Nem Szegedi Csanád az első lebukott zsidó szélsőjobbos

Volt, aki öngyilkos lett, miután kiderült, hogy zsidó ősei vannak, de olyan is akadt, aki a nagy felfedezés után ortodox zsidó hitre tért, maga mögött hagyva szkinhead múltját. A világ tele van olyan szélsőjobbos és nemzeti radikális politikusokkal, akik életük egy pontján szembesültek vele: nem férnek bele a saját maguk által hirdetett elvárásokba és ideálképekbe. Összeszedtük, mi történt velük.

Több mint egy hónapja téma a Jobbikban, hogy a párt korábbi alelnöke és jelenlegi EP-képviselője, Szegedi Csanád anyai ágon zsidó származású. Bár a párt állítja, hogy nem antiszemita, Szegedi ügyét hétfőn mégis a párt országos elnöksége elé vitték volna, azonban Szegedi még pénteken úgy döntött: lemond minden jobbikos tisztségéről és visszavonul a belpolitikától. A politikus ezt megelőzően azt hajtogatta, hogy nem az számít, "ki a legtisztább fajú magyar", hanem, hogy ki mennyire elkötelezett a magyarság iránt. Az ügy mégis érezhető felbolydulást okozott a Jobbikon belül, hiszen a párt számos megnyilvánulása utal arra: a zsidó származást negatív tulajdonságnak tekintik.

A Vona Gábor pártelnök felesége és Szegedi Csanád közös tulajdonában lévő hetilap, a Barikád június végén olyan interjút közölt Szegedivel, amelynek bevezetőjében a zsidó származásának felfedését "lejáratási kíséretnek" nevezi, és Szegedi Csanád sem rejtette korábban véka alá a zsidókkal szembeni ellenszenvét. Egy 2010-es interjúban a politikus arról beszélt, hogy "mi a probléma a nemzeti radikális oldalon a zsidóság kérdésével", és azzal vádolta a zsidó származású értelmiséget, hogy az elmúlt 20 évben meggyalázták a szent koronát, a szent jobbot, és "kulturális elnyomást" folytattak Magyarországon.

Szegedi Csanád nem az első radikális politikus, aki egy róla szóló, váratlanul nyilvánosságra hozott információ miatt kénytelen újraértelmezni saját identitását és addigi ideológiáját is. A külföldi példák azt mutatják, hogy a nemzeti radikális, szélsőjobboldali és neonáci hangadók mindig is nehezen néztek szembe azzal, ha kiderült, hogy nem férnek bele saját elvárásaikba, ezek az esetek azonban nem csak bukásba torkolhatnak.

Öngyilkos és kirúgott neonácik

Az egyik legtragikusabban végződő antiszemita sors az amerikai Daniel Burros nevéhez fűződik, aki a 20. század közepén megszállott neonáciként hirdette az amerikai fasizmus eljövetelét. A férfi, aki az 1960-as években az Amerikai Náci Párt tagja, majd rasszista klánszervező volt New York államban, nyíltan és szélsőségesen beszélt a zsidók elleni gyűlöletéről. Hitlert istenítette, és közben az egész világ elől rejtegette zsidó származását, valamint azt, hogy gyerekként zsidó iskolába járt, és szülei is zsidó szertartás szerint házasodtak össze. Amikor a New York Times felderítette a férfi múltját, és címlapra vitte a 28 éves neonáci zsidó történetét, Burros képtelen volt elviselni, hogy titka nyilvánosságra került, és egy .32-es kaliberű pisztollyal agyonlőtte magát.

Neonáci tüntető Amerikában

Más múlt századi neonácik nem mentek ilyen messzire, de több politikai karriert is tönkretettek a Burroséhoz hasonló felfedezések. A chicagói Frank Collin, aki az 1970-es években az antiszemita Amerikai Nemzetiszocialista Párt vezetője volt, szintén belebukott abba, hogy kiderült, zsidó származású apja Cohen néven megjárta a náci koncentrációs táborokat. Az ő bukásához persze az is hozzájárult, hogy rendőrök kapták rajta, amint 10 éves kisfiúkkal fajtalankodott: emiatt 3 év börtönre ítélték, zsidósága miatt pedig kizárták a neonáci mozgalmakból.

Az egyik legismertebb angol neonáci viszont nem származása, hanem szexuális beállítottsága miatt bukott el az 1980-as években. Az angol radikálisok a melegeket és a zsidókat egyaránt az üldözendő ellenség kategóriájába sorolták, Martin Websterről, a bevándorlóellenes, antiszemita és homofób brit Nemzeti Front egyik vezetőjéről pedig hatalma csúcsán derült ki, hogy meleg, és emiatt ki is zárták a neonáci pártból.

