Kadhafi keménységén bukhat el a nagy iszlám birodalom

Az előzetes eredmények szerint Líbia lehet az első ország, ahol az arab világon végigsöprő forradalmi hullám nem a vallásos iszlamistákat segítette hatalomra, hanem egy liberálisabb, világibb erőt. Bár még nem tudni, ki nevet a szombati választások végén, már az Egyiptomot meghódító Muszlim Testvériség is beismerte líbiai vereségét. Összeszedtük, mi lehet ennek az oka.

Hiába kerültek hatalomra a Muszlim Testvériség emberei több észak-afrikai országban is, az arab világot egységesítő álmaik egyelőre elúszni látszanak a líbiai választások után. Az immár iszlamista uralom alá hajtott afrikai országok közé ugyanis valószínűleg éket ver az olajban gazdag, 6,5 milliós Líbia, amely az első adatok szerint nemet mondott a vallási hatalomátvételre. Ha hinni lehet a nem hivatalos adatoknak és részeredményeknek, a Moammer Kadhafi uralma alól felszabadított országot sária törvénykezést és iszlám rendszert építő testvérek helyett nyugaton tanult politikusok vehetik kézbe.

Líbia, ahol szombaton az ország történelme során először tartottak szabad választásokat, ezzel látványos trendet tör meg. A tavaly év elején kibontakozó, Észak-Afrikán és a Közel-Keleten is végigsöprő arab tavasz ugyanis eddig szinte mindenhol az iszlamisták előretörését hozta: magukat mérsékeltnek mondó vallásos pártok kerültek hatalomra Egyiptomban, Tunéziában és a marokkói parlamentben is. Ha Líbiában is iszlamisták nyertek volna, akkor az arab tavaszt kivédő Algérián kívül a Földközi-tenger teljes afrikai partvonala szövetséges iszlamista erők kezébe került volna. A pánarab eszméket valló, az iszlám országok egyesítését célul kitűző Muszlim Testvériség ráadásul Líbiában sem indult esélytelenül.

Ünneplő tömeg Tripoliban, a választások után

Hogy mi lesz a líbiai választások végeredménye, azt még nem lehet tudni, hiszen a szavazás több szavazókörben is atrocitások és fegyveres támadások miatt húzódott el, a hivatalos eredményeket pedig csak később fogják nyilvánosságra hozni. A választási bizottság elnöke vasárnap vissza is utasította az eredményekről szóló spekulációt, a "hamis beszámolókat és megtévesztő exit poll eredményeket". A szavazatszámlálás során jelen lévő független megfigyelők, valamint a legesélyesebb pártok képviselői azonban mind egyhangúan úgy nyilatkoztak, hogy a választáson a legvilágibb pártszövetség, a 40 kisebb párt és 236 civil szervezet koalíciójából álló Nemzeti Erők Szövetsége vezet az iszlamisták előtt.

A hétfőn este nyilvánosságra hozott első részeredmények szintén az ő elsöprő győzelmüket, a Muszlim Testvériség csúfos vereségét vetítették előre. Pedig ez az eredmény a választások előtt egyáltalán nem volt borítékolható, a demokratikus politikai kultúrával nem rendelkező országban ugyanis teljesen kaotikusnak tűntek a választói preferenciák. Mégsem kell csodálkozni azon, hogy a forrongó arab országok közül pont Líbiában maradhat a liberálisok kezében az irányítás. Összeszedtük, miért.

1. Egy bejáratott vezér

A győztesnek tartott koalíció sikerét egyrészt az elnökének, Mahmúd Dzsibrilnek köszönheti, aki a líbiai felkelést irányító Átmeneti Nemzeti Tanács (ÁNT) egyik vezetőjeként szerzett nevet magának tavaly. A politikus a forradalom nemzetközi arca, külügyi főtárgyalója, a Moammer Kadhafi elleni lázadók egyik legismertebb vezetője volt, aki a nyugati hatalmakkal tárgyalva szerzett külső segítséget a forradalomnak, és átmeneti miniszterelnökként is bizonyíthatta megbízhatóságát. Bár a választási törvények szerint az ÁNT tagjaként nem indulhatott a választásokon, pártkoalíciójának plakátjait az ő arcával és nevével rakták tele, és a New York Times szerint a választások előtt rengeteg szavazó nyilatkozta, hogy Dzsibrilre fog szavazni, noha az ő neve nem szerepelt egyetlen szavazólapon sem.

"Az emberek bíznak bennünk" - mondta az amerikai lapnak egy líbiai politikus, aki Dzsibril koalíciójának egyik kisebb pártját vezette. A férfi szerint egy háború után, politikai és biztonsági vákuumban az emberek olyan jelöltet kerestek, akit már ismertek, és tudták, hogy helyt álltak a nehéz időkben. Bár a felkelés alatt önkényesen felálló Átmeneti Nemzeti Tanácsot Kadhafi bukása után sok kritika érte, mégis eredményként könyvelhették el, hogy elvezették Líbiát a káoszból a demokratikus választásokig.

