Tanácstalanul nézi a világ a szíriai vérontást

Egyelőre a diplomáciára és a szankciókra bízzák a nyugati hatalmak a szíriai konfliktus alakulását, a vérontásnak azonban egyik sem vetett véget. A beavatkozást az oroszok és Kína vétója gátolja, így Obama csak a háttérből támogathatja a felkelőket. Milyen eszközök maradtak az után, hogy Kofi Annan is feladta Szíriát?

"A világ tele van olyan őrültekkel, mint én, így aztán ne lepődjenek meg, ha valaki más elvállalja a feladatot" - Kofi Annan, az ENSZ és az Arab Liga szíriai megbízottja ezekkel a szavakkal mondott búcsút a meglehetősen reménytelennek tűnő mandátumának, egyértelműen utalva a szíriai helyzet súlyosságára.

Szíriában 2011 márciusa óta tartanak a harcok, a kormányellenes tüntetésekből gerillaháború született. A kormányerők nem bírnak a felkelőkkel, viszont a felkelők sem tudtak annyi erőt gyűjteni, hogy sorsdöntő csapást mérjenek Bassár el-Aszad elnök hadseregére. Most éppen Aleppóban, Szíria második legnagyobb városában dúlnak a harcok: a felkelők itt több városnegyedet is ellenőriznek, de a kormánycsapatok teljes erővel dolgoznak azon, hogy ezt az állást megfordítsák. Szerda délután a szír állami tévé már Aszad erőinek győzelmét hirdette, de a BBC tudósítása szerint ezt a felkelők cáfolták. A stratégiailag fontos városért vívott harcban néhány nap leforgása alatt több százan meghaltak. Aleppóban hat-nyolcezer felkelő mintegy húszezer kormánykatonával néz szembe.

A várost már az ENSZ szíriai megfigyelői is elhagyták, igaz, az ENSZ-misszió szóvivője, Jozefina Guerrero azt mondta, biztonsági megfontolásból hozták az intézkedést, és az csak átmeneti jellegű. A harcok miatt a lakosságnak már több mint 60 százaléka elhagyta Aleppót.

Csatatér Aleppóban

A több mint egy éve húzódó konfliktusnak nemcsak a felkelők és a kormányerők nem tudtak véget vetni, hanem egyelőre a nemzetközi közösség is tanácstalan. Kofi Annan megbízotti szerepéhez sok reményt fűztek ugyan, de hamar bebizonyosodott, hogy a volt ENSZ-főtitkár mozgástere meglehetősen szűk.

Hány halott kell a katonai akcióhoz?

"A vérontásnak véget kell vetni" - mondta a héten John McCain amerikai szenátor, korábbi republikánus elnökjelölt, aki szerint az Egyesült Államoknak minden lehetőséget mérlegelnie kell. Ezek egyelőre a diplomáciai lépésekben és különböző szankciókban merültek ki, viszont - az áldozatok számának növekedésével arányosan - egyre többször vetődik fel a nemzetközi katonai beavatkozás szükségessége. Az ötlet támogatói úgy vélik, a politikai kockázatokat felülírja az erkölcsi kötelesség, ugyanúgy, mint korábban Líbiában és Koszovóban, illetve Ruandában és Boszniában.

Egyre több szó esik arról is, hogy olyan akcióra lenne szükség, mint tavaly Líbiában. Az észak-afrikai országban repülési tilalmat rendeltek el a partvidéken, ahol a legintenzívebb harcok zajlottak, de a NATO-nak még így is mintegy 14 ezer légi bevetésre, valamint a környező arab országok segítségére is szüksége volt ahhoz, hogy a felkelőket hozzásegítse Moammer Kadhafi rezsimjének a megbuktatásához.

Egy hasonló katonai beavatkozáshoz azonban az ENSZ támogatására lenne szükség, ott viszont minden hasonló kezdeményezés elbukna Oroszország és Kína vétóján. Az ENSZ Biztonsági Tanácsának két állandó tagja eddig keresztbetett minden olyan nemzetközi akciónak, amely a felkelőket támogatta volna az Aszad-rezsimmel szemben. Moszkva, amely Damaszkuszt tartja a legfontosabb szövetségesének a térségben, úgy véli: az Aszad-rezsim távozásával semmi befolyása nem marad a régióban. Hasonló aggodalmakat fogalmazott meg a jordániai király is. II. Abdalláh szerint "ha Szíria összeomlana, az olyan problémákat vonna maga után, amelyek megoldásához évtizedekre lenne szükség".

