Bombázza-e Iránt Izrael?

Minimum nem bíznak egymásban, de valószínűleg az is kijelenthető, hogy nem nagyon kedvelik egymást. De még egymásnál is jobban utálják Iránt és annak vezetését. Benjamin Netanjahu izraeli miniszterelnök ezúttal elégedetten távozhatott Barack Obama irodájából - és az Egyesült Államokból is. Mert bár Amerika kifejezetten nem ígért közvetlen segítséget a zsidó államnak Irán ellen, de a két politikus elmúlt öt napja mégis arról szólt, amiről Netanjahu akarta: Iránról és Teherán atomprogramjáról.

Nem volt különösebben harmonikus a kapcsolat az utóbbi időben Izrael és az Egyesült Államok vezetése között. Tavaly Benjamin Netanjahu durcásan távozott Washingtonból, miután az amerikai elnök szemrehányást tett neki a palesztin helyzet miatt. Most emelt fővel mehet el, ő diktálta a napirendet, Obama a számára fontos témáról, Irán atomfegyverkezéséről beszélt péntektől hétfőig, és bár katonai beavatkozási terveire elég határozott nem volt Barack Obama válasza, az amerikai elnök azért meglehetősen hangsúlyosan állt ki Izrael mellett.

Bár a két ország szövetsége eddig is megkérdőjelezhetetlen volt - "az országaink közötti kötelék megbonthatatlan", mondta az amerikai elnök most is, amikor hétfőn találkozott Benjamin Netanjahuval a Fehér Házban -, Barack Obama több mint három éve alatt több olyan kijelentést is tett, amelyet elődei nem nagyon. Tavaly tavasszal például - amikor Netanjahu duzzogva hagyta el Washingont - azt vetette fel, hogy a palesztin béke megteremtése érdekében Izraelnek vissza kellene vonulnia 1967-es határai közé. Erre a zsidó állam vezetőjeként csak heves elutasítással reagálhatott. Obama többször beszélt már a zsidó telepek építésének leállításáról is az izraeli miniszterelnöknek, ezt sem fogadta jó szívvel Netanjahu. Novemberben aztán egy technikai malőr miatt nyilvánosságra került az amerikai elnök párbeszéde Nicolas Sarkozy francia elnökkel. A négyszemközti, de véletlenül sokak által hallható beszélgetésen Sarkozy azt mondta Netanjahuról, hogy "látni sem bírom többet, ez egy megrögzött hazudozó", mire Obama úgy reagált, hogy "neked van eleged belőle? Nekem mindennap tárgyalnom kell vele!"

Benjamin Netanjahu és Barack Obama

Az Izrael és az Egyesült Államok közötti viták - az amerikai elnökválasztás évében - egyelőre háttérben maradtak, a palesztinok a nyilatkozatok szerint szóba sem kerültek, csak a "közös ellenség", Irán atomügyeiről tárgyaltak. A téma mindkét politikusnak hálás: Netanjahu saját befolyását demonstrálhatta, Obama viszont a republikánus elnökjelölt kiválasztásának legfontosabb eseménye, a szuperkedd előtt közvetlenül tarthatta magán a figyelmet, és nyilatkozhatott nemzetközi ügyekben bölcs, megfontolt és nyugodt, ámde határozott államférfiként a külföldi háborúkban megfáradt amerikai választóknak. A brit Guardian elemzője szerint a két vezető Iránnal kapcsolatban végre eljátszhatta a jó rendőr, rossz rendőr szerepjátékot, igaz, a napilap munkatársa is azt hangsúlyozta, nyilván nem volt ez előre egyeztetve, ehhez ugyanis jóban kellene lennie egymással Netanjahunak és Obamának.

