Politikai fegyver lett a legkócosabb frizura

Könyvesboltokban, metrón, bicikliutakon, utcai rablásoknál bukkan fel egy furcsa frizurájú férfi Londonban. A kócos hajkorona gazdája ma Nagy-Britannia egyik legismertebb embere, Boris Johnson londoni polgármester, aki annak ellenére nyert a múlt hétvégi választáson, hogy pártja csúnyán leégett. Különcsége, egy-egy jól irányzott káromkodása vagy saját pártjának címzett beszólása sokat lendített karrierjén, esélyesnek tartják a miniszterelnöki posztra is. Kritikusai szerint azonban a flegma lazaság ügyesen kiszámított politikai trükk.

A brit Konzervatív Párt csúnyán leszerepelt a múlt hétvégi önkormányzati választásokon, a konzervatív Boris Johnson azonban mégis komolyabb izgalom nélkül hozta a győzelmet Londonban. A konzervatívok 31 százalékos eredménye annyira lesújtó volt a Munkáspárt 38 százalékával szemben, hogy David Cameron miniszterelnök elnézést kért azoktól a tory önkormányzati képviselőktől, akik most elveszítették mandátumukat.

A brit sajtó most nemcsak arra kereste a választ, miért buktak ekkorát a konzervatívok, hanem arra is, hogy a tory tragédia közepette miként tudott győzedelmeskedni a vicces hajú, a poénokkal sohasem spóroló Boris Johnson a korábban nyolc évig a brit fővárost irányító munkáspárti Ken Livingstone-nal szemben.

A második ciklusát kezdő polgármester kétségtelenül a kampánystratégák álma. Meggyőző, vicces, szenvedélyes, szórakoztató, hiteles és karizmatikus politikus. Az életrajzát író Andrew Gimson szerint Johnson mindenekelőtt a nyíltságával lopta be magát a londoniak szívébe. És persze az sem hátrány, hogy hisz is abban, amit mond, így a választók szemében őszintébbnek tűnik, mint a többi politikus. Gimson abban látja a népszerűsége egyik titkát, hogy az egész hozzáállása azt sugallja: szeretné, ha az emberek jól éreznék magukat.

Boris Johnson közel az emberekhez

Tartani a távolságot

Abban, hogy a David Cameronnal szembeni elégedetlenség miért nem söpörte el a londoni polgármestert is, nagy szerepe volt annak, hogy Johnson a brit miniszterelnök egyik leghangosabb bírálója volt, és soha sem hagyta ki a lehetőséget, hogy a Cameronétól különböző nézeteit hangoztassa, noha egyébként nagyjából ugyanolyan háttérrel indultak, és például mind a ketten ugyanannak a klubnak - a Bullingdon Clubnak - voltak tagjai az egyetemi éveik alatt Oxfordban.

A Bullingdon Club

Az Oxfordban működő exkluzív szervezet olyan tagokat tudhatott a soraiban, mint George Osbourne brit pénzügyminiszter, Radoslaw Sikorski lengyel külügyminiszter vagy Charles Spencer, a néhai Lady Diana bátyja. A tagok általában a gazdagságukkal és a romboló hajlamaikkal tűnnek ki. Közös étkezéseik alkalmából sokszor szétverik a berendezést, igaz, később kifizetik a kárt.

Az angol mellett török és zsidó felmenőkkel is büszkélkedő, New Yorkban született Johnson a bevándorlók nagy pártfogója, a bankellenes hangulat közepette védelmébe vette a Cityt mint a világ pénzügyi központját, a londoni zavargások idején pedig elítélte ugyan az erőszakoskodókat, de elismerte azt is, hogy a londoni szegényeknek támogatásra van szükségük.

A Telegraph szerint Boris Johnson sikerének egy másik magyarázata, hogy nem ő a miniszterelnök, és így nem is tartják felelősnek a brit gazdaság helyzetéért. Ráadásul megengedheti magának, hogy azokkal a kérdésekkel foglalkozzon, amelyeket valóban fontosnak tart, és azokat az ügyeket vegye napirendre, amelyeket befolyásolni is tud. Mindezt pedig úgy, hogy közben kitart a konzervatív értékek mellett, és nem veszíti szem elől az emberek mindennapi gondjait.

Johnson és Cameron tenisszel tiszteleg a paralimpia résztvevői előtt

Politikai karrierje megkezdése előtt Johnson szerkesztő volt a Spectator című lapnál, amelynek munkatársa, Fraser Nelson is egyetért abban, sokat lendített a polgármester esélyein, hogy biztonságos távolságot tartott David Camerontól. Így sikerült egy olyan választói réteget is megszólítania, amely túlmutat a Konzervatív Párton, miközben ő maga hitelesen képviselte a konzervatív értékeket. Bírálatként sokszor felvetődik ugyan, hogy Johnson néha annyira szétszórt, mint a haja, de polgármesterként sikerült olyan hozzáértő emberekkel körülvennie magát, akikben teljes mértékben megbízhat.

A Boris-imázs

Míg elődje, Ken Livingstone nevéhez a londoni dugódíj bevezetése kötődik, addig a szenvedélyes kerékpáros Johnson első polgármesteri ciklusának legemblematikusabb kezdeményezése a biciklikölcsönző-rendszer kiépítése volt. A Boris-bringák azóta beépültek London hétköznapjaiba. Johnson maga is kerékpáron jár be dolgozni a City Hallba, ami természetesen rengeteg alkalmat szolgáltat arra, hogy személyesen is kapcsolatba lépjen a londoniakkal. Ezekből a találkozókból aztán olyan anekdoták is születnek, amelyekben Johnson igazi szuperhősként tűnik fel: egy alkalommal például a bicikliről lepattanva egy rablást hiúsított meg, és üldözőbe vette a tolvajokat.

