Mao dalai sem mentették meg a vörös herceget

Egyre brutálisabb az őszi kínai vezetőváltást megelőző hatalmi harc, amelynek eddigi legnagyobb áldozata Kína egyik legnépszerűbb politikusa. Po Hszi-lajt a múlt csütörtökön komolyabb indoklás nélkül ebrudalták ki a politikai vezetésből. A maoista dalokkal, kőkemény rendteremtéssel és apja örökségével egyre magasabbra törő Po igazi különc volt, azon vesztett rajta, hogy szúrta az elnöki posztért folyó harcban győzelemre álló reformerek szemét.

Egy érinthetetlennek hitt "kommunista herceg" csúfos bukása világított rá a múlt héten arra, hogy milyen kemény politikai harc folyik Kína legfelső vezetésében néhány hónappal a kínai politikai vezérkar teljes lecserélése előtt. A kommunista országban, ahol hamarosan új elnök, új miniszterelnök és új pártvezetés kerül hatalomra, brutális egyszerűséggel tették el az útból az ország egyik legnépszerűbb politikusát, aki populista, különc úton próbált bekerülni a legfőbb vezetők közé. Po Hszi-laj (Bo Xilai) politikai karrierjének lefejezésével kínai és külföldi politikai elemzők szerint az utóbbi évek legdurvább kínai politikai drámája zajlott le Pekingben.

A 35 milliós nyugat-kínai megapolisz, Csungking pártvezérének ugyanis minden esélye meglett volna rá, hogy bekerüljön a kínai politikát alkotó legszűkebb körbe és a következő évtizedben saját arcára formálja Kína jövőjét. Kína legfontosabb vezető testületét, a kínai kommunista párt politikai bizottságának állandó bizottságát ősszel választják újra, és mivel a testületbe 67 évesnél idősebb tagot nem lehet beválasztani, két ember kivételével minden tagja új lesz. Ez a kilenctagú bizottság hozza meg az országot érintő legmagasabb szintű döntéseket, tagja az elnökön és a kormányfőn kívül a hét legbefolyásosabb pártvezér és kormánytag, akik egyetértésben, konszenzussal irányítják Kínát.

Az egyik megüresedő helyre pályázó, saját tartományában elképesztően népszerű Po Hszi-laj azonban mégsem lesz a szupercsapat tagja. A férfi ugyanis februárban váratlanul egy hatalmas botrány közepén találta magát, miután közeli szövetségese, tartományi főrendőre megpróbált az amerikai konzulátuson dezertálni. A politikust egyik pillanatról a másikra fojtogatni kezdték a korrupcióról és egyéb összeesküvésekről szóló pletykák, március elején pedig már sok elemző azt gyanította, hogy az egész botrány okosan megkonstruált dráma, amivel a politikai vezetés megpróbálja lejáratni és eltávolítani Pót.

A hónap közepén a kínai miniszterelnök már alig burkoltan kritizálta Po politikai elképzeléseit, március 15-én pedig egy mindössze néhány mondatos közlemény jelent meg az állami médiában: Po Hszi-Lajt megfosztották csungkingi pártfőtitkári címétől, és ezzel véget ért évek óta gondosan épített politikai karrierje. Egy a New York Times által megismert, a kínai pártvezetés körében keringő jelentés szerint Po Hszi-lajt azzal gyanúsítják, hogy kirúgta rendőrfőnökét, amikor az Po családja ellen is korrupciós nyomozásba kezdett. Po a jelentés szerint akár börtönbe is kerülhet emiatt.

Mi volt a tét?

Po Hszi-laj politikai kivégzése azért izgalmas, mert az ősszel felálló új állandó bizottság fogja meghatározni Kína politikáját és reformjait a következő évtizedre. Bár nagyon keveset tudni a csapat belső működéséről, Kína-szakértők szerint a bizottságban nem többségi szavazással, hanem konszenzussal hozzák a fontos döntéseket, és a kilencek között az elnök sem teljhatalmú, csak első az egyenlők között.

