Sosem látott mutatványra készül egy szökött észak-koreai

Az észak-koreai diktatúrát megalapító Kim Ir Szen századik születésnapjára tervezett hatalmas ünnepségekbe rondíthat bele egy észak-koreai szökevény. Cso Mjung Csul szinte biztosan az első észak-koreai lesz, aki szabad választásokon lesz parlamenti képviselő. A dél-koreai parlamentbe pályázik, sikere üzenet lehet az északiaktól megcsömörlött délieknek.

Emberi szemétnek nevezte az észak-koreai propagandagépezet, és Phenjan kivégző osztagot is utána küldött, Cso Mjung Csul azonban most visszavág: ő lehet az első észak-koreai, aki szabad választásokat nyer. A politikus, aki egykor az észak-koreai elit tagja volt, 1994-ben disszidált, és április 11-én, két nappal az észak-koreai diktatúrát megalapító Kim Ir Szen századik születésnapja előtt tisztelgő grandiózus ünnepségek előtt parlamenti helyet szerezhet a dél-koreai választásokon.

Cso a hatalmon lévő konzervatív Nagy Nemzeti Párt 44 fős választási listáján a negyedik. Azt mondja, képviselőként mindenekelőtt szeretné majd felhívni a figyelmet a Dél-Koreában élő észak-koreaiak nehézségeire.

Cso Mjung Csulnak erről első kézből vannak tapasztalatai. A most 53 éves politikus a Kim Ir Szen Egyetem hallgatójaként, majd tanárjaként az észak-koreai elit tagjának számított, az ország alapítójáról elnevezett intézménybe ugyanis csak a rezsimhez hű koreaiak juthattak be. Cseretanárként jutott el Kínába, ahol úgy döntött, addigi életét és feleségét is hátrahagyja, és Dél-Koreában kér menedékjogot.

A Reutersnek azt mondta, amikor először megérkezett Szöulba, tele volt gyűlölettel Kim Dzsong Il kormánya iránt. Később azonban szembesülnie kellett azzal, hogy észak-koreaiként egyáltalán nem egyszerű a beilleszkedése.

Dél-Koreában jelenleg mintegy 23 ezer észak-koreai él. Míg egy-két évtizeddel ezelőtt hősként tisztelték őket, mert a disszidálásukkal szembeszálltak a phenjani rezsimmel, sok dél-koreai ma már inkább tehernek tekinti őket. Az észak-koreaiakat egyértelműen megkülönbözteti az akcentusuk, és a mentalitásuk miatt a déliek nem szívesen vegyülnek velük. Sokuknak megalázó munkákat kell elvállalni. Néhányan pedig annyira csalódtak az új életükben, hogy visszatértek Észak-Koreába.

A maradókat a dél-koreai kormány pénzzel is támogatja. Érkezésük után három hónapot kell eltölteniük olyan központokban, ahol a beilleszkedésre készítik fel őket. Itt nemcsak a koreai történelmet és a kulturális normákat ismertetik meg velük, hanem olyan gyakorlati tudnivalókat is, mint például hogy nyissanak bankszámlát és hogyan keressenek munkát. Sokan azonban nem találják a helyüket a diktatúra után a kapitalista országban.

Tavaly több mint 2700-an menekültek délre Észak-Koreából. A legtöbben Kínán keresztül érkeznek, ezzel azonban nagy kockázatot vállalnak, mert ha a kínai hatóságok elkapják őket, mint illegális bevándorlókat visszatoloncolják Észak-Koreába, ahol jobb esetben hosszú évek várnak rájuk a börtöntáborokban, rosszabb esetben pedig kivégzik őket.

Cso azt mondja, ha nyer, az ugyanúgy üzenet lesz Észak-Koreának, mint a délen élő észak-koreaiaknak. "Ha az itt élő 23 ezer embernek nem tudunk segíteni a boldogulásban, akkor ez nem sikerülhet az északon élő 23 millió esetében sem" - mondja Cso. A phenjani rezsim a társadalom kitaszítottjainak tekinti a disszidálókat, a dél-koreaiak viszont nem veszik jó néven, hogy osztozniuk kell velük a jólétben. Cso viszont azt állítja, az ő esete mindezt cáfolja.

A hatalmon lévő konzervatív párt keményvonalas politikát képvisel Észak-Koreával szemben: befagyasztotta az északnak szánt segélyeket, és addig nem is kezdi újra az anyagi támogatást, amíg Phenjan bocsánatot nem kér azért, hogy elsüllyesztett egy dél-koreai hajót 2010-ben.