Az esetleges külföldi beavatkozást azonban nemcsak az orosz és a kínai vétó lehetetleníti el, hanem Szíria sajátos helyzete is, amely miatt a nemzetközi erők itt aligha vihetik végbe mindazt, amit Líbiában sikerrel megvalósítottak. A CNN számba vette, hogy milyen okokból. A szíriai hadseregnek sokkal jobb a felszereltsége és az irányítása is, mint Moammer Kadhafié. Ráadásul miközben Líbia nagy része sík sivatag, ahol a kormányerők aligha tudtak elrejtőzni, addig Szíriai földrajza sokkal nagyobb katonai kihívást jelent. Ráadásul nemcsak a hegyek miatt lenne nehéz dolguk, hanem azért is, mert a harcok jó része a városokban zajlik.

Szíria arab szomszédjai sem vennék jó néven, ha a nemzetközi erők az ő területükről indítanának támadásokat, az pedig, hogy esetleg a Damaszkusz által ősellenségnek tekintett Izrael területét használják erre a célra, egészen elhibázott döntés lenne - véli a CNN.

Fegyver- és pénzkérdés

Annak ellenére, hogy a nyilvánosság előtt nem történtek látványos lépések a szíriai konfliktus megoldására, és leginkább a nemzetközi közösség tehetetlensége a szembetűnő, a háttérben több ország is próbál beavatkozni valamilyen módon. A CNN amerikai tisztségviselőkre hivatkozva azt írja, Barack Obama amerikai elnök például titkos elnöki rendeletben engedélyezte, hogy a CIA és más amerikai hatóságok a háttérben támogassák a szíriai felkelőket.

A diplomácia eszközei pedig, bár nem látványosak, mégis hozhatnak eredményeket. A nyugati országok továbbra is gazdasági és pénzügyi nyomás alatt tarthatják a szíriai rezsimet. Ennek része az Aszad család és a rezsimhez köthető tisztségviselők elleni szankciók és a szíriai olajexport embargója is. Piaci elemzők szerint a szíriai kormány már most nehezen birkózik meg a gazdaság mélyrepülésével. Hillary Clinton amerikai külügyminiszter utalt is rá, hogy a szankciók több milliárd dolláros bevételtől fosztották meg Aszadot, akinek egyre nehezebb finanszíroznia a háborút.

A lehetséges stratégiák között szerepelhet a szíriai felkelők felfegyverezése is, az Egyesült Államok azonban ódzkodik attól, hogy felerősödjön a polgárháború. Erre utalt Susan Rice, az amerikai ENSZ-nagykövet is, amikor a CNN-nek azt mondta: Washington határozottan szeretné elkerülni a polgárháború kiteljesedését, ezért nem is áll szándékában felfegyverezni a felkelőket. A szíriai forradalmárok egyre izmosabb fegyverarzenálja nem is az Egyesült Államokból vagy más nyugati országból érkezik, hanem a Perzsa-öbölből - főként Szaúd-Arábiából és Katarból.

A felkelők felfegyverzése mellett szerepe lehet a végkifejletben a szíriai hadsereg belső felőrlődésének is. Az amerikai külügyminisztérium egyik szóvivője utalt is rá, hogy az elemzéseik szerint a rezsim katonai képességei gyengülnek, vagyis a kivárás akár eredményes is lehet.

A szíriai hadsereget ugyanakkor alapvetően az Izrael elleni harcra szerelték fel, így a másfél éve tartó harcok után is ütőképesnek mondható még. A közel-keleti elemzők szerint az lehet a döntő, hogy a rezsimen belüli szakadások mikor érik el a kritikus pontot, és a hadsereg mikor roppan bele a másfél éve tartó folyamatos harcokba. Aszad háttere mindenesetre fogyatkozik. A nemrég kinevezett új miniszterelnök, Rijád Hidzsáb éppen hétfőn dezertált.

Richard Kemp ezredes, az Afganisztánban szolgáló brit erők volt parancsnoka az Economist című hetilapnak adott interjúban azt mondta, Aszad bukása elkerülhetetlennek tűnik ugyan, de nagy a valószínűsége annak, hogy távozásával a mostaninál is nagyobb erőszakra lehet számítani, ezért a nemzetközi közösségnek arra is fel kell készülnie, hogy ebben az esetben stabilizálja a várhatóan káoszba süllyedő országot. Szíria Aszad után nemcsak a saját népére, hanem a szomszédaira is veszélyt fog jelenteni - írta az Economist egy másik cikkben utalva a vallási konfliktusokra, a felhalmozott vegyi fegyverekre és a szíriai menekültek áradatára.