Idén márciusban az Európai Unió vezetői szinte teljes egyetértésben döntöttek arról, hogy egy új, szigorú paktummal terelik a stabilitás útjára a válság által megtépázott országaikat. Némi lázadozás és alkudozás után az eurózóna minden tagországa, valamint a britek és a csehek kivételével az összes saját valutával rendelkező EU-tag is rábólintott arra, hogy közös költségvetési paktummal kötik meg saját kezüket, és a további eladósodás megakadályozása érdekében központi ellenőrzés alá vonják a tagországok költekezését.
Az Európai Fiskális Paktumnak elnevezett egyezség a jövőben megtiltja, hogy tagjai komolyabb lyukakat hagyjanak a költségvetésükben, és kemény büntetésekkel fenyegetné azokat az országokat, amelyek elszálló adósságokkal terhelik tovább az Unió recsegő-ropogó pénzügyi rendszerét. Mivel azonban sok ország költségvetése eddig is mínuszban volt, hiányt termelt, a vállalás teljesítése kemény megszorításokat hoz majd olyan helyekre, ahol egyébként költséges beruházásokra lenne szükség a befagyott gazdaságok újraindításához.
A következő hónapokban az EU tagállamai sorra fogják törvénybe iktatni az új rendszert, de arról mindössze egyetlen tagállamban kérik ki az emberek véleményét is: Írországban az alkotmányos aggályoktól tartó vezetők írtak ki népszavazást arról, hogy kér-e a népük az EU vasmarokkal végbevitt rendteremtéséből. A csütörtöki népszavazáson így az írek tulajdonképpen egész Európa helyett mutathatják meg, milyen mély ellentmondások rejlenek az Unióra váró átalakulásban.
Kelta tigrisből renegát
Írország a nagy uniós szerződések elfogadása során már eddig is vérmes renegátnak, az ellenállás zászlóvivőjének számított: az írek 2001-ben az uniót megreformáló nizzai szerződésre, 2008-ban pedig az EU jelenlegi alapokmányának tekintett lisszaboni szerződésre mondtak nemet. Tették ezt annak ellenére, hogy 1975-ös csatlakozásuk óta az Európai Unió egyik legnagyobb nyertesének számítottak, az 1990-es években többek között az EU segítségével vívták ki maguknak a "kelta tigris" becenevet. A gazdasági csodával felérő fejlődéssel Írország az Unió egyik legszegényebb országából az EU élvonalába küzdötte magát, ez a menetelés azonban a 2008-ban beütő válsággal egy csapásra véget ért, és most az írek újra ott találták magukat a sereghajtók között, a levesben. Az államadósságuk megnégyszereződött, a GDP 120 százaléka fölé ugrott, és kénytelenek voltak hatalmas bankmentést is véghezvinni.
Így most ismét a renegát szerep maradt rájuk. Bár a korábbi esetekben az ország vezetői megismételt népszavazásokon mindig kisajtolták az írekből Brüsszel akaratát, most azt ígérik, hogy nem lesz második menet, amennyiben a nép elutasítja a felkínált fiskális paktumot. Erre pedig a közvélemény-kutatások szerint az utolsó pillanatig van esély: az Irish Times által múlt szombaton közzétett adatok szerint mindössze 39 százalék támogatja a paktumot, 30 százalék pedig határozottan elutasítja: a 22 százaléknyi bizonytalan kezében van Írország sorsa. A szavazóurnákat magyar idő szerint csütörtök éjjel 11-kor zárják, az eredményeket pedig csak pénteken kezdik el közzétenni.
"A szerződés elpusztítja a demokráciát! Szavazz nemmel!"
Kétféle értelmezés
A megosztottság már hónapokkal a csütörtöki szavazás előtt kézzelfoghatóvá vált, a népszavazásra ugyanis kemény kampányt és ellenkampányt indítottak a szemben álló politikai erők. Az ír főváros, Dublin utcáit ellepték az "IGEN" és "NEM" jelszavakat hirdető plakátok, az interneten, a médiában és az írek postaládáiban is folyamatosan ömlött a paktum előnyeiről és hátrányairól szóló propaganda.
Írországot két egymásnak gyökeresen ellentmondó, egymást ostorozó világkép kezdte szorongatni: az egyik szerint nemmel szavazni hatalmas felelőtlenség, mert Írország csak a paktumhoz csatlakozva tud kilábalni a válságból. A másik szerint viszont az embereket átverik és megzsarolják a szerződéssel, amely nem stabilitást, hanem évtizedeken át tartó szolgaságot hoz, örök stagnálásba dermesztve a gazdaságot. Mivel pedig az egész téma rendkívül bonyolult, gazdasági zsargonnal átitatott, nehezen átlátható dilemma, az írek alig győzték kapkodni a fejüket a demagóg szlogenek között. A BBC szerint sokan épp azért nem is mennek el szavazni csütörtökön, mert egyáltalán nem értik, nem látják át a kérdést.
Valószínűtlen szövetségek
A paktum ellen és mellett kampányoló politikai erők szokatlan csoportokba rendeződtek: a szavazás előtti hónapokban szinte minden, korábban egymással rivalizáló parlamenti párt az igen mellett tört lándzsát, a marginális pártok és a parlamenten kívül erők viszont hatalmas ellenkampányba kezdtek. Az EU által kínált megoldás ellen csatasorba rendeződött a kommunista Európát követelő radikális baloldal, az Észak-Írország visszacsatolásáért küzdő, egykor az IRA terrorszervezet politikai szárnyaként emlegetett Sinn Féin párt, valamint egy egyesült, föderatív, Európai Egyesült Államokat álmodó liberális szervezet, a Libertas is.