Az International Business Times által felidézett eset még az 1990-es évek legvégén is újabb fordulatot vett, amikor Webster közölte, hogy 4 éven át tartott fenn homoszexuális kapcsolatot Nick Griffinnel, a Brit Nemzeti Párt jelenlegi főtitkárával, európai parlamenti képviselővel. Utóbbi azonban nem bukott bele a férfi állításaiba: azt ugyan elismerte, hogy a bukott neonáci megkörnyékezte szexuális ajánlattal, de tagadta, hogy ő maga meleg volna, hiszen pártja is bűnnek tartja a homoszexualitást.

Besározott nevű szenátor és neonáci zsidó képviselő

Bár nem neonáci, a fentiekhez hasonló ellentmondásba került saját elveivel az a konzervatív amerikai szenátor is, aki időt nem kímélve fogalmazott a homoszexuálisok ellen irányuló törvényjavaslatokat, de 2007-ben rajta kapták, hogy ő is homoszexuális. Larry Craig szenátor balszerencséjére éppen egy olyan civil ruhás fedett ügynöknek tett szexuális ajánlatot egy repülőtér vécéjében, aki a reptéri zaklatások megszaporodása miatt nyomozott. A rendőr le is tartóztatta a szenátort, és részletes jegyzőkönyvet vett föl az esetről, hosszasan ecsetelve, hogy milyen jelzésekkel próbált közeledni felé a szenátor.

Craig egy ideig tagadta az ügyet, de végül bűnösnek vallotta magát a bíróságon. Közölte, hogy le fog mondani, de végül mégsem tette, ügyvédje pedig megpróbálta visszavonni a vallomását. Ugyan tisztségét végül a következő ciklusig megtarthatta, a becsületén folt esett, és a következő évben nem is választották újra.

Neonáci tüntető Németországban

Léteznek ugyanakkor olyan radikális nacionalista politikusok is, akiknek semmilyen problémát nem jelent, hogy kilógnak a társak ideológiai kereteiből. A Brit Nemzeti Párt egyik korábbi parlamenti képviselője, Patricia Richardson például úgy küzd a bevándorlók ellen a nacionalisták oldalán, hogy régóta köztudott zsidó származása, és hogy apai ágon Romániából, anyai ágon pedig Litvániából származik. A politikus az ügyet elintézi azzal, hogy - mint állítja - "pártja nem antiszemita".

Zsidó hitre térő szkinhedek

A saját identitásukban meghasonló neonácik közül talán mégis az a lengyel történet a legérdekesebb, amely 2010-ben járta be a világsajtót: ebben az esetben ugyanis a zsidó származásukra ráébredő fiatalok nem megtagadták múltjukat, hanem szkinhed mivoltukat maguk mögött hagyva az ortodox zsidó hit felé fordultak.

Pawel Bromson és felesége, Ola 18 évesen házasodtak össze, és kemény szkinhedek voltak, míg nem a fiatal asszony ki nem derítette, hogy zsidó felmenői vannak. Mivel nem tudta, hogyan mondja el férjének, inkább az ő családi iratait is ellenőrizte, amiből kiderült: Pawel szintén zsidó. A lengyel pár azóta számtalan interjút adott erről a meghasonulásról: Pawel Bromson a CNN-nek azt mondta, hogy először elképesztő dühöt és zavarodottságot érzett, de később, ahogy a sokk alább hagyott, megkeresett egy rabbit, akivel lassan összebarátkozott. A pár azóta rendkívül sajnálja, hogy fiatalon a neonácik sorát szaporította.

Sokszor hasonlottak már meg jobbikosok

A Jobbik által felvázolt ideológiai keretet és a párt szimpatizánsai által vallott értékrendet nem először feszegetik a párt tagjai. Szegedi Csanád zsidó származásának nyilvánosságra hozatala előtt is több tagnak és vezetőnek kellett a nyilvánosság előtt szembenéznie olyan múltbéli cselekedetekkel, amelyek a párt által kommunikált konzervatív, hazafias és tiszta imidzset erősen árnyalják. A médiában többek között a pornózó gárdistalány és a kanadai melegfelvonuláson félmeztelen férfiakkal pózoló Jobbik-szóvivő kapott nagy figyelmet, de kisebb botrány volt az egyik péniszpumpával lefényképezett képviselőből ügyéből is. A 2010-es választások előtt a párt keszthelyi vezetőjét vették őrizetbe csalás gyanújával, de a párt legfelső vezetőinek zavaros, adóhátralékokkal terhelt cégei körül is volt mit rejtegetnie a tisztaságot, a gazdasági visszaélések és az adókerülés elleni harcot hirdető Jobbiknak.