Az 1,4 milliárd ember sorsát irányító vezetőknek a következő években rengeteg égető kérdésben kell majd irányt választaniuk: a kínaiak egyre több politikai szabadságjogot követelnek, a gazdaság reformokra szorul, a társadalmi különbségek egyre nagyobbak, és a hatalmas környezetszennyezésnek is gátat kell szabni - sorolták a Guardian című brit lapnak nyilatkozó kínai professzorok és szakértők a problémákat. Március 14-én Ven Csia-pao (Wen Jiabao) kínai miniszterelnök egy parlamenti beszédében arra figyelmeztetett, hogy országa történelmi tragédia felé rohan, ha nem hajtja végre a szükséges politikai reformokat, amelyeket a jelenlegi vezetés előkészít.

Hogyan választ vezetőt Kína?

A kommunista párt politikai bizottságának állandó bizottságát 5 évente választják újra, a következő csapatot a kínai kommunista párt 18. kongresszusán, ősszel választják meg. A vezetőket nem a nép, hanem a párt tagjai választják, így Kína-szakértők szerint a tisztségek sorsa már jóval a kongresszus előtt, zárt ajtók mögött eldől. Mivel a jelenlegi állandó bizottságból életkori korlátok miatt csak két tag maradhat benn a következőben, szinte biztos, hogy 2013-tól ez a két ember lesz a következő kínai elnök és miniszterelnök. Az őszi pártkongresszuson a két bent maradó tag közül Hszi Csin-ping (Xi Jinping) esélyes a pártfőtitkári címre, amivel 2013-ban várhatóan az elnöki címet is megkapja majd. A politikust idén februárban már az USA-ban tett körútján is elnöknek kijáró figyelemmel fogadták.

A feltámadt vörös herceg

Po Hszi-laj biztos helyét a Kína jövőjét formáló bizottságban januárig kevesen kérdőjelezték meg. A politikus ugyanis egyike a kínai politikai elit vörös hercegeinek, akiknek fontos szerep jut a vezetésben bekövetkező generációváltásban. Vörös hercegnek a kínaiak azokat a politikusokat hívják, akiknek a szülei a kínai kommunizmus ikonikus figurái, mitikus hősei voltak, és akik szüleik nyomdokain szintén politikai pályára léptek. Pónak megadatott ez a hatalmas presztízst jelentő örökség: apja, a 2007-ben, 99 évesen elhunyt Po Ji-po (Bo Yibo) Kína egyik halhatatlan vezére, a kommunista népköztársaság egyik alapítója volt.

Po Hszi-laj meg is lovagolta ezt az örökölt népszerűséget, és annak ellenére küzdötte fel magát a legfontosabb poszt küszöbére, hogy öt éve egyszer már kipenderítették onnan. Pót 2007-ben ugyanis úgy nevezték ki a belső-kínai Csungking élére, hogy azt egyáltalán nem tekinthette előléptetésnek: előtte a pekingi kormány kereskedelmi minisztere volt, Csungking pedig akkoriban egy félreeső, bűnszervezetek által uralt rémálomnak tűnhetett. A Spiegel tavaly decemberi riportja szerint a politikus valószínűleg 2007-ben is elvesztett egy hatalmi harcot Pekingben, és ez vezetett a száműzetésnek is felérő vidéki kiküldetéshez.

Kommunista dalokat gyakorolnak Csungking városában

Po azonban nem törődött bele a vereségbe, ezért nekilátott Csungking átalakításának. Korábbi állomáshelyéről magával hívott rendőrfőnökével tömeges letartóztatásokba kezdett, és nagyszabású persorozatban számolta fel a helyi gazdasági bűnszervezeteket. Több mint kilencezer embert gyanúsítottak meg, százakat tartóztattak le, és korrupció vádjával bebörtönöztek egy csomó magas rangú városi vezetőt, a tartományi legfelső bíróság tagjait, a rendőrfőnök helyettesét és pártfunkcionáriusokat. Po diktátorokat megszégyenítő határozottsággal vetette meg a lábát a városban.