Vörös vonalak

Az előzetes izraeli várakozások szerint az izraeli kormányfő arra próbálta volna rávenni az Egyesült Államok vezetőjét, adja fel az általa túl türelmesnek gondolt álláspontját, és húzza végre meg azt a "vörös vonalat", amelyet a zsidó államot fenyegető Irán már nem léphet át, különben az Egyesült Államok is beavatkozik. Izrael néhány napja még kész lett volna egyoldalú katonai beavatkozással megsemmisíteni az iráni atomlétesítményeket, ehhez jól jött volna neki a "vörös vonalas" rábólintás az Egyesült Államoktól. Ezt Obamától nem kapta meg, az amerikai elnök az erő alkalmazásával legalábbis várna, még bízik a diplomáciai megoldásokban. Viszont mindenképp megakadályozná, hogy Irán atomfegyverhez jusson.

A két politikus washingtoni találkozója során az derült ki, hogy immár az izraeli miniszterelnök is "előnyben részesíti a diplomáciai eszközöket az iráni atomprogram által okozott problémák megoldásában". És bár Netanjahu Obama előtt ezzel a mondattal kevéssé tűnt harcosnak, néhány órával később ismét visszatért korábbi szóhasználatához, és az Izraelt támogató amerikai lobbi (AIPAC, American Israel Public Affairs Committee, Amerikai Izraeli Közügyi Bizottság) előtt ismét arról beszélt, hogy Izrael már nem várhat sokáig Irán ügyében, és sürgette a nemzetközi közvéleményt, hogy ismerje el tényként, Irán atomfegyver előállítására törekszik. Netanjahu azt is mondta, mivel még hagy lehetőséget a diplomáciai lépéseknek, cserébe garanciákat akar arra, hogy végső esetben Amerika erővel is kész letörni Irán atomambícióit.

Az amerikai elnök ugyancsak az Izraelt támogató lobbi előtt szólalt fel még vasárnap. És itt is a diplomáciai megoldás fontosságáról beszélt, igaz, azt is mondta, az Egyesült Államok nem fog habozni az erő alkalmazásával Irán ellen. "Irán vezetőinek tudniuk kell, hogy az én politikám nem az elszigetelésre irányul, az én politikám célja annak megakadályozása, hogy Irán nukleáris fegyverhez jusson" - jelentette ki. A híradások és elemzések alapján egészen hétfő délutánig, a Netanjahu-Obama találkozóig úgy tűnt, hogy a beszéd tartalmával az Irán elleni kemény fellépést sürgető izraeli kormány kevéssé lehet csak elégedett. Utólag persze kiderült, hogy maximálisan az. Mert bár az azonnali katonai beavatkozásról a diplomáciai megállapodás esélye kedvéért le kellett tennie, de az amúgy sem lett volna megvalósítható, egy ilyen akció előkészítése több hónapba is telhet. A nem hivatalos jeruzsálemi források azzal érvelnek az iráni Kúmban lévő urándúsítók mihamarabbi izraeli bombázása mellett, hogy Teherán a nukleáris fegyverek előállítására alkalmas eszközöket a föld alá próbálja telepíteni, és minél mélyebbre helyezik őket, az izraeli repülőgépeknek annál kevésbé lesz lehetőségük megsemmisíteni őket.

Sűrű üzenetek

Obama nemcsak Teheránnak, a kardcsörtető jeruzsálemi kormánynak is üzent. "Izrael biztonsága, Amerika biztonsága, valamint a világ békéje és biztonsága érdekében ez most nem a hangoskodás ideje. Most annak van itt az ideje, hogy hagyjuk hatni a felerősödött nyomást, és hogy fenntartsuk az általunk felépített, széles nemzetközi koalíciót" - utalt az elnök a Teherán elleni nemzetközi gazdasági szankciókra, amelynek része az Európai Unió nemrég bejelentett olajblokádja is. Obama az AIPAC éves gyűlésén arról is beszélt, hogy a perzsa ország elleni gazdasági szankciók befolyásolhatják Teherán atomprogramját. Vagyis abban bízik, hogy egyszerűen nem lesz pénze Teheránnak az atomfegyver előállítására.

