Szabadságharcos kommunistavadász lesz Németország elnöke

Evangélikus lelkész, demokráciáért harcoló aktivista, majd a kommunista besúgók utáni vadászat vezetője volt Joachim Gauck, akit elsöprő többséggel jelöltek államfőnek vasárnap a német pártok. A politikus másfél éve még elbukta az elnökválasztást Angela Merkel jelöltjével szemben, most viszont a kancellár Merkel is mögé állt, és méltatta a 72 éves veteránt.

"Nem vagyok Superman, nem vagyok tökéletes" - mentegetőzött a Spiegel című német hetilap szerint vasárnap este az ősz keletnémet politikus, Joachim Gauck. A politikus 2010-ben az ellenzék jelöltjeként még elvesztette a német elnökválasztást, de most váratlanul új esélyt kapott. Miután pénteken korrupciós botrányok miatt lemondott Christian Wulff, Németország eddigi államfője, a német politikai elit lázas és gyors jelöltkeresésbe kezdett: kevesebb mint 72 órával az előző elnök bukása után már Gauck állt a reflektorfényben, a balszél kivételével minden politikai erő támogatja.

Joachim Gauckot - saját bevallása szerint - felkészületlenül érte a jelölés, és "még megmosakodni sem volt ideje a sajtótájékoztató előtt" - írta róla a Spiegel vasárnap esti nyilatkozata után. A leendő államfő azt mondta, kicsit letaglózta a jelölés, és mindenek előtt szeretné kiérdemelni azt az elismerést, amelyet megelőlegeztek neki. A szerény szavak mögött azonban szilárd támogatás és összefogás áll, hiszen a konzervatív kormánytól a szocialista és zöld ellenzékig mindenki kiállt mellette. A 72 éves politikusnak ráadásul - szerénysége ellenére - már így is van mit felmutatnia.

A jobbik elnök

Gauck politikai sármjának talán legfontosabb eleme, hogy a többi lehetséges jelölttel ellentétben nem tartozott egyik párthoz sem: bár 2010-ben az ellenzék jelöltjeként indult az elnökválasztáson, soha nem kötelezte el magát egy párt mellett sem. Amikor politikai beállítottságáról kérdezik, a lengyel filozófust, Leszek Kolakowskit idézi: "balos, liberális konzervatív vagyok, vagy inkább konzervatív liberális baloldali" - vagyis minden egyszerre.

Keletnémet aktivistaként politikai pályáját a kommunista rezsim ellen fellépő demokratikus mozgalomban kezdte, aztán fél évig tagja volt az első szabadon választott keletnémet parlamentnek. Az NSZK és az NDK egyesítése után mindössze egyetlen napig volt képviselő a Bundestagban, ezzel rekorder: ő a legrövidebb politikai karrierrel rendelkező képviselő. Egy nap után ugyanis a szövetségi kormány különleges megbízottjának nevezték ki a kommunista titkosszolgálat aktáinak felügyeletére, ezért lemondott országgyűlési mandátumáról.

Bár 1990-es keletnémet pártja később egyesült a nyugat-német zöldekkel, Gauck nem tartja magát zöldnek, és nem is lépett be egyetlen pártba sem. "Nem vagyok sem vörös, sem zöld, én Joachim Gauck vagyok" - mondta, amikor 2010-ben a szocialisták és a zöldek elnöknek jelölték. Korábban nem fogadta el a szocialisták parlamenti képviselői felkérését, s közben lehetséges elnökjelöltként többször emlegették a konzervatív oldalon is: a Süddeutsche Zeitung szerint 1999-ben és 2004-ben is felvetődött a neve a jobboldali és liberális pártok vezetői között.

2002: Gauck a világháborúban elesett katonák emlékére mond beszédet

Népszerűsége nem csak a politikusok között magas: a 2010-es kampányáról beszámoló Spiegel annak idején címlapot is szentelt neki "a jobbik elnök" címmel, és azt írta, hogy "szinte messianisztikus hatással van az emberekre", akárhol tűnik fel. "Az emberek úgy kezelik, mint egy popsztárt, az internetes rajongói klubja több mint negyvenezer tagot számlál" - írta róla akkor a brit Independent. A közvélemény-kutatások akkor is és most is azt mutatták, hogy a választók többsége őt tartaná megfelelő elnöknek, 2010-ben is csak azért bukott el, mert az elnököt nem az emberek választják közvetlenül, hanem a pártok által állított különleges gyűlés szavaz róla.

A kommunistavadász

Bár Gauck nem válogat a politikai oldalak között, egy mumusa neki is van: a kommunisták. A politikus tizenegy éves volt, amikor hajóskapitányként dolgozó apját a megszálló szovjet csapatok kényszermunkára elhurcolták a Szovjetunióba. Apja négy évig volt Szibériában úgy, hogy családja azt sem tudta, él-e. Egy 2010-es interjúban Gauck azt mondta, apja megpróbáltatásai inspirálták politikai meggyőződését, mivel családjának köszönhetően már gyerekként kemény antikommunista neveltetést kapott.

