Kis Kadhafik gáncsolják el a demokráciával szemező Líbiát

Történelme során először rendeznek demokratikus választásokat szombaton Líbiában, ahol nyolc hónappal Moammer Kadhafi bukása után sem hegedtek be a véres polgárháború sebei. A Kadhafi uralmát négy évtizedig nyögő ország még épp csak tanulni kezdi a demokráciát, és hiába teszi gazdaggá a hatalmas olajvagyon, jövőjét máris széthúzó törzsek és zsarnokoskodó milíciák veszélyeztetik.

Fordulóponthoz érkezik szombaton a véres háborúban felszabadított Líbia, miután az országban - történelme során először - demokratikus választásokat tartanak. A líbiai nép, amely tavaly hónapokon át tartó küzdelemben, az európai országok katonai segítségével buktatta meg Moammer Kadhafi uralmát, most pontot tehet a rezsim bukása utáni zavaros, átmeneti időszak végére. Az országot tavaly óta irányító, többé-kevésbé önkényesen hatalomra került átmeneti vezetőket a választás után egy demokratikus testület, a 200 fős alkotmányozó nemzetgyűlés válthatja le.

Az ország teljesen új alkotmánnyal szeretne megszabadulni előző vezérének nyakatekert politikai rendszerétől, az "arab szocialista népi nagy dzsamahirijától", amely Kadhafi szerint az iszlámot és a törzsi hagyományokat ötvöző "közvetlen demokrácia", valójában viszont az egyik legsötétebb diktatúra volt. A most megválasztandó átmeneti parlament elsődleges feladata ennek a rendszernek a végleges eltüntetése, egy új alkotmány megalkotása lesz. Az új alkotmány alapján pedig 2013-ban rendeznek majd új parlamenti választásokat, amelyek után szilárd, demokratikus államberendezkedés jöhet létre Líbiában.

A forgatókönyv azonban egyelőre csak szép álom, hiszen az ország semmilyen demokratikus hagyománnyal nem rendelkezik, és a központi hatalom megrendülése óta vallási, törzsi, politikai érdekellentétek sora tört a felszínre. Az egymással szemben álló csoportok egymást gyűrik a hatalomért, mert mindenki tudja, hogy a szombati választásokon dől el, ki alakíthatja majd saját kedvére Líbia jövőjét. Bár az ország tavaly a demokrácia érdekében, a diktatúra ellen fogott fegyvert, a demokrácia kapujában most ismét olyan csoportok léptek előtérbe, amelyek a fegyveres erőszaktól sem riadnak vissza, hogy akaratukat érvényesítsék.

Kelet nyugat ellen

Az ország végletes megosztottságáról árulkodik, hogy Kelet-Líbiában már a szavazás kezdete előtt sokan megkérdőjelezték a választás legitimitását, fegyveres csoportok pedig több városban megtámadták a választásokra készülő szavazóhelységeket. Líbia második legnagyobb városában, Bengáziban július elején több száz fegyveres fosztotta ki a választási bizottság regionális központját, lángra gyújtotta a választói névjegyzékeket és a szavazócédulákat. Hasonló támadások történtek a Telegraph szerint több keleti városban is, ahol tiltakozó gyűléseket is szerveztek a választás ellen. A kelet-líbiaiak egy része szerint ugyanis a választási rendszer aránytalan, és kitol a forradalomban legnagyobb szerepet vállaló keletiekkel.

Líbiában régóta nagy a rivalizálás a Tripoli-központú nyugati és a Bengázi-központú keleti országrész között, amelyeket csak a 20. század elején, az olasz gyarmatosítás során kapcsoltak össze. A most kidolgozott választási rendszer előbbinek kedvez, az alkotmányozó nemzetgyűlésből 102 képviselői helyet biztosítva a nyugati, és mindössze 60 helyet a keleti területeknek (a maradékot a déli országrész kapja). Bár a lakosság arányát tekintve ez az eloszlás arányos, a keletiek ismét attól tartanak, hogy Tripoli elnyomása alá kerülnek, és az ő területeiken koncentrálódó olajkincs bevételei a jövőben is a fővárosban landolnak.

Szavazólistákat égetnek Bengáziban

Moammer Kadhafi és fia már a líbiai forradalom kezdetén azzal ijesztgette az országot, hogy a felkelés az ország szétszakadásához fog vezetni, és erre ismét egyre több jel utal. Márciusban Bengázi törzsi és politikai vezetői kikiáltották a keleti tartomány autonómiáját, és közölték, hogy Tripolit csak külpolitikai ügyekben fogadják el Líbia legitim képviselőjének, egyébként föderatív államrendszerben gondolkodnak. A Telegraph szerint a teljes elszakadásra egyelőre nem vágynak ugyan keleten, de fennáll a veszélye, hogy a jól felfegyverzett keleti milíciák erőszakkal akarják majd érvényesíteni jogaikat, és nekilátnak egy "második forradalomnak", ami teljesen alááshatja az épp csak születő demokráciát.

Milíciák a kormány ellen

A tavalyi forradalom során felfegyverzett milíciák nagy gondot jelentenek az országban - derül ki az Amnesty International szerdán közzétett, Líbiáról szóló jelentéséből. A nemzetközi emberi jogi szervezet szerint ugyanis hiába bukott meg a diktátor, az országot jelenleg nem a központi kormány, hanem az emberi jogokat lábbal tipró, a polgárháborúból visszamaradt fegyveres csoportok tartják a markukban. A több száz szabadcsapat között kisebb fegyveres brigádok és valóságos magánhadseregek is vannak, amelyeket az átmeneti kormányzat nem tudott, vagy nem is akart lefegyverezni, illetve ellenőrzése alá vonni.

