Kivégzéshez sorakoztatták fel a magyarokat Etiópiában

Kivégzésszerűen lőtték le Etiópiában a turistákat - derül ki a támadás egyik magyar túlélőjének beszámolójából, amely egy közvetítőn keresztül jutott el az [origo]-hoz. A túlélők úgy menekültek meg, hogy beugrottak egy szakadékba. A támadás térségébe előszeretettel látogatnak kalandvágyó utazók, megnézni a látványos természeti képződményeket, de az etnikai feszültségek miatt veszélyes a hely.

Sötétben, botokkal és lőfegyverekkel felszerelkezve érkeztek a támadók, akik két magyar utazót is megöltek a kedden Etiópiában elkövetett támadásban. Az etióp kormány által terrortámadásnak nevezett akcióban a magyarokon kívül két német és egy osztrák állampolgár is életét vesztette, egy magyar pedig megsérült. Több németet elhurcoltak. A magyar csoport tagjai a Szegedi Egyetem munkatársai voltak, elsősorban szakmai érdeklődésből utaztak a térségbe: az Afar- vagy Danakil-mélyföld látványos természeti képződményei vonzották az egyetem Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszékének munkatársait, illetve barátaikat.

A Külügyminisztérium csütörtök hajnalban tájékoztatta hivatalosan a Szegedi Tudományegyetemet arról, hogy az intézmény két munkatársa, Fábián Tamás 53 éves geográfus és Szabad Gábor 39 éves kutatóorvos voltak a támadás magyar áldozatai. Fábián Tamás a Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszéken tanított, Szabad Gábor pedig az orvosi karhoz tartozó Bőrgyógyászati és Allergológiai Klinika munkatársa volt. Az áldozatokra emlékezve mindkét kar épületére és a szegedi városházára is kitűzték a gyászlobogót szerdán, a meggyilkolt tudósok munkatársai, tanítványai mécseseket gyújtottak.

Geográfiai érdekességeket kerestek

Az út magánszervezésű volt, Etiópia geográfiai érdekességeit nézték meg, kőzetet is gyűjtöttek, és azon voltak, hogy kicsit a természeti képződményeknek mögé is lássanak - mondta az [origo]-nak Szilassi Péter, a Természeti Földrajzi és Geoinformatikai Tanszék docense. Szilassi még a támadás előtt járta be társaival az afrikai országot, de két nappal a merényletek előtt hazautazott.

A tájváltozással foglalkozó docens szerint társai két bérelt terepjáróval - a térségben autós konvojokkal ajánlatos közlekedni - készültek a mélyföldre utazni Mekeléből, ez a város az ilyen túrák hagyományos kiindulópontja. Voltak helyismerettel rendelkező, a helyi utazásszervező irodák által biztosított kísérőik - köztük az ilyen utaknál kötelezően előírt fegyveresek is. Szilassi Péter szerint társai tudtak arról, hogy a térség látogatása kockázatokkal jár, de arra, ami történt, még a helyi vezetőik sem lehettek felkészülve. Soha nem történt errefelé hasonló, gyilkossággal végződő támadás - mondta az [origo]-nak a kutató.

Az [origo] egy közvetítőn keresztül hozzájutott az etióp főváros, Addisz-Abeba egyik kórházában ápolt magyar sérült beszámolójához a támadásról. E szerint a csoport saját szervezésében ment az Arte Ale vulkán környékére. Az ugyancsak megtámadott német, osztrák és más nemzetiségű kutatók-turisták tőlük külön mentek, a két csoport külön sátortáborban is töltötte az éjszakát.

Sötétben jöttek a támadók

A működő pajzsvulkán fő látványosságának számító lávamedencéből felcsapódó lávakitöréseket éjfél körül, illetve napfelkelte előtt szokás megnézni, akkor a legszebb a látvány - magyarázta névtelenséget kérő közvetítőnk, aki telefonon beszélt a sérülttel, Vízler Csaba biológussal. A támadók a napfelkelte előtti időszakban érkeztek a magyarok sátraihoz, nem használtak lámpákat, csak a hold fénye biztosított némi derengést.