"A megszorítás nem működik" - hirdeti a Sinn Féin
A nem mellett kampányoló erők a stabilitási paktumot egységesen "megszorítási paktumként" kommunikálták, és a Fidesz 2010-es választási kampányához hasonló érveléssel próbálták megfúrni. Szlogenjeik azt hirdették, hogy "a megszorítás nem működik", rossz megoldás, amely megfojtja a gazdaságot, és csak tovább ront a helyzeten. Helyette az ellenzők szerint befektetésekre és élénkítő csomagokra van szükség, amelyek fellendítik a jelenleg vergődő gazdaságot. Orbán Viktor hasonló ígéreteit a 2010-es választás után kénytelen volt revideálni, miután a jelentős adócsökkentést nem tette lehetővé a görög válság kipattanása miatt a költségvetési szigort hangsúlyozó Európai Bizottság. A magyar kormány mégis megpróbálkozott ugyan a választások után fél évvel, 2011-ben egy tekintélyes adócsökkentéssel, amit az egykulcsos személyi jövedelemadó és a bőkezű családi adókedvezmény jelentett, de ez a gazdaságpolitika Magyarországon nem vált be, mert nem pörgette fel a lakossági fogyasztást és a gazdasági növekedést. Mindez láthatóan nem ijeszti az Írországban hasonló politikával kampányoló pártokat.
Az íreket arra figyelmeztették, hogy a paktum elfogadásával újabb több milliárd eurós megszorítások zúdulnak az országra, amely a 2008-ban kirobbant válság óta megszorításról megszorításra vergődik: ez az ijesztő jövőkép az évek óta romló körülményekkel megbirkózó szavazók ezreinél ütötte ki a biztosítékot. Mások pedig attól tartanak, hogy a Brüsszel által kínált paktum a demokráciát is megfojtja a tagállamokban, diktatórikus hatalmat adva a költségvetéseket felügyelő uniós bizottságnak. Tagadhatatlan, hogy a kampányok rövid távú politikai hasznot is hoztak a paktumot ellenző pártoknak: a Sinn Féin például tavalyi 10 százalékos támogatottságáról mostanra az ország második legnépszerűbb pártjává vált.
A multik igennel szavaznak
A tiltakozók által felmutatott veszélyek ellenére a nagy parlamenti pártok és a kormány is rendületlenül bíztatták az íreket, hogy fogadják el a paktumot, az ellenkampányt folytató politikusokat pedig azzal vádolták meg, hogy félrevezetik az embereket. A legnagyobb párt, a Fine Gael azzal kampányolt, hogy az ír vállalatok és a nemzetközi multik szerint is az igen szavazattal lehet csak stabilizálni, talpra állítani a gazdaságot: honlapján üzletemberek és cégvezetők győzködték az embereket munkahelyteremtést és befektetéseket ígérgetve. Szerda este az ország miniszterelnöke, Enda Kenny tévébeszédet is mondott: "Arra kérem önöket, hogy szavazzanak igenre a stabilitásért, a befektetésekért, a talpra állásért és egy működő Írországért".
Enda Kenny ír miniszterelnök igennel szavazna
A kormány azért kepeszt ennyire a paktum elfogadásáért, mert amennyiben Írország nemet mond rá, hamarosan az EU pénzügyi segítsége nélkül marad. Az IMF-hiteleken csüngő ír gazdaság hitele 2013-ban lejár, és ingatag gazdaságát ismét a piacról akarja finanszírozni: ehhez azonban meg kell nyernie a befektetők bizalmát. Ha 2013 után az ország ismét megszorulna, az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz (EFSF) segítségében bízhatna, amely olcsó hitelekkel segíthetné ki. Az EU vezetői azonban beépítették a mostani fiskális paktumba, hogy az EFSF forrásaiból csak az a tagállam részesülhet, amely aláírja a stabilitási egyezményt is. Ha tehát az írek nemet mondanak rá, hosszú távon hitel nélkül maradhatnak, ami katasztrofális hatással lehet rájuk.
Ez a Guardian elemzői szerint egyedül Írországnak fájna, a paktumot ugyanis ezúttal az írek ellenállása nem tudná elkaszálni. A stabilitási paktumhoz elég, ha 12 tagállam ratifikálja azt, amelyik ország pedig kimarad, az lemarad. Paktum mindenképpen lesz, a kormány szerint pedig Írország csak saját jövőjét és megbízhatóságát dobja a szélbe azzal, ha kimarad belőle.
Magyarország sem tart népszavazást Bár tavaly év végén Orbán Viktor miniszterelnök még ellenezte az Európai Fiskális Paktumot, márciusra, a részletek kimunkálása után ő is elfogadta és aláírta azt. A magyar parlament a közeljövőben szintén ratifikálni fogja az egyezményt, népszavazást nem tartanak róla. A Brüsszelből előírt megszorítások azonban ránk egyelőre mégsem lesznek érvényesek, mivel Magyarország nem az eurózóna tagja, saját fizetőeszközzel rendelkezik. Budapest - a többi saját pénznemmel rendelkező tagországhoz hasonlóan - csupán azt vállalta, hogy amennyiben a jövőben bevezeti az eurót, úgy érvényesnek tekinti magára nézve a paktumot. Arról azonban jelenleg még csak találgatások vannak, hogy Magyarországon mikor válthatja fel a forintot az euró. |