Már múlt pénteken is szólt egy üzenet a bizalmatlan Netanjahunak és az atomfegyver-terveket mindvégig tagadó, de megbízhatatlan Iránnak Obamától. Az Atlantic Monthly magazinnak azt mondta, "úgy gondolom, az izraeli kormány elismeri, hogy az Egyesült Államok elnökeként nem blöffölök". "Úgy gondolom, hogy mind az iráni, mind az izraeli kormány elismeri, hogy amikor az Egyesült Államok kijelenti: elfogadhatatlan, hogy Iránnak nukleáris fegyvere legyen, akkor komolyan gondoljuk, amit mondunk" - válaszolta egy kérdésre, majd hozzátette, minden lehetséges opciót mérlegelnek, és ezek közül az utolsó a katonai. Az amerikai elnök azt mondta, óvná a katonai beavatkozástól az ezt fontolgató Jeruzsálemet azért is, mert egy ilyen után a nemzetközileg elszigetelődő Irán áldozatnak állíthatná be magát.

Belefolyt a kampányba

Netanjahu látogatásával, az AIPAC gyűlésével és Obama megszólalásával Izrael és Irán ügye az amerikai elnökválasztási kampány fontos témája is lett. Az elnökkel párhuzamosan szólalt meg az ügyben a republikánus jelöltek közül a legesélyesebbnek tűnő Mitt Romney is. A politikus vasárnap előbb palacsintát osztogatott az amerikai Georgia államban lévő kisvárosban, a nem egészen húszezres Snellville-ben, majd kétezer fős hallgatóságának azt mondta, ha Barack Obamát novemberben újraválasztják, Iránnak lesz atomfegyvere, és ebben az esetben megváltozik a világ. Kedden ennél jóval tovább ment, a Washington Postban közölt állásfoglalásában azt írta, elnökként a katonai opcióval kombinálná a diplomáciát, hogy megakadályozza Irán atomfegyverhez jutását.

Az Izraelnek különösen fontos téma nemcsak a Netanjahu-Obama-találkozó miatt került elő épp most. Az egyik legfontosabb ok az Izraelt támogató lobbi éves összejövetele. Az AIPAC gyűlése ugyanis egy igen komoly esemény a washingtoni politika szempontjából. Az Izraelt támogató lobbi nemcsak az egyik legbefolyásosabb érdekcsoport a tengerentúlon, de egyes tagjai a kampányfinanszírozásban is alaposan benne vannak. És bár a közkeletű vélekedés szerint az AIPAC tagjainak hetven százaléka a demokratákat támogatja, az amerikai szavazók többségének Izrael-barátsága miatt a republikánus elnökjelöltségért még versenyben lévő négy politikus közül a három legesélyesbb (Mitt Romney, Rick Santorum és Newt Gingrich) is kiemelten fontosnak tartja a rendezvényt, mindhárman videóüzenetben vagy műholdas közvetítéssel hozzá is szólnak.

És bár a lobbi közvetlenül nem nyújt kampánytámogatást, a vezetők közül többen is juttatnak adományokat egy-egy politikus korteskedéséhez. A 21 milliárd dolláros vagyonával a világ tizenhatodik leggazdagabb emberének számító Las Vegas-i kaszinómágnás lobbitag, Sheldon Adelson például tízmillió dollárt adományozott egy Gingrichet támogató szervezetnek. Így a kampányköltségekhez való hozzájárulások miatt is érdemes jóban lenni a szervezettel.

A létező legkorrektebb döntések

A vörös vonalak mielőbbi amerikai meghatározását követelő izraeli kormányzati igények ellenére meglehetősen megértő volt Obama beszédével kapcsolatban a Netanjahuval sokáig az ország vezetéséért versengő Simon Peresz izraeli köztársasági elnök. A Jerusalem Post tudósítása szerint az államfő hétfőn azt mondta az izraeli katonai rádiónak, abszurd lenne elvárni Obamától, hogy pontos menetrendet hozzon nyilvánosságra egy Irán elleni katonai akcióról. "Nem említett dátumokat, de beszélt a beavatkozás lehetőségéről" - mondta elégedetten Peresz, aki meg is dícsérte az amerikai elnököt, mert a lehető legteljesebb támogatást ajánlotta Izraelnek, és a zsidó állam biztonságát amerikai érdeknek nevezte. Izrael elnöke úgy nyilatkozott, értékeli, hogy az amerikai elnök tartózkodott instrukciókat adni Izraelnek, és még a látszatát is kerülte annak, hogy megmondja Izraelnek, mit is kellene csinálnia.

