"Egy hazugsággal az egész életünket ellopták: az mondják, azért teszik ezt velünk, hogy megvédjenek minket a férfiak kíváncsiskodó tekintetétől. Mert megérdemeljük, hogy úgy bánjanak velünk, mint egy királynővel, és a királynőknek ilyen elbánás jár" - Manal al-Sarif a weboldalán így összegezte azt a filozófiát, amellyel a szaúdi társadalom lényegében láthatatlanná teszi a nőket. A szaúdi aktivistát a múlt héten Washingtonba várták, hogy átvegye a Vital Voices elnevezésű szervezet díját. Az alapítvány születésénél Hillary Clinton amerikai külügyminiszter még first ladyként bábáskodott a kilencvenes években, azóta évente díjazzák női vállalkozók, politikusok és aktivisták kiemelkedő tevékenységét.
Az idei díjazottak között - több más közel-keleti aktivista mellett - volt Manal al-Sarif, de végül nem utazott el Washingtonba, hogy átvegye a kitüntetését, mert több halálos fenyegetést kapott. Mindez azonban aligha lephette meg. "Számomra a támadások keménysége jelzi azt, hogy milyen hatást váltok ki. Minél jobban támadnak, annál inkább teszem a dolgomat" - mondta a fenyegetésekről az Independent című brit lapnak.
Manal al-Sarif
Manal al-Sarif a díjat azzal a látszólag hétköznapi tevékenységgel érdemelte ki, hogy autóba ült, egész pontosan a vezetőülésbe, és rendeltetésszerűen használta Hobar városának útjait. Mindezt pedig videóra is vette, hogy az interneten minél többen értesüljenek róla. Tette olyannyira forradalminak számított Szaúd-Arábiában, ahol nők nem ülhetnek a volán mögé, hogy kilenc napra bebörtönözték, ami meghozta a világhírt a szaúdi aktivistának. Al-Sarif bátor autózása után polgári engedetlenségi mozgalom indult az arab országban annak érdekében, hogy a nők is vezethessenek autót. Sok nő pedig arról számolt be, hogy a hatóságok némileg enyhítették a szigort, és már csak figyelmeztetik őket, de nem büntetnek.
Szaúd-Arábiában a közlekedést érintő szabályok között valójában nem szerepel az, hogy a nők törvényt sértenek, ha vezetnek, a vallásos rendeleteket azonban úgy értelmezik, hogy a nőknek tilos a volán mögé ülniük. Ugyancsak vallási előírásokra hivatkoznak, amikor a nőknek megtiltják, hogy bankszámlát nyissanak, útlevélért folyamodjanak vagy iskolába menjenek egy férfi felügyelete nélkül.
A tabukat döntő videó
"Minket, nőket úgy neveltek, hogy hallgassunk, engedelmeskedjünk, és soha ne kérdezzük, miért. Azt tanították nekünk, hogy ha nem követjük a szabályokat, a pokol tüzében fogunk megégni. Sok éjszakát sírtam át emiatt, és megpróbáltam minden tőlem telhetőt megtenni, hogy Isten kedvében járjak, hogy kövessem a szabályokat. Sokszor azt hittem, sokkal könnyebb lenne, ha inkább meghalok, mert együtt élni ezekkel a szabályokkal egyszerűen lehetetlen" - írta Manal al-Sarif a weboldalán, hosszan sorolva, hogy nőként milyen korlátok közé van beszorítva az arab országban.
Azt tanították neki például, hogy ha elhagyja az otthonát, ő lesz a felelős bármi rosszért, ami történik vele, mivel a férfiak nem tudnak uralkodni az ösztöneiken. "Csábító gyümölcs vagyok, ezért otthon van a helyem" - írja, hozzátéve, hogy tízéves kora óta tetőtől talpig feketében jár, mert azt tanították neki, hogy bűnt követ el, ha megmutatja magát. Egy olyan mekkai házban nőt fel, ahol külön ajtón mehetnek be a férfiak és a nők. A nőket nem szólíthatják a nevükön, csak valakinek az anyja vagy a felesége lehetnek. Az igazolványukban, az útlevelet leszámítva, nincs rajta a fényképük. És persze nem vezethetnek.
Ha egy szaúdi nőt megver és megerőszakol a férje, és ezért feljelentést akar tenni a rendőrségen, akkor a férjét is magával kell vinnie, hogy hivatalosan igazolja őt - mondott egy extrém példát az Independent című brit lapnak adott interjújában.