Afar fegyveres biztosít egy expedíciót - a képre kattintva galéria nyílik

A beszámoló szerint a magyarok sátrait a német tábor felől közelítették meg, és a még alvó turistákat sorra kiparancsolták a sátrak elé. Az éjszakai sötétségben nem lehetett megállapítani, hogy milyen a ruházatuk - egyenruha vagy helyi viselet -, de fegyvereik látszottak: botok és lőfegyverek is voltak náluk. A sátrak elé felsorakozott emberekre egyesével, kivégzésszerűen kezdtek lőni. Elsőként Fábián Tamással, utána Szabad Gáborral végeztek. A többiekben az első lövéseknél tudatosult egyáltalán, hogy rájuk is hasonló sors várhat, és menekülni kezdtek: belevetették magukat a sötétségbe.

A támadásban megsérült magyar férfi is menekülés közben sebesült meg: támadóik utánuk lőttek, az egyik golyó a csípőjén találta el Vízler Csabát - mondta az [origo]-nak a közvetítő. Az mentette meg a három magyar életét, hogy beugrottak egy szakadékba, és a támadók nem mentek utánuk. A magyar sérült a következő napot egy kunyhóban töltötte. Arról, hogy milyen körülmények között került kórházba, közvetítőnk nem tudott beszámolni.

Nem barátságos népek

A térség lakosai, az afarok mindig is agresszívan reagáltak területük megsértésére. Bárki, aki ide behatol, legyen szó 19. századi magányos utazóról vagy 21. századi, szervezett csoportról, ha jóváhagyásuk nélkül teszi, nem számíthat barátságos fogadtatásra - mondta az [origo]-nak Szélinger Balázs történész, aki az etióp történelmet kutatja, és jelenleg az ország északi határánál fekvő Mekele városának egyetemén oktat. Szerinte az afarok nincsenek a turizmus ellen, de szeretnének profitálni belőle, és alapvető elvárásuk, hogy a látogatókkal legalább egy afar kísérő legyen. Ezt azonban az addisz-abebai utazásszervezők nem mindig veszik figyelembe. Szélinger Balázs úgy tudja, a magyar csoporttal sem volt afar származású kísérő.

Az afarok nem törődnek sem az etióp kormánnyal, sem a határokkal, önállóságukat nem tudta felszámolni az etióp császárság, az azt követő kommunista rezsim és a mostani kormányzat sem. Nagyon önfejű, szabadságukat megvédeni kész népként jellemezte őket a magyar történész. A szakember elmondta, saját városa, Tigré szövetségi állam központja, a 160 ezres Mekele még az etióp felföldön fekszik, onnan 50-60 kilométerre keletre kezdődik a Danakil-mélyföld, amely már afar terület. Az egyetemen Szélinger Balázsnak is vannak afar diákjai, velük nincs baj, de "néha önfejűen viselkednek, szeretik a legjobb jegyet megkapni".

Hagyomány az emberrablás

A magyar történész szerint az emberrablás szinte évszázados hagyomány a térségben, az elkövetők általában nem pénzszerzési, hanem politikai célból rabolnak el turistákat, ezzel próbálnak nyomást gyakorolni a szövetségi kormányra és politikai előnyöket, több jogot, autonómiát kapni. Szélinger korábban azt feltételezte, hogy a támadók túszokat akartak ejteni, a szomszédos német táborból is elraboltak embereket, és ez fajult el, de a túlélők beszámolói alapján már úgy véli, terrortámadásról lehet szó.

Hajdu János, a túlélők őrzését és hazaszállítását biztosító Terrorelhárítás Központ igazgatója csütörtök reggel azt mondta, túszszedő akció volt, és nem tudják, miért ölték meg a magyarokat.

Az afarok általában nem viselkednek így - írta a Lásson. Értsen című utazási blog, egy Etiópiában dolgozó német etnotörténészre, Wolbert G. C. Smidtre hivatkozva.

Korábban elrabolt, majd kiszabadult túszokról készült kép

A magyar történész szerint a mostani támadás kirívó eset, mivel a térség veszélyesnek számít ugyan, de a gyilkosságok ritkák, az elmúlt években is sok turista megfordult arrafelé, köztük magyarok is, és mindannyian épségben visszatértek.

