott büntethetetlenségéről. A törvény kimondja, hogy Szálehet nem lehet bíróság elé állítani az elmúlt 33 évben elkövetett jogsértések miatt, csak terrorizmus vagy korrupció miatt vonhatják felelősségre. Ezt azonban a fővárosban, Szánában ismét utcára vonuló tömegek nem akarják elfogadni: a hétvégén újabb tüntetések kezdődtek, a feldühödött tömegek a távozó elnök kivégzését követelték. A mentességi törvény miatt megszólalt az ENSZ emberi jogi főbiztosa, Navi Pillay is, aki közölte: "nem lenne szabad hagyni, hogy egy ember, aki visszaéléseket és jogsértéseket követett el a tavalyi tömegtüntetéseken, megmeneküljön az igazságszolgáltatás elől." A tavalyi kormányellenes tüntetésekben a brit Telegraph összesítése szerint legalább 270 ember halt meg, legtöbbjüket a szánai tüntetéseken ölték meg háztetőkön elrejtőző orvlövészek.

Száleh a jogi védelem biztos tudatában elhagyta az országot, és a szomszédos Ománba távozott, onnan várhatóan az Egyesült Államokba utazik tovább, állítása szerint gyógykezelésre. Indulás előtt búcsúbeszédet is mondott, amit a televízió közvetített. Ebben gyakorlatilag elismerte, hogy követett el hibákat uralma alatt. "Az egész népemtől, férfiaktól és nőktől egyaránt bocsánatot kérek minden hibáért, amit a 33 éves irányításom alatt elkövettem" - mondta. Előtte a BBC forrásai szerint a politikai és katonai vezetőktől is elbúcsúzott, és azt mondta nekik: "Ma az országot az önök kezében hagyom".

Száleh azt is bejelentette, hogy ha véget ér amerikai gyógykezelése, visszatér Jemenbe, és pártjának vezetőjeként politizál tovább. Korábbi, be nem tartott ígéretei és a halálát követelő tömegek fenyegetései alapján ugyanakkor ezt egyáltalán nem lehet biztosra venni.