A szabályok betartását különös hatékonysággal ellenőrzi az úgynevezett vallási rendőrség, teljes nevén Bizottság az Erények Elősegítésére és a Bűn Megelőzésére. Ez a szervezet a nyolcvanas évektől kezdve lényegében a nők életének minden területét ellenőrzi.
Kinyílik a világ
Manal al-Sarif 2000-ben találkozott először az internettel, és ez alaposan felforgatta az életét. "Akkor jöttem rá, hogy milyen kis dobozban kellett élnem, amikor végre kiléphettem belőle. Lassanként sikerült megszabadulnom a fóbiától, hogy beszennyezem a tiszta hitemet" - írja ennek a találkozásnak a következményeiről. Az interneten új vallásokat, új embereket, új gondolatokat ismert meg.
Ekkor, vagyis 21 éves korában hallotta életében az első dalt a Backstreet Boystól, a Show Me the Meaning of Being Lonely címűt. A pillanat jelentőségét jól mutatja, hogy korábban rendszeresen elégette a testvére kazettáit, mert azt tanították neki, hogy a dalok sátáni eredetűek, és csak házasságtöréshez vezetnek. "Próbáltam jó lenni a szabályaik szerint, de életemben először kudarcot vallottam" - emlékszik vissza az élményre, hozzátéve, hogy a dal elvarázsolta, és azóta sem érti, hogy miért számít tisztátalannak a hallgatása.
Ugyancsak megrázó élményként élte meg a 2001. szeptember 11-i terrortámadásokat az Egyesült Államok ellen. "Úgy neveltek, hogy utálnom kell mindenkit, aki nem muszlim, vagy nem úgy gyakorolja az iszlám vallást, ahogy mi" - magyarázta, hogy miért zavarta össze a támadás híre. A Világkereskedelmi Központ épületéből kétségbeesetten kiugró emberek látványa azonban tudatosította benne, hogy "a példaképeim nem voltak mások, mint borzalmas, véreskezű szörnyek". Ezek után pedig adták magukat a kérdések, amelyek sorra rengették meg a vallási előírások létjogosultságát al-Sarif fejében.
Amerikai inspiráció
Al-Sarif Dzseddában járt egyetemre, informatikát tanult. A professzorai egy távoli helyszínről televíziós kapcsolaton keresztül tartották az órákat a tetőtől talpig nikábba öltözött diáklányoknak. Informatikusi végzettségének köszönhetően a szaúdi állam tulajdonában lévő Aramco olajvállalatnál kezdett el dolgozni, hosszú ideig ő volt az egyetlen nő a csapatban. Itt ismerte meg a későbbi férjét is. Egy fiuk született, de mivel a házasságuk nem működött, elváltak.
A vállalat 2009-ben egy időre az amerikai irodájába, Bostonba küldte al-Sarifot, aki ott szembesült azzal, hogy az élet milyen meghökkentően normális tud lenni. Saját maga nyithatott bankszámlát, választhatta ki a lakását, aláírhatott szerződéseket, és vezethetett autót. Mindezt pedig otthon, Szaúd-Arábiában is meg akarta tenni.
A YouToube-on és az emberi jogi szervezeteknél nagy sikert arató videója az autóvezetéséről nemcsak elismerést hozott neki, hanem komoly megélhetési gondot is, az Aramco ugyanis kirúgta, mivel nem akarta, hogy a neve összefonódjon az alkalmazottja által indított engedetlenségi mozgalommal.
Manal al-Sarifnak kijutott a rágalmakból és fenyegetésekből: nevezték árulónak, kurvának, kettős ügynöknek. Felvetették, hogy a nyilvánosság előtt kellene megkorbácsolni, hogy a többi nő is tanuljon az esetéből. "Nem azzal volt a legnehezebb szembesülnöm, hogy mit tettem, hanem azzal, hogy mit nem" - írja weboldalán az elhíresült autóvezetés tanulságairól. Közben büszkén emlékeztet arra, hogy az ő bátorságán felbuzdulva tavaly június 17-én mintegy száz nő szállt szembe a vezetési tilalommal, és senkit sem tartóztattak le közülük. "Megdöntöttünk egy tabut" - mondja Manal al-Sarif. Tavaly novemberben benyújtotta az első keresetet a szaúdi közlekedési hatóság ellen, amiért nem adta ki neki a vezetői engedélyét.
Manal al-Sarifot a Time magazin az idén beválasztotta a száz legbefolyásosabb ember közé. Amikor az Independent a sikere okáról kérdezte, al-Sarif csak annyit mondott: "Rosszul választották ki, hogy melyik nővel húzzanak ujjat."