Az afaroknak a mai napig van saját uralkodójuk. A területet Aussa szultanátusként is szokták emlegetni, Hanfadhe Alimirah Hanfadhe szultán a térségben 1734 óta uralkodó Mudaito-dinasztia legfiatalabb tagja. Ő a kimagaslóan magas kort megélő, körülbelül 95 éves apja, Alimirah Hanfere halála után tavaly novemberben került trónra, az ünnepélyes beiktatást Asaita oázisban, a szultanátus egykori fővárosában tartották. Még kérdéses, hogy Hanfadhe Alimirah Hanfadhe főhatalmát elismeri-e az összes afar, ugyanis Etiópia, Dzsibuti és Eritrea területén további hét autonóm afar szultán uralkodik. A három országban a legóvatosabb becslések szerint is 2,2 millió afar él, felük Etiópiában. Más kutatók azt sem zárják ki, hogy az afarok 3-5 millióan is vannak.

Határvita és függetlenségi harc

Az Afar régiót a világ legforróbb helyeként is szokták emlegetni, ahol gyakori a politikától független banditizmus - ami miatt az etiópiai kormány csak fegyveres kísérővel enged a térségbe csoportokat -, illetve közel van a nyugtalan etióp-eritreai határ is. Etiópia és a belőle hivatalosan 1993-ban végleg kivált Eritrea 1998 és 2000 között véres háborút vívott egymással, és bár fegyverszünet van érvényben a két ország között, a vitatott területek hovatartozásáról továbbra sincs megállapodás, ezért folyamatos a feszültség. Eritrea minden felmérés szerint a világ öt legszegényebb országa között van, az egy főre jutó éves GDP-t 550-750 dollár közöttre becsülik. Etiópia csak kicsit gazdagabb, ott 1000-1100 dollár a fejenkénti bruttó nemzeti össztermék.

Bonyolítja a régió helyzetét, hogy több helyi, afar nemzetiségű lázadó csoport is működik a térségben, ezek tagjai gyakran felváltva harcolnak az etióp kormányerőkkel, az eritreai rezsimmel vagy épp a dzsibuti hadsereggel.

Mohammed Musa, az ARDUF vezetője

Közéjük tartozik a Vörös-tengeri Afar Demokratikus Szervezet (RSAD - Red Sea Afar Democratic Organization), az Afar Forradalmi Demokratikus Egységfront (ARDUF - Afar Revolutonary Democratic Unity Front) és az Egység és Demokrácia Helyreállítási Frontja (FRUD - Front for the Restoration of Unity and Democracy). Korábban fegyverrel harcolt az etiópiai derg rezsimmel szemben, de mára békés eszközökkel igyekszik az afar érdekeket érvényesíteni az Afar Felszabadítási Front (ALF - Afar Liberation Front).

Megosztott mozgalom

Ezek közül a legaktívabb jelenleg az ARDUF, amely egy tavaly márciusi közleménye szerint etióp kormányerőkön ütött rajta, álmukban megölve 49 katonát Ado Ale körzetben, Afar régió középső részén. A szervezet önálló afar hazát szeretne létrehozni a három országban élő nép számára, de az nem egyértelmű, hogy külön államért vagy egy Etiópián belüli autonóm régióért küzdenek. Az ARDUF egyik jelmondata, a "Vörös-tenger az afaroké", ezzel követelik maguknak Eritrea délkeleti, többségében afarok által lakott tengerparti sávját. Az ARDUF nem ismeri el Eritrea létét, az etióp-eritreai háború idején Etiópia mellé álltak. A mozgalom ma már megosztott, van olyan frakciója, amely az autonómia békés elérésére törekszik, míg mások kitartanak a fegyveres harc mellett.

Az Afar-medence ebben a nagyon szegény térségben is különösen szegénynek számít, egyedüli exportcikke a só, ezenkívül kecske- és marhapásztorkodás jellemzi. Az éghajlat nagyon száraz, és sem az etióp kereszténység, sem az iszlám nem tudott komoly befolyásra szert tenni közöttük, és bár az afarokat szunnita muszlimoknak tartják, az iszlám hagyományok nagymértékben keveredtek a nomád szokásokkal. A lakosság körében tovább élnek olyan szélsőséges szokások, mint a vérbosszú vagy a leszámolás.