A milíciák Líbia jövőjét fenyegetik - írja az Amnesty jelentése, amely szerint a fenyegetés a szombati választásokra is árnyékot vet. A civil szervezet által felsorolt példák szerint ugyanis a fegyveresek embereket ölnek, önkényes letartóztatásokat, kínzásokat hajtanak végre, és egész közösségeket terrorizálnak pusztán bosszúvágyból. A kormányzat pedig, ahelyett, hogy törvény elé állítaná ezeket a banditákat, inkább sértetlenséget garantál nekik, mert bennük látja a forradalom védelmezőit.

Líbiai milicisták az al-Kaida zászlajával

"Kifejezetten fennáll a veszélye, hogy azok a [rezsim által elkövetett] jogtiprások, amelyek miatt a tavalyi forradalom kitört, megismétlődnek" - írja az Amnesty. A szervezet jelentéséből úgy tűnik, hogy az elnyomó Kadhafi után most kis Kadhafik, hatalmaskodó milíciák folytatják az önkényt ugyanazokkal a módszerekkel: ahogy a diktátor 1969-es forradalma után hajtóvadászatot indított az ellenzék, esetleges ellenforradalmárok ellen, most úgy vadásznak a milíciák Kadhafi egykori híveire. Ahhoz, hogy a történelem ne ismételje meg önmagát, a líbiai hatóságoknak véget kell vetniük a forradalom védelme nevében végrehajtott bosszúhadjáratnak - írják.

Arabok berberek ellen

Mintha mindez nem lenne elég, a választás előtt álló országban a belső ellentétek etnikai színezetet is öltenek - derül ki a Guardian líbiai riportjából. A lap szerint ugyanis az ország közel 10 százalékát kitevő berber kisebbség és a dél-líbiai sivatagban élő fekete toubou törzsek is öntudatra ébredtek a forradalom óta, és idén már fegyveres konfliktusba is keveredtek az arab többséggel. Egy nyugat-líbiai berber város, Zuvara márciusban valóságos gránátvetőpárbajt vívott egy szomszédos arab településsel, a harcokban 17 ember halt meg. A déli toubou törzsek és az arabok összecsapásaiban pedig 150 ember veszett oda - írja a lap.

A berberek mozgalma azért erősödik, mert féltik az újonnan kapott szabadságukat: Kadhafi idején az is börtönbe került, aki berber nyelven megszólalt, vagy kitűzte a berberek zászlóját. Most viszont a törzs szeretné kivenni a részét a győzelemből, és több jogot, nagyobb megbecsülést követel magának az új politikai rendszerben: elsődleges célja, hogy nyelvét is hivatalosként ismerjék el az országban. A Guardiannek nyilatkozó berberek szerint azonban az ország vezetői cserbenhagyják őket, és ha az iszlamista pártok győznek a választásokon, Líbia ismét az arab kizárólagosság irányába mozdul.

Szórólapokat osztanak Bengáziban

Iszlamisták a világiak ellen

"Az iszlamisták kerültek hatalomra a szomszédos Tunéziában és Egyiptomban is. Biztosan meg fogják kaparintani Líbiát is" - mondta a Guardiannek egy aggódó berber dokumentumfilmes, aki szerint ezzel az ország ismét rossz irányba indul majd. A félelem pedig jogos: a France24 francia hírportál összeállítása szerint itt is a szomszédos országokban győztes Muszlim Testvériség pártja a legnagyobb politikai erő, amely a választásokon indul.

A Testvériség Líbiában nem olyan erős, mint a szomszédos Egyiptomban, mert a Kadhafi-rezsim alatt keményen üldözték, vezetőit rendre kivégezték, és nem tudta kiépíteni a társadalom alsóbb rétegeiben működő szervezeteit sem. A 2011-es felkelés után azonban aktivizálódott, és meglehetősen mérsékelt jelleget öltött. Erejét mutatja, hogy a májusi helyhatósági választásokon Bengáziban a szavazatok mintegy 48 százalékát szerezte meg.

A mérsékelt iszlamistákkal versengő két legnagyobb erő a Haza Párt (al-Vatan) és a Nemzeti Erők Szövetsége (NFE). A Haza Párt radikálisabb konzervatív iszlamista szervezet, amely a sária törvénykezés bevezetését sürgeti. Vezetője egy már megszűnt fegyveres csoport egykori emírje, aki nyílt kapcsolatot ápolt az al-Kaidával, most pedig egy Katarban élő líbiai szalafista vallási vezetővel szőtt szoros szövetséget. A Nemzeti Erők Szövetsége liberális pártszövetség, amely 58 politikai pártot képvisel, és bár szintén vallásosnak tartja magát, a legközelebb áll a világi értékrendhez. Ezt a pártszövetséget vezetik azok a politikusok, akik a forradalom után az Átmeneti Nemzeti Tanácsot irányították, és a külföldi hatalmakkal kapcsolatot találtak: elnöke Mahmúd Dzsibril, a líbiai ellenzék korábbi nemzetközi arca.

Rengeteg párt verseng

A France24 szerint a három nagy esélyessel együtt összesen 142 pártot regisztráltak a választásokra, és 2500 egyéni jelölt is elindul: előbbi adat különösen azért érdekes, mert egy évvel ezelőtt még egyetlen párt sem létezett az országban.