Mindeközben úgy viselkedik, mint akinek a stand-up szövegelés is a munkaköri leírásához tartozik. Ezért is emlegették a londoni polgármester-választást a személyiségek versenyének, és ebben a műfajban Johnson verhetetlen.

Boris Johnson a királynőt és a walesi hercegnőt szórakoztatja

Ellenfele, Ken Livingstone ki is akadt emiatt. "Boris rájött, hogy ha kicsit megrázza a haját, és elmond egy viccet, akkor még egy gyilkosságot is megúszhat" - panaszkodott riportereknek a Londont korábban két cikluson át irányító egykori polgármester, akit az is bánt, hogy a munkáspárti kötődésű emberek közül is sokan vevők Johnson poénjaira. "Én nem azért lettem politikus, hogy nevettessek. Ha ezt akarnám, akkor komikusnak mentem volna" - fakadt ki a 67 éves Livingstone, aki a választásokon elszenvedett veresége után vissza is vonult a politikától.

Johnson kommunikációja tele van meglepő fordulatokkal. "Ahányszor káromkodik egyet, annyiszor növeli az előnyét a közvélemény-kutatásokban" - mondta egy miniszterelnökségi forrás a Daily Mail című lapnak. Bár a politikai karrierépítésnek nem kifejezetten hasznos eleme a káromkodás, Johnsonnak a jelek szerint megbocsátják a választók, ha nem vigyáz a szájára, sőt még jutalmazzák is egy-egy kirohanásáért. A Guardian szerint azért, mert neki olyasmit is megengednek, amit más politikusoknak nem. Elfelejtik, hogy Cameronnal és George Osbourne pénzügyminiszterrel együtt a tory elit tagja, és inkább azt látják benne, akit szeretnének: egy vicces embert, aki közülük való, és aki nem mindig veszi komolyan magát. A Guardian szerint azonban Johnson imázsa az utolsó kócos hajszálig kiszámított, és a káromkodásait is tökéletesen időzíti, nem véletlen, hogy a választások előtti egy hónapban kétszer is megengedte magának, hiszen tudta, hogy szavazatokat nyerhet vele.

A másik oldalon viszont ott van az a Boris Johnson, aki a maga módján komoly is tud lenni. Ugyancsak a Guardian számolt be róla, hogy a londoni polgármester Kierkegaard-kötetek miatt állt meg egy könyvesbolt kirakatánál, majd be is ment, és három Henry James-regénnyel távozott. Néhány évvel ezelőtt emlékezetes latinórát tartott egy southwarki iskolában 13-15 éves lányoknak, akik lenyűgözve hallgatták a tanárként is remekül helytálló polgármestert. A klasszikus tanulmányokat folytató Johnson latinos műveltségéről és történészi hátteréről árulkodik az a könyv, amelyet a római birodalom és az Európai Unió közötti párhuzamról írt, és amelyből a BBC dokumentumfilmet készített. Az írást azóta sem hagyta abba az egykor újságíróként dolgozó Johnson: hetente megjelenő rovata van a Daily Telegraph című lapban.

Cameron nyomában

Boris Johnsont állítólag úgy tíz évvel ezelőtt emlegették először lehetséges miniszterelnökként, mégpedig a Spectatornál, annál a magazinnál, ahol dolgozott. Egykori kollégája szerint mindenki jóízűt nevetett a felvetésen, kivéve Johnsont, akinek kifejezetten rosszulesett ez a reakció. Tíz évvel később azonban egyre több szó esik a miniszterelnöki ambícióiról, és egyértelmű favoritnak számít Cameron utódjaként.

Johnson és Cameron. Ki mutatja az irányt a konzervatívoknak?

Az Economist című hetilap szerint az idei olimpia Johnson politikai karrierjének alakulása szempontjából vízválasztó lehet. Johnson ma Nagy-Britannia egyik legismertebb politikusa, nem véletlen, hogy csak Borisként emlegetik. Ugyanakkor sokan inkább a celebet látják benne, mint a politikust, de az Economist szerint az olimpia esélyt adhat arra, hogy magára öltse az államférfi szerepét is, és akkor a Konzervatív Párt tagjai is elgondolkodhatnak azon, hogy Cameron vezetésével miért nem sikerült győztesen kijönniük a mostani választásokból, és legközelebb milyen esélyeik lehetnek esetleg Boris Johnsonnal.

Johnson sikere után borítékolható, hogy egyre többször Cameron lehetséges utódjaként emlegetik majd a miniszterelnöki poszton. Volt szerkesztőkollégája szerint a miniszterelnöki posztra Johnson úgy tekint, mint tehetsége méltó elismerésére. Ugyanakkor, bár polgármesterként ismét megkapta a bizalmat, Fraser Nelson szerint előfordulhat, hogy a miniszterelnökségére már nem mondanának igent a szavazók, mert túlságosan is jól ismerik, és félelemmel tölti el őket a kép, ahogy Boris Johnson hanyagul levetett hátizsákját valamelyik atomkapcsolóra dobja.