Avigdor Lieberman, a keményvonalas izraeli külügyminiszter az izraeli rádiónak viszont még az Obama-Netanjahu megbeszélés előtt úgy nyilatkozott, Izraelnek fontos lenne ugyan, ha nem maradna egyedül az iráni fenyegetés kezelésében, de saját érdekei szerint kell cselekednie. "Obama elnöknek biztosan nincs szüksége a mi tanácsunkra, független, szuverén állam vagyunk, és a nap végére, a két politikus találkozója végére Izrael Állam a szerintünk létező legkorrektebb döntéseket fogja meghozni" - mondta. A külügyminiszter azt is nyilatkozta, mivel a nemzetközi közösség képtelen volt leállítani a szíriai vérengzést, számára kérdésessé vált, hogy a külföldi ígéretek mennyire tudják garantálni országa biztonságát.

A vita Iránnak kedvez

A Bloomberg szerint egyébként a szövetségesek közötti vita senkinek sem jó, leszámítva Iránt. Az amerikai gazdasági hírügynökség azt írta, esélyt kellene adni az új szankcióknak az iráni atomkérdésben. A gazdasági elszigetelődés miatt ugyanis máris le kellett értékelni a helyi fizetőeszközt, a riált, és az olajbevételek apadása miatt fulladozik a teheráni rezsim - és annak nukleáris programja is. A hírügynökség szerint az is a gazdasági válsághelyzet következménye, hogy Irán ismét tárgyalóasztalhoz ülne az ENSZ biztonsági tanácsának tagjaival, és immár az olajembargót bevezető Európai Unióval is. A tárgyalás természetesen nem jelent garanciát semmire, és az sem biztos, hogy a szankciók megváltoztatnák Irán atomprogramját, de egy izraeli katonai beavatkozás - bár komoly károkat okozhatna az urándúsítást végző centrifugákban - visszájára sülhetne el: ugyan lassíthatná az atomfegyvergyártást, de szinte biztosan ösztönözné Teheránt annak elkészítésére.

Mi az az AIPAC?

Az Izrael-párti amerikai lobbicsoportot 1963-ban alapították, tagjai közé demokraták, republikánusok és függetlenek is bekerültek. Bírálói szerint a szervezet alapvetően jobboldali beállítottságú, az amerikai kongresszus befolyásolására törekszik, és az egyik legfontosabb tényezője az amerikai Közel-Kelet-politika alakításának. A bizottság befolyásának legszemléletesebb példájaként emlegeti az MTI összeállítása azt, hogy 1975-ben Gerald Ford elnök a kongresszus mindkét házának nyomására lemondott arról, hogy "újraértékelje" az amerikai Izrael-politikát, vagyis hogy felfüggessze a zsidó államnak folyósított támogatást. Ugyancsak részben az AIPAC-nek köszönhető, hogy a második világháború óta Izrael az amerikai támogatások legjelentősebb célországa, jelenleg éves rendszerességgel több mint hárommilliárd dollárnyi, főleg katonai célokra fordított segélyezésben részesül. A szervezet működése sem volt mentes a botrányoktól. 1984-ben az FBI vizsgálatot indított, mert az izraeli gazdasági miniszter bizalmas amerikai kormányzati dokumentumokat juttatott el az AIPAC-hoz az amerikai-izraeli szabadkereskedelmi egyezmény ellen lobbizó amerikai cégekről. Az ügynek nem lett következménye. 1992-ban lemondásra kényszerült az AIPAC akkori elnöke, David Steiner, mert egy hangfelvétel szerint azzal dicsekedett, hogy a szokásos támogatáson felül is nagy összegeket kapott Izrael számára James Baker akkori külügyminisztertől, és tárgyalt a még alakulófélben lévő Clinton-kormányzat tagjairól is. 2005-ben a Pentagon egyik elemzője bevallotta, hogy államtitkokat juttatott el az AIPAC alkalmazottainak. Az érintetteket elbocsátották, de 2009-ben felmentették őket a vádak alól.