A lázadást korán kezdte: nem volt hajlandó belépni a keletnémet állampárt ifjúsági szervezetébe, és ezért dugába dőltek az újságírói karrierről szőtt álmai. Mivel nem tanulhatott német nyelvet és irodalmat az egyetemen, teológiára ment, és 1965-ben evangélikus lelkésszé avatták - írja róla készített portréjában a Deutsche Welle (DW) német televízió honlapja. Lelkészként folyamatosan megfigyelte a keletnémet titkosszolgálat, a Stasi, de egyházi tisztsége némi védelmet is jelentett neki. A DW szerint vezető szerepe volt az 1989-es mozgalmakban, vallásos tömegek központi szerepet vállaltak a demokratikus átalakulásért indított harcban: istentiszteletei gyakran alakultak át tömegtüntetésekké.

A két Németország egyesítése után őt bízták meg a szinte mindenkit megfigyelő NDK-s titkosszolgálat, a Stasi levéltárainak felügyeletével és a kommunista bűnöket vizsgáló bizottság vezetésével, s ezt a munkát tíz éven át, egészen 2000-ig végezte. Vezetése alatt nyitották meg a nyilvánosság előtt a Stasi-aktákat, és rengeteg egykori besúgót leplezett le, nagy botrányokat okozott, és ellenségeket szerzett országszerte.

Gauck a Stasi-aktákat felügyelte: a képen utódjának, Marianne Birthlernek gratulál 2006-ban

A Los Angeles Times 1993-as tudósításában azt írta róla, hogy szenvedélyesen védte a Stasi-akták nyilvánosságát. "Bár őt is tíz különböző Stasi-besúgó figyelte meg a kommunista rezsim alatt, Gauck szerint a besúgók leleplezése nem személyes bosszú" - írta a lap. Az újság szerint a politikus azzal érvelt, hogy az akták a diktatúra belső működésének felbecsülhetetlen értékű krónikái, amelyekkel szembe kell nézniük a németeknek. "Ezt a tanulási folyamatot arra kell használnunk, hogy megértsük a saját hibáinkat, és nagyobb állampolgári bátorságot fejlesszünk ki, mert azzal egyelőre nem lehet Dunát rekeszteni a mi kultúránkban" - idézte Gauckot az amerikai napilap.

A szabadság harcosa

A kommunista diktatúra bűneibe ásó, rendszerváltó Gauck a szabadság eszméje köré építette fel egész politikai üzenetét. Interjúkban, politikai gyűléseken, beszélgetéseken egyaránt a szabadságról beszélt: "Számomra a szabadság az egyik legmagasabb eszme" - idézte 2010-ben őt a brit Independent. "Gyakran azt gondolom, hogy a németek, különösen a nyugatnémetek szeretnek inkább a biztonsággal foglalkozni. De mi, keletiek azért idealizáljuk a szabadságot, mert soha nem adatott meg nekünk."

A Spiegel szerint ezzel összefüggésben a keletnémet identitást is sokszor méltatta, szerinte a keletiek büszkék lehetnek a rendszerváltásukra. "Amikor mások elbuknak, mi [keletnémetek] még mindig állni fogunk. Személyesen hiszem, hogy tovább fogok hinni a szabadságban és a demokráciában, mint bárki más Németországban" - mondta a lap szerint, amely megjegyzi: ezek a fennhéjázó szavak bárki más szájából kínosnak hangzanának, Gauck életútja azonban hitelessé teszi őket. A politikus - a lap szerint - képes a németeket feltüzelni az olyan ügyek és alapjogok érdekében, amelyeket már régen elnyertek: az ő szájából az alkotmányosság vagy a szabadság is frissnek és izgalmasnak hat.

Merkel veresége

Angela Merkel vasárnap este, a jelölésről szóló döntés után "a demokrácia igaz tanítómesterének" nevezte Gauckot, és azt mondta, hogy közös keletnémet gyökereik miatt is kötődik a politikushoz. A szintén az NDK-ban felnőtt német kancellár azt mondta, Gauck fontos eszmékkel segíthet legyőzni a jelen és a jövő kihívásait, például az adósságválságot. A leendő köztársasági elnök közölte, munkája során törekszik majd meggyőzni a németeket arról, hogy "egy jó országban élnek, amelyet lehet szeretni" (a vasárnapi bejelentésről és a német pártok nyilatkozatairól itt olvashat részletesen).

Angela Merkel is beállt mellé

A Spiegel szerint a politikus jelölése mégis Angela Merkel vereségét jelenti, ugyanis most az az ember kerül az elnöki székbe, akit 2010-ben a kancellár jelöltje kemény csatában győzött le. A lap szerint Gauck jelölését "drámai konfliktus" előzte meg a német kormánykoalícióban, a kisebbik kormánypárt, a liberális FDP javasolta őt. Merkel konzervatív pártja, a CDU inkább egy kormánytagot tett volna államfővé, de a nézeteltérés komoly kormányválsággal fenyegetett volna, ezt a kancellár úgy oldotta fel, hogy végül a liberálisok jelöltje mellé állt.

Németország elnökének nincs valódi politikai hatalma, a végrehajtó hatalom a szövetségi kormány kezében van, az elnök nagyrészt formális, protokolláris szerepet tölt be. Azzal, hogy a parlamenti pártok (az NDK kommunista állampártjának tulajdonképpeni utódpártjaként működő Baloldali Párt kivételével) egyezségre jutottak az elnök jelölésében, a kinevezés jóformán eldőlt. Az elnökről legkésőbb március 18-án fog szavazni egy külön erre a célra összehívott különleges testület, de az a szavazás ekkora egység mellett valószínűleg már csak formaság lesz.