A maffiaváddal elítélt csungkingi oligarchák vagyonát elkobozták, és Po meghirdette a javak igazságosabb elosztását. A városban hangulatjavító projekteket kezdett, megszépítette a köztereket, eltörölte a tandíjat az iskolákban, az utcákon a járókelők segítésével megbízott rendőrposztokat telepített. És mindezek mellett bevetette a maoista propaganda eszközeit is: a helyi tévé műsorában a nyugati sorozatok helyett a kommunista pártról szóló dokumentumfilmeket, kommunista mozgalmi dalversenyeket kezdtek sugározni, kommunista dalokat éneklő dalárdákat szervezett, és még a városlakók mobiltelefonjaira is Mao Ce-tung-idézeteket küldözgetett sms-ben.

A jóléti intézkedésekkel, központosított, szocialista irányítási módszereivel komoly népszerűségre tett szert, ami - úgy tűnt - lehetővé tette számára a visszatérést Pekingbe.

Megijedtek az egyéniségtől

A populista vörös herceg azonban kínai politikai elemzők szerint egy ponton csúnyán elszámolta magát: azt hitte, hogy a kommunista szlogenek és atyai öröksége sérthetetlenné teszi, és hogy csupán népszerűséggel és társadalmi támogatottsággal feljuthat a kínai politika csúcsára. Kína vezetése azonban nem egy közvetlenül, a nép által választott testület, a pártelit pedig valószínűleg megrettent a saját kultuszát építő, egyéniségként berobbanó politikustól, aki látványosan kilógott a konszenzusos, kollektív döntésekkel működő vezetőségből.

A Spiegel szerint sikereivel Po azt a képet alakította ki magáról, hogy ő a pekingi vezetés balosabb alternatívája. A Telegraph című brit lap azt írta róla, hogy az emberek mindenhol úgy rajongták körül, mint egy népszerű celebet, és ő tudatosan meg is dolgozott ezért a rajongásért. "Az egyetlen dolog, amiben igazán hitt, az önreklámozás" - mondta róla a Guardiannak a Hongkongi Tudományegyetem egyik politológusa.

Po Hszi-laj nemrég még a nagyok között ült a 24 tagú politikai bizottságban

Kritikusai azonban egy neokommunista demagógot láttak benne, aki diktatórikus eszközökkel tör a hatalom felé, és ez valószínűleg a pekingi vezetőknek sem tetszett. Miközben az irányítása alatt álló Csungkingban a korrupciót és a maffiózókat megregulázó hős képében tetszelgett, néhány, a kezei közül kicsúszó üzletember a vörös terror újabb megtestesítőjeként beszélt róla. Ezek az üzletemberek azt állították, hogy Po nem is maffiózókat záratott börtönbe az elmúlt években, hanem az üzleti világot fejezte le, áldozatait megkínozta, vagyonukat pedig kisajátította.

Hírnév és vagyon

Hogy ez a keménykedés nem tetszett a pekingi vezéreknek, azt a Washington Post elemzése szerint jól mutatja, hogy Po csungkingi uralma alatt sem Hu Csin-tao elnök (Hu Jintao), sem Ven Csia-pao kormányfő nem látogatott a városba. A lap szerint érezhető volt a szakadás a központi vezetők reformprogramja és a régi kommunista módszereket idéző, nagyobb társadalmi egyenlőséget hirdető új kínai baloldal között, amelynek Po volt a vezéralakja. A brit Guardiannak egy hongkongi professzor, Jean-Pierre Cabestan azt mondta, hogy egyre jobban kiéleződött az ellentét a konzervatívok és a reformerek között, az őszi vezetőváltás előtt pedig hatalmas helyezkedés megy. Po eltüntetése ebben a helyzetben a Ven és Hu által fémjelzett reformirány megerősítését jelentheti.

Ezt és a neomaoista út elutasítását tette egyértelművé egy március 14-ei beszédében Ven Csia-pao kormányfő, majd március 16-án Hszi Csin-ping is, aki minden bizonnyal Kína következő elnöke lesz. A kínai miniszterelnök egy nappal Po menesztése előtt arra figyelmeztette a pártot, hogy a jövő politikájának tanulnia kell a múltból, különben olyan tragikus félresiklás köszönthet az országra, mint Mao kulturális forradalma. A leendő elnök pedig egy nappal a menesztés után arról írt a kommunista párt egyik lapjában, hogy a párt tisztviselőinek fegyelmezettebbnek kell lenniük, és megrótta azokat, akik "a tömegeknek színészkednek", és tisztségüket hírnév és vagyon halmozására használják.