2. Kifilézett iszlamisták

Míg Dzsibril és köre a felkelés alatt nevet szerzett magának, az iszlamisták a forradalom idején sem tudtak komolyan megerősödni. A szomszédos Egyiptomban a Muszlim Testvériség azért lehetett sikeres, mert az elnyomás alatt is képes volt vallási és jótékonysági szervezeteivel behálózni a szegényebb, elesett rétegeket, tagjai pedig független képviselőként évek óta ott ülhettek az ellenzék soraiban, értékes politikai rutint szerezve. Líbiában semmi ilyesmire nem volt lehetőség, Moammer Kadhafi rezsimje vasököllel sújtott le az itteni Muszlim Testvériségre, vezetőiket időről időre kivégezte, tagjait folyamatosan üldözte.

A gyengélkedő líbiai testvériség szereplését ráadásul az is tovább rontotta, hogy ellenzéki imidzsüket már a Kadhafi-rezsimben kikezdték. A tavaly megölt diktátor már saját uralma alatt bevezette a többnejűséget, betiltotta az alkoholt, és efféle intézkedéseivel azt sugallta, hogy országa bizonyos szempontból már régóta iszlamista állam, amelyben nincs létjogosultsága a testvériség lázadásának - emlékeztet a New York Times.

Mahmúd Dzsibril volt a forradalmárok arca

3. Jól helyezkedő világiak

Bár a győzelemre esélyes koalíciót sokan nevezik liberálisnak és világinak, és tagpártjai között valóban megtalálhatóak ezek az elemek, Dzsibril pártja kínosan ügyelt arra, hogy ne lehessen ezzel támadni őket a választási kampányban. Az átmeneti miniszterelnök nem követte el azt a hibát, amit Egyiptom vagy Tunézia liberális forradalmárai, akik nyugatos értékrendjükkel elvesztették a vallásos tömegeket. A szövetség igyekezett végig fenntartani vallásos imidzsét, Dzsibril sosem támadta a radikális iszlamistákat, és ő is azt nyilatkozta, hogy az iszlám törvénykezésnek fontos (de nem kizárólagos) szerepet kell kapnia az új Líbia törvénykönyveiben.

Bár Dzsibril sokáig élt az USA-ban, és a pittsburghi egyetemen doktorált, majd tanított évekig, egy interjúban azt nyilatkozta, hogy minden héten részt vesz a péntek déli imán. A választási kampányban pedig meglovagolta, hogy az emberek bizonytalanul közelítettek az ismeretlenségből újra felbukkanó Muszlim Testvériséghez. A New York Times szerint ő és szövetségesei is kritikusan ismételgették: "Talán a Muszlim Testvériség azt hiszi, hogy muszlimabb nálunk?"

4. Összetartó törzsek

Mivel Líbiában több mint négy évtizeden át minden párt vagy társadalmi szervezet be volt tiltva, sok szavazó egyáltalán nem rendelkezik kristályosodott politikai vagy ideológiai preferenciával. Ez ahhoz vezetett, hogy sokan a szombati választásokon inkább családi, közösségi vagy törzsi szempontok alapján hozták meg döntésüket, mint a választási ígéretek mérlegelése alapján. Líbiában, ahol a törzsi szerveződés még ma is nagyon erős, ez a tényező is a világiak malmára hajtotta a vizet.

Mahmúd Dzsibril ugyanis Líbia legnagyobb törzsének, a Warfalla törzsnek a szülötte, amely a bő 6 milliós országban mintegy 1 millió tagot számlál, és így nagy támogatást jelentett a koalíciónak. Hogy mennyire jól működött a törzsi alapú szavazás, azt mutatja, hogy a Warfalla törzzsel több generáció óta viszályban álló Miszráta törzs területein viszont az előzetes eredmények szerint durván megbukott Dzsibril koalíciója.

5. Elszabotált szavazás

A líbiai választási eredményeket az is befolyásolhatja, hogy a választási rendszerrel elégedetlen erők a keleti országrészben sok szavazókörben szabotálták a választásokat. Szombaton fegyveresek támadtak meg szavazóhelyiségeket, ahol felgyújtották a szavazóurnákat, megfélemlítették a szavazókat: a líbiai hatóságok és a nemzetközi megfigyelők szerint csak néhány ilyen eset volt, az Independent című brit lap szerint viszont a fegyveresek szisztematikusan járták a szavazóhelyeket. Több szavazókörbe el se jutottak a választási papírok, mert a tüntetők útját állták a repülőgépeknek: egy szavazólapokat szállító helikoptert le is lőttek (a választás körüli konfliktusokról itt olvashat bővebben).

Nem tudni, hogy pontosan mennyi szavazót rettentettek el a választásoktól, de a Dzsibril vezetésével kiírt választásokat támogató nyugati országrészben a választások zavartalanok voltak, a hozzá köthető választási rendszerrel elégedetlen keleti részben pedig több városban valóságos utcai harcok folytak szavazás helyett. A szavazás szabotálását választó tiltakozók közvetve tehát szintén hozzájárulhattak ahhoz, hogy Dzsibril koalíciója jobban szerepeljen, mivel elrettenthették a szavazástól Dzsibril ellenfeleit. Hiába próbálják keleten illegitimnek, érvénytelennek beállítani a választást, azt a helyi hatóságok, valamint a nemzetközi szervezetek is